Kik azok a vérbírók?

Ezek a bírák főleg az '56 - os események után működtek, de említik a '45 utáni népbírósági és a Rákosi - rendszer bíráit is így. Jellemző ezekre a bíróságokra, hogy gyakran politikai "megrendelésre", koncepciós ügyeket tárgyaltak, gyakran a megszokott jogi formulákat, perrendartást felrúgva, a bírák gyakran semmiféle jogi végzettséggel nem rendelkeztek, gyakran az ítélet már a tárgyalás megkezdése előtt kész volt. Ezekben az ügyekben súlyos büntetések, gyakran halálos ítéletek születtek. Ismeretes Mansfeld Péter ügye, aki '56 idején 15 éves volt, halálra ítélték, majd a börtönben kivárták amíg betölti a 18 - at, akkor akasztották fel. '56 után százszámra születtek halálos ítéletek, gyakorlatilag "futószalagon", ezeket a ítéleteket ezek a vérbírák mondták ki. Ezek gyakran teljesen megalapozatlan vádak voltak, "a népi demokratikus államrend megdöntésére irányuló tevékenység" jellegű "gumi jogszabályok", ebbe minden belefért, attól kezdve, hogy valaki egy zászlót lengetett, egészen addig, hogy felgyújtott egy szovjet tankot.

Az '56 után kivégzettek túlnyomó többsége munkásfiatal volt.

Még annyit, hogy ezeket a megbízható szakembereket gyakran képezték, de lényegében egy gyorstalpalón végezték el a gimnáziumot és a jogi egyetemet, de a lényeg úgy is az volt, hogy a pártnak kedvezően ítélkezzenek. Régebben olvastam róluk, rohadt vagyok keresgélni most :)

(és persze a csak rosszindulató hazugság, aljas pletyka, hogy ezek a palik az ún. rendszerváltás után is meghatározó figurák voltak, ha érted...)

A Tanú c. filmben az előre megírt vallomás/ítélet jelensége is szerepel, kacagtatóan mutatja be az 50-es évek gyilkos valóságát.

Vérbírók azok akik halálos ítéletet hoznak, voltak ilyenek 1848 után, a monarchia idején, a forradalmak során, a Horthy-rendszerben, Szálasi-korszakban, Rákosi-érában és még a Kádár rendszerben is.

Göncz Árpád volt, aki elsőként véget vetett a halálos ítéletek gyakorlatának.