Mi lett azoknak a Magyar állampolgároknak a sorsa akiket 1944-ben és 1945-ben a Szovjetunióba kényszermunkára elhurcoltak?

"A "74%-os" vagyok!

-"Gondolom a zsidóktól nem sajnálod."

Igen, tőlük is, mint bárkitől! Addig amíg a saját gyermekemnek nem tudom megadni a normális, -emberhez méltó- körülményeket, -lakhely, táplálkozás, iskoláztatás- addig nem fogok senkit utólagosan (főleg nem a leszármazottaikat) kárpótolni! Függetlenül attól, hogy mely embercsoporthoz tartoznak! "

De ha ilyen "okosakat" szólsz, már nem sokáig leszel 74%. Ha a magyar állam több rendszeren keresztül erőszakkal elveszi a polgárai jogos tulajdonát, és ezek az emberek visszakapnak abból egy rendszerváltás után egy kis töredéknyit az elkobzott vagyonukból (nem készpénzt!!!) akkor nehogymár úgy fogd fel hogy te kárpótolod a károsultakat! Ha egy akkor szerencsétlen, tanulatlan szánalomhegy vagy, hogy a gyerekedet se tudod eltartani, biztos az állam a hibás. Nézz már magadba néha! Képzelem mennyit adózol ezek után, hány hadifoglyot fizettek ki a te adódból.

Kedves #11

"De ha ilyen "okosakat" szólsz, már nem sokáig leszel 74%."

Rohadtul nem érdekel, hogy egyesek abban élik ki perverz hajlamukat, hogy százalékokat osztogatnak! Soha nem is törődtem azzal, hogy hány %-on állok. Alapvetően értelmetlennek tartom az ilyen formájú minősítéseket!

A véleményedhez csak annyit: Annak az államnak, amelyik "több rendszeren keresztül erőszakkal elvette a polgárai jogos tulajdonát", nem voltam a polgára, mivel később születtem!

Nem tartom helyesnek, hogy az előző rossz rendszerek hibáit a mostaniak kárára rendezzék! Ha tetszik ez neked, -ha nem! Igen, a kártérítés-kárpótlás mindannyiunk, -a te károdra is történik. Addig pedig, amíg a saját családomnak nincs meg a biztos egzisztenciája, addig senki nem kívánhatja -még te sem- hogy idegeneket istápoljak!

És most lehet folytatni az ekézést, hidegen hagy!

Nem baj, folytatom.

Közösségben élsz. Kicsiben és nagyban is. Család, háztömb, város, ország. Ha tetszik ha nem. Fel kell hogy fogd, hogy felelősséggel tartozol bizonyos mértékig a közösségekért. Sehova nem vezet az hogy csak az létezik amit látok. Lehet hogy ez is közrejátszik a sikertelen életedben. Egy ország sorsában teljesen lényegtelen hogy te éppen mikor születtél, vagy az adott pillanatban kik éltek. Az egészben az a groteszk, hogy pont te utasítod el a nyomorultakat támogató rendszert, amikor lassan -saját bevallásod szerint- közéjük tartozol.

"Addig pedig, amíg a saját családomnak nincs meg a biztos egzisztenciája, addig senki nem kívánhatja -még te sem- hogy idegeneket istápoljak!"

Nincs is gond és működik is az elméleted egészen addig, amíg nem te leszel a rászoruló. Ne csak történelmi csapásokra gondolj - bár nyugtával dicsérjük a napot - jöhet más is. Árvíz, belvíz, vörösiszap katasztrófa vagy hasonló, neked lesz a legnagyobb szád, hogy támogasson a társadalom. Vagy jöjjön egy olyan betegség - nem kívánom - amit kezelni annyiba kerül, amennyit te - nagy valószínűséggel - még nem fizettél be a TB - be. Akkor meg milyen jó, hogy közösségben élünk.

Persze kár is a dumáért, de még szerencse, hogy nem ilyen korlátolt alakok döntik el kinek, milyen kárpótlás jár és mennyiért.