Nektek már nincs elegetek ebből a turáni átokból, magyar mentalitásból, "dögöljön meg a szomszéd tehene is" gondolkodásból?

nekem néhány magyar öngyűlöletéből van elegem. Szerinted máshol nincsenek ellentétek a szakmunkás-diplomás között, meg a nagyvárosi-vidéki között (főleg gazdag-szegény között)?

"3. Ha mégis ide "pumpált" volna pénzt, akkor az valahogy legurult volna mások zsebébe vagy focistadionokra. "

Ez a pont csöppet ellentmondás a kérdésed többi részével, nem? :D Tehát azt mondod, hogy magyarországon nem érdemes "pumpálni", mert korrupt szarok vagyunk? Akkor mi is ez a szöveg az összetartásról a saját környezetünkben?

Nincs itt semmilyen átok, csak olyan politikusok, akik évek óta ezen a széthúzáson dolgoznak. Konkrétan 1998 óta tapasztalom ezt ipari méretekben és egyre rosszabb, egyre durvább, egyre élhetetlenebb ez az ország ez miatt.

Nem élvezik az emberek, csak gondolatok helyett az indulatok játsszák a főszerepet. Kőkemény pszichológia.

Igen egyszerű a válasz, amit az előttem szólók is remekül illusztrálnak: a magyar fejek ragadtak meg úgy 1920. június 4-ben és csak ordibálva dühöngenek azon, hogy a világ azóta is forog tovább.

Azért dühíti az embereket a Prezi sikere, mert az nemzetközi és a tulajdonosának sem kizárólag Magyarország, hanem az egész világ a játszótere.

Az ilyen köpködők el nem tudják képzelni, hogy valaha Kaliforniába jussanak, vagy azt, hogy akármiben sikeresek legyenek önerőből. Az ilyen ordibálók a világ legszervilisebb gondolkodású emberei, akik ugyan dühöngenek, hogy a politikusok így tették tönkre az életét meg a multik amúgy, de magától egy centit nem tolta volna előre a szekerét az életében. Aki megelégszik azzal, hogy ugyanazt a munkát végezze, mint a dédapja, ne lepődjön meg, hogy szarabbul él, mint az, mert 80 év alatt igencsak megváltozik a világ, nem csak a korunkban, hanem mindig.

Annak a bevallása, hogy "JÉ, talán a saját életem folyásáért egy jó 80%-ban én vagyok a felelős és csak 20%-ban külső faktorok" igen erős gerincet és saját magunkkal szembenézést igényel. Más szóval az nehéz.

Ami könnyű az a zsidózás, antimagyarozás és társai. Amikor egy ködös, alig körülírható csoportra lehet ráverni minden bajunkat, gondunkat, ezzel effektíve felmentve magunkat a felelősség alól és a kényelmes ártatlan áldozat szerepébe tutujgatva önmagunkat.

Ez nem csak magyar sajátosság, de kétségtelen, hogy nálunk NAGYON erősen jelen van, talán Európában a legerősebben. Olyan szintű elkeseredéssel, mint az antimagyarozó kétbitesek között látok én csak a világ legfejletlenebb országaiban találkoztam, ahol tényleg vályogkunyhóban élnek az emberek minden nélkül. Na nekik tényleg nincs nagy reményük a kitörésre, de még ők is sokkal boldogabban éltek, mint a magyarok.

Mi pont ilyen kvantumállapotban vagyunk épp, hogy látjuk, hogy mennyivel jobban is élhetnénk, tehát vágyunk arra, viszont igen sok munka és őszinteség árán érhetnénk csak el, arra meg húzzuk a szánkat. Kapjanak el minden adócsalót, de azért az maradjon természetes, hogy a piacon meg a szerelőtől számla nélkül kapjuk meg a szolgáltatást, ez a magyar gondolkodás.

Javuljon meg mindenki más, és amikor mindenki más megjavult, akkor én titokban tovább csinálhatom az apró negatív cselekedeteimet, úgyse fogja észrevenni senki a sok jóban.