Megvennél-e egy olyan ingatlant, amelyet éppen egy szerencsétlen helyzetbe került család feje felől árvereztek el?

nekünk van hitelünk.

amikor felvettük, bőven hagytunk teret arra, ha változna az árfolyam, akkor is ki tudjuk fizetni. Az akkori viszonyok között jóval nagyobb lakást is vehettünk volna, de inkább maradtunk egy 1,5 szobás 50 négyzetméteres Budapesten kívüli lyuknál. Minden létező biztosítást megkötöttem, hogy védve legyünk baleset, munkaképtelenség, elbocsátás esetére is.

nem a legolcsóbbat kerestük, hanem a leginkább megbízhatót, így ugyan alapból többet fizettünk ugyanannyiért, mint mások, de a törlesztőrészlet csak az árfolyammal változik, nem pakkolnak bele mindenféle költséget.

most, amikor a kedvesem terhes (január végére várjuk) már el van intézve a 2 éves, 50%-os áthidaló hitel, pedig még nincsenek is anyagi gondjaink. Kötöttem egy életbiztosítást is külön, biztos, ami biztos.

szerény véleményem szerint, ha az ember odafigyel, gondolkozik, figyelembe veszi a lehetőségeket, akkor majdnem minden eshetőségre fel lehet készülni.

ennek az országnak az az egyik, talán a legnagyobb baja, hogy az emberek nem gondolkoznak. persze az egyedi esetek kiemelve mindíg szívszorítóak, de ha minden egyes idiótának mindíg a hóna alá nyúlunk, akkor sosem fog megváltozni semmi.

szóval igen, gondolkozás nélkül.

Persze, sőt, a párommal majd vadászunk az ilyen ultraolcsón megszerezhető házakra.

Viszont valahogy nem életképes a 150 m2-ből az utcára kényszerülő család meséje, általában ez úgy van, hogy van a néninek 15 m2, és onnan dobják ki, mert már a fűtésre való fát is az utcáról kell összeszednie.

Aki pedig hitelezik, kölcsönkéreget, az így jár. A válság emlegetése sem életképes mese, mert lehet munkát találni, csak sokan az alantasabb munkákat átugorják, mert az büdös nekik. Én pl 4 hónapig kilincseltem a faluban alkalmi munkákért, na az sem kevésbé megalázó, mégis csinálni kell, és akkor lehet fizetni az ész nélkül felvett hiteleket. Akkor sem bőgöm el magam, ha a 15. gyerek megszületése után lakoltatják ki őket, hiszen 1 fizetésre miért kellett annyi gyerek?

Ha megnézem a helyzetet alaposan, mindig lehet a háttérben találni valami okot, ami a totális elszegényedéshez vezetett. Egyedülálló szülő 3 gyerekkel, plazma TV hitelre, túlköltekezés, spórolásra való képtelenség, aluliskolázottság(jó lett volna bejárni), ambícióhiány, alkoholizmus, stb stb...

Egy családnak mindig vannak tartalékai, hogy munkahelyvesztés esetén még hónapokig húzzák, amíg valaki talál munkát, és ne mondja nekem senki, hogy semmit sem lehet találni mondjuk 4 hónap alatt, mert körberöhögöm.

Szóval valahogy nem tud meghatni más nyomora, mert tudom, mi vezet oda, és elég kevés a kivétel(pl a néni).

Szemrebbenés nélkül.

Egyrészt ha mégsem veszem meg, akkor a licitáláskor letétbe helyezett pénzt elbuktam. Namármost nekem nem ér meg annyit egyik ismeretlen család sem, hogy veszteségem legyen, és a saját életkörülményeimet kockáztatva akár én is oda jussak, mint ők.

Másrészt mire odakerülök, hogy beköltözzek, addigra ők már ki vannak onnan lakoltatva. Nyilván nem én fogom kiebrudalni őket, mert azt már korábban megtette a hatóság. (Máshogy nem is tudnák elárverezni a házat.)

Harmadrészt meg csak azt tudom mondani, amit már előttem is mondtak:

Aki mankóval tanul járni, az soha nem fog két lábra állni.

simán megvenném, és visszabéreltetném velük.

Én csináltam egy jó befektetést, ők meg maradhatnak ott ahol eddig is laktak.