az öregem halálra itta magát. nem haragszom rá, a körülményekre haragudtam, ami miatt az alkohol maradt az egyetlen örömforrása. én le is léptem az országból, mielőtt az én májam is tönkrement volna.
2009. nov. 11. 01:12
Hasznos számodra ez a válasz?
2/5 anonim válasza:
Anyám alkoholista, az nem kifejezés, hogy dühös vagyok rá! Elérte, hogy mindhárom gyereke otthonról százkilométerekre menekült 14 évesen, mert annyi nincs benne, hogy elismerje, hogy rossz, amit csinál. Azóta kollégiumról kollégiumra, albérletről albérletre tengődöm, ha legalább az első néhány munkával töltött évem otthon tölthetném és nem menne rá a keresetem fele az albérletre, lenne esélyem lakást venni, hogy saját otthonom lehessen. Jó lenne, mert már sok éve hajléktalannak érzem magam, soha nem tudhatom, mikor dob ki a főbérlő (bár eddig még nem volt rá példa). Nagyon kétségbeejtő, nagyon szeretnék egy igazi otthont már :(
2009. nov. 11. 07:51
Hasznos számodra ez a válasz?
3/5 anonim válasza:
Az én apám rendszeresen vert engem és ő is alkoholista volt,anyám meghalt,nagyszüleim anyai ágról szintúgy az anyukámmal együtt vesztették életüket autóbalesetben.Apai ágról nagyszülők lesz*rtak engem,apám pedig minden nap totálrészegen össze vissza vert,mert úgy érezte miattam halt meg édes anyám,és az ő szülei,és miatta ilyen az élete.Szóval szétitta magát,összevert mint szódás a lovát minden nap.Rettegtem haza menni 13 éves koromban,sokszor napokat töltöttem híd alatt,hajléktalanszállókon ahol szétlopták mindenem.Sokszor télen is a hidegben az utcán aludtam.Én egyszerűen rühelltem az apámat.Minden nap az anyukám sírjánál voltam,vittem virágot és órákon át sírtam.14 évesen betelt a pohár és elszöktem az ország túlsó végébe,aztán körülbelül 15 éves koromig,tehát 1 évig utcán voltam,esetleg más hajléktalan gyerekekkel csavarogtam.Iskolába jártam 14 éves koromig szóval a 8 általánosom megvolt.Most 17 éves leszek és albérletben élek,segédmunkás vagyok,és mellette esti iskolára járok.Eléggé fárasztó de büszke vagyok magamra azért,hogy ezt el tudtam érni,és nem az apámtól rettegve élek otthon.Nem tudom mivan vele,nem is érdekel,utálom.Hát lehet kicsit hosszúra sikeredett de ez az én történetem,sajnos. :'(
2009. nov. 11. 09:14
Hasznos számodra ez a válasz?
4/5 anonim válasza:
Ha az lenne, dühös lennék.
Annál nincs is megalázóbb egy gyereknek, ha a saját szüleit kell istápolni, esetleg az utcáról, az árokból, a kocsma ajtaja elől összekaparni, és aggódni, hogy mikor ájult csak el, és mikor kell kihívni hozzá a mentőt.
Szerencsére nem nagyon isznak.
2009. nov. 11. 09:27
Hasznos számodra ez a válasz?
5/5 anonim válasza:
Az én szüleim sosem ittak. A párom apuja iszik, de nem súlyos a helyzet (nem terrorizálja a családot).
Igen, dühös vagyok! Egy gyerek felelősség. A felnőttkorára kialakuló személyiségére három tényező van nagy hatással: család, közösség (pl. barátok, haverok) és iskola. Élete első szakaszában a család különösen meghatározó szerepet tölt be. Ha már ebben a korszakában is csak egy ködös tekintetű, piaszagú apát lát, akkor milyen jogos elvárásokat támasztunk irányába felnőttkorára nézve? Mert lehet, hogy ügyes lesz, és érvényesül, de az biztos, hogy nem az részeg szülő érdeme.
Az ilyen baromnak a nyakába varrnék egy gyermeklélektan könyvet, és úgy menjen kocsmázni, ha akar!
A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik. Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!
válasza: