Csernobilt tényleg ennyire felnagyították?

A probléma a következő: a kiszabadult radioaktív anyag sokféle elem, és sokféle megjelenési forma. Nem csak az az érdekes, hogy a GM számláló mit mutat, hanem az is, hogy HOL van a forrás. Ugyanis a legtöbb szennyező részecske pici, nyugodtan tekinthetjük pontforrásnak. A pontforrás tere a távolság négyzetével fordítottan arányos. Azaz kétszeres távolságban fele, háromszorosban kilencede, tízszeresben százada az egységnek. De ez visszafelé is igaz ám, tehát mondjuk tized egység távolságban százszoros a sugárzásintenzitás. Ha tehát tőled mondjuk 1 méterre van valami, amire épp hogy ketyeg a GM cső, az lehet tök veszélytelen is (mert mondjuk egy darab grafit a reaktorból, amiről az eső lemosta a stronciumot, és csak annyira aktív, amennyire a reaktorban száguldozó neutronok felaktiválták. Lehet, hogy mostanra mondjuk kézbe is veheted, bár valószínűleg azért inkább nem. De ha felkavarsz valami port az egyik elhagyott házban, és beszívod, és van benne radioaktív stronciumszemcse, akkor az a tüdőd egyik-másik sejtjétől csak századmilliméternyire lesz. A méter és a századmilliméter között százezer a szorzó, a négyzete meg tízmilliárd. Tehát a tüdőd sejtjeit ott a stronciumszemcse körül a szobában mérhető dózis tízmilliárdszorosa fogja érni. (Könnyen előfordulhat egy ilyen helyen, hogy a GM csővel hadonászó kolléga nem mér semmit a háttéren kívül (rövid idejű méréssel nem derül ki, hogy van ott valami), és mégis életveszélyes, ha felkavarodik a por.)

Szóval a dolog nem olyan egyszerű, hogy nagyon ketyeg a GM cső, akkor baj van, kicsit ketyeg, akkor nincs baj.