Az igaz, hogy a német tisztek önelégültséggel nézték végig a zsidók kivégzését?

Honnan tudjuk?

Nem voltunk ott, nem ismerünk akkori német tisztet.

Az volt a parancs, hogy ki kell végezni őket.

Ha megtagadják akkor őket végezte volna ki a hatalom.

Ha azt a néhányat, akik ezt tették, németnek tekintjük, akkor igen. Ha a többit is, akkor irracionális túlzás, mondhatnám hazugság.

A zsidók (és mások) kivégzése zömmel iparszerűen ment, lényegében hasonló tulajdonságokkal. A résztvevők tették a dolgukat, nem érdekelte őket semmi, csak önmaguk (abban a helyzetben ez se semmi). A szereplők jó része az eseménnyel ne mis találkozott, előkészítő volt. Másik jó része az eredményével találkozott. Az esemény zárt térben zajlott. Különben nem lehetett volna olyan iszonyúan iparszerű. Bemutatószobák nem voltak.

Biztos voltak, akik gyűlölték a zsidókat és a gyilkolásukban örömüket lelték.

Valószínű olyanok is voltak, akik együttéreztek, megsajnálták őket.

A többség viszont szerintem egyszerűen csak belefásult a háborúba, közömbössé váltak, egyszerűen csak tették a dolgukat, mint manapság egy vágóhídon dolgozó. Nekik sem ezen jár az eszük, hogy szegény disznókat, baromfikat most legyilkolják.

A túlélők egész pontos leírást adtak arról, hogy hogyan végezték ki őket.

</sarcasm>

Biztos volt néhány állat, de ez nem volt általános.

Amúgy meg gázkamrákban gyilkolták őket állítólag, ott meg nem lehetett látni semmit.

A német fegyveres erõknek alapvetõen két, szervezetileg és rendeltetését tekintve teljesen különbözõ része volt.

1) A tulajdonképpeni hadsereg, a Wermacht.

2) A Schutzstaffel (magyarul Védőosztag, röviden SS), amely a Nemzetiszocialista Német Munkáspárt ( NSDAP ) katonai és védelmi szervezete volt.

A Wermacht tisztjei kiválóan képzett katonatisztek voltak, többnyire sok generációs katonatiszti családból, sokan közülük nemesek, fõnemesek voltak. Az õ feladatuk a háború volt, a népirtáshoz szinte semmi közük nem volt. Ha szemtanúi volak - többnyire a zsidók "begyüjtése" közben - kegyetlenkedésnek, az felháborította õket és rendreutasították a szadistákat ( nem ritkán fenyegetéssel ).

Egészen mások voltak az SS tisztjei, legegyszer~ubb úgy megérteni, hogy olyanok voltak, mint itt késõbb a hivatásos ávh-sok.

Közöttük sok volt a szadista, aki valóban élvezettel kegyetlenkedett és élvezettel nézte a kegyetlenkedést.

A tömeggyilkosságokon nem sok néznivaló volt, azok nagyrésze gázkamrákban történt, ahova, ugye nem lett volna tanácsos bekukucskálni, amíg ki nem szellõztették.

Azt azért éredmes tudni, hogy az áldozatok kb fele az embertelen viszonyok következtében részben betegségben pusztult el, sokan pedig az aultápláltság miatt éhenhaltak. Voltak, akik sikertelenül próbáltak szökni, vagy más szbálytalanságot követtek el, vagy csak egyszerûen valamiért nem tetszettek valamelyik szadistának, õket agyonlõtték, vagy felakasztották, vagy kikötötték és úgy hagyták meghalni. ( Németül: [link] ; magyarul: [link] )

Honnan tudjuk?

A több, mint 6 millió deportált közül néhány száz ezren élték túl, többek között egyik nagybátyám ( a másik nem ), legközelebbi barátom édesapja, néhány mai szomszédom, stb.

Az õ elbeszéléseikbõl, tanuvallomásaikból, az 'Auswitz-jegyzõkönyvbõl' ( [link] ), továbbá a koncentrációs táborok elfogott õreinek, parancsnokainak vallomásaiból tudjuk, amit tudunk.

+++++++++

"Honnan tudjuk?

Nem voltunk ott, nem ismerünk akkori német tisztet."

Tényleg.

Honnan tudod a honfoglalást, a mohácsi vészt, az 1848-as forradalmat? Ott voltál? Ismered Árpád vezért, Tomorit, Petõfit? Beszéltél velük?

"sarcasm" - elég sar

A "szellemeskedõknek" ment a piros mancs és a piros gomb is, merthogy eféle "szellemeskedés" a BTK 333. § -ban leírt bûncselekményt valósítja meg.