Ha valaki diplomát szerez akkor automatikusan értelmiségéinek számít? Mert elbeszélgetve néhány friss diplomással nem úgy tűnik.

Egyáltalán nem. Manapság bárki kijárhatja az egyetemet és megszerezheti a diplomát, az már nem kivételes, hanem átlagos teljesítménynek számít (néhány szak kivételével).

Az átlagos teljesítmény pedig mindig átlagon alul van értékelve. Ez tetten érhető a megítélésben és a fizetésekben is.

Egy nagyon bölcs definíció: "bölcsészekre mondanám, hogy értelmiségi,"

... értem én, például a pedagógus az kétkezi munkás, azaz fizikai dolgozó.

Az értelmes, és az értelmiségi két külön fogalom. Az első egy szubjektív fogalom az értelmi színvonal leírására, a második egy társadalmi réteg gyűjtőneve.

A főiskolai vagy egyetemi diplomával rendelkezőket szokás értelmiségieknek nevezni, függetlenül attól, milyen szakirányú a diploma.

A diploma még nem garancia semmire, egy diplomás is lehet emberileg éppen annyira értéktelen, mint egy képzetlen személy, mint ahogy ez gyakran elő is fordul.

Először is meg kellene határozni a kifejezés mai tartalmát.Ugyanis ez a fogalom is erősen változóban van. A diploma megszerzése kétségtelenül feltételez némi akaraterőt,önfegyelmet,bizonyos típusú képességeket, ezek mind hozzájárulnak a személyiség fejlődéséhez. De ettől még nem szerencsés dolog minden diplomást így minősíteni...

"Értelmiségi" az a személy, akit a közvélemény annak minősít.

Attól függ, ki az értelmiségi az adott társadalomban, de senki nem lesz a diplomájától értelmiségi.

Tradicionálisan értelmiségi foglalkozás volt a papság, mivel a társadalom többi részével ellentétben írástudó volt, nyelveket beszélt, olvasott volt és a helyi közösségben véleményformáló szerepet töltött be.

A polgárosodással együtt (jobbágyfelszabadítás után) nőtt az általános iskolai műveltség, átalakult a társadalmi szerkezet. Ekkor került meghatározásra az értelmiségi osztály, mint olyan. (rávilágítanék, hogy többen osztály helyett itt réteget írtak, holott annyi történt, hogy a magyar nyelvben a rendszerváltással az előbbi szót a marxista töltete miatt az utóbbira cseréltük, a kettő jelentése azonban ugyanaz) Na már most, véve a papság nagyra tartott tulajdonságait, hasonlók értelmeződtek értelmiségiként ekkor is, azonban ilyenkor az egyház főleg Budapesten már visszaszorult, így egyházi értelmiségnek itt csak a vezetői rétegét nevezték, a vidéki községekben azonban sokáig megőrizte a papság is az értelmiségi szerepét. Viszont ekkoriban minden diplomás automatikusan értelmiséginek is számított, hiszen olyan tudásszintet elképesztő kevesen értek el, érhettek el. Ekkor a diplomások aránya 1% körül maradt (ezért is volt végig teljesen ingyenes a magyar felsőoktatás, csupán egy - nagyobb összegű - beiratkozási díj létezett sokáig). Ekkor terjedt el az orvos-jogász-tanár-mérnök, mint értelmiségi besorolás, tulajdonképpen ők képződtek nagyobb számban az egyetemeken. Ez az értelmiségi hagyaték a mai napig megőrződött abban, hogy az orvosok és a jogászok doktori iskola nélkül, automatikusan doktori fokozatot kapnak az egyetem végén, igaz, nem a tudomány doktora címet, hanem orvos doktor és jogászoktor címet (később ez kiterjedt még a fogászokra és az állatorvosokra is). Azonban, hivatkoznék itt például Gyáni Gáborra, nem voltak diplomások, mégis értelmiségieknek számítottak a színészek, művészek, és sok esetben a jogász végzettséggel rendelkező (vagy csak jogász képzésre néhány félévet járt) újságírók. Azonban már ekkor is léteztek a mezei jogászok (köztisztviselők, akik pozíciójuk megtartása érdekében jogi diplomát szereztek), ők nem számítottak ekkor sem értelmiséginek.

Mivel a szocialista érában drámaian megugrott az egyetemet végzettek aránya, ésszerű lett a másik oldaláról boncolgatni a kérdést, azaz nem az lesz az értelmiségi, aki diplomás, hanem az lesz diplomás, aki értelmiségi. Vagyis értelmiségi szülőknek szinte biztosan értelmiségi gyereke lesz (Bourdieu szabadabban értelmezve). De hogy határozottabban körülhatárolható legyen az értelmiségi kategória, lehet olyan jelzőket tenni, amik erre rávezetnek: magas (általános) műveltség (a magas szakmai műveltség, alacsony általános műveltséget párosítást szakbarbárnak hívják), nyelvismeret, tájékozottság, aktív társadalmi élet, felelősségvállalás, kötelességtudat.

A #12/24 07-05 12:12 válaszoló alábbi állítását cáfolnám még:

_Ez nem "erőltetett", és főleg nem "feszült". Egyszerűen csak kimértség, konszolidáltság, higgadtság, decens tartás. Akiben ez megvan, annak nem kell "erőltetnie", akiben pedig ez nem alakult ki a felnőtté válás folyamán, nem is lesz ilyen értelemben érett."_

Ezen jelzők tökéletesen körülírják a konzervatív értelmiséget, akik a századforduló környékén Lágymányos-Szentimreváros területén éltek. Azonban nem véletlen, hogy a magyarban gyakran összefolyik a liberális és az értelmiségi jelző, ugyanis a liberális értelmiség történelmileg jóval meghatározóbbnak tekinthető. Ők a századforduló idején főként Lipótvárosba-Újlipótvárosba koncentrálódtak, meg persze elszórtan éltek a gazdasági és egyéb elitek között Terézvárosban, Erzsébetvárosban meg a Palotanegyedben. Hogy egy még korábbi példát hozzak, nem nevezhető se decensnek, se konszolidáltnak, se kimértnek mondjuk Petőfi Sándor sem, holott a saját korának egyik legmeghatározóbb értelmiségi véleményformálója, mégis illene rá inkább a rebellis, forrófejű, lázadó jellemzés.

Tehát a konzervatív keresztény értelmiséggel szemben meghatározható egy nagyobb számú, sok zsidót tömörítő liberális értelmiség, akik szeretik felforgatni a társadalmat (és mellesleg ez is a dolguk, mert ezzel érnek el fejlődést, társadalmi változást, míg ezzel szemben a konzervatív értelmiség majd mindenféle anómiás állapotok miatt sipítozik).

Remélem, ebből a kisregényből körvonalazódik némi értelmiségi jellemrajz, azaz, értelmiségi az, aki művelt, tájékozott a világban, ekképp a politikában, bátran mer kritikát megfogalmazni bármi ellen (így aktívan politizál is), hiszen kritizálja az egyházat, a kormányt, az önkormányzatot, a közoktatást, a médiát, mindent. Gondolkozik, saját véleménye van és tulajdonképpen pozíciójának köszönhetően véleményt is formál. (lássuk be, néhány ezer fő az, aki a teljes magyar közéletet uralja).

Persze fontos azt is megjegyezni, hogy nagyjából 25 éve kezdett éledezni az értelmiség az elnyomásából, így még messze nem olyan kristályos az értelmiségi osztály, mint mondjuk a világháborúk előtt vagy között.

És a büfészakok védelmében megjegyezném, 'a romkocsmák félhomályában merengő, állástalan diplomások' bár csodálatos szófordulatnak minősül, de bizonyos társadalomkutatók szerint alig tér el a századforduló kávézóinak füstjében merengő, állástalan (szabadúszó) diplomásoktól. Nem azt mondom, hogy nincsenek büfészakok, mert persze, mezei jogászok is továbbra is élnek, sőt, egyre többen, inkább azt állítom, hogy egy szakon képzettekre mutatkozó gazdasági igény hiánya nem jelenti azt, hogy az ott végzettek nem lesznek/lehetnek értelmiségiek. Arra mutatnék rá, hogy bizony ezek a romkocsmában merengő büfészakosok robbantottak ki vagy telepítettek le nálunk (több mint félévszázad szünet után) olyan újgenerációs mozgalmakat, mint a Critical Mass, a Milla vagy épp a HaHa. Tudom, ezek sokak szemében tüskét jelentenek, de bizony ez az értelmiség, aki kritizál, provokál és odamondogat, szemben a babérjain ülő decens, kimért és apolitikus értelmiséggel, akik továbbra is az 50-es, 60-as, 70-es, kora 80-as évek értelmiségi eszméit követik.

Így tehát a válasz: nem a diploma teszi az értelmiségi létet és nem minden értelmiségi diplomás.

Kedves 11:41-es válaszoló!

Köszönöm a véleménykifejtésedet.

"Ezen jelzők tökéletesen körülírják a konzervatív értelmiséget, akik a századforduló környékén Lágymányos-Szentimreváros területén éltek. Azonban nem véletlen, hogy a magyarban gyakran összefolyik a liberális és az értelmiségi jelző, ugyanis a liberális értelmiség történelmileg jóval meghatározóbbnak tekinthető. Ők a századforduló idején főként Lipótvárosba-Újlipótvárosba koncentrálódtak, meg persze elszórtan éltek a gazdasági és egyéb elitek között Terézvárosban, Erzsébetvárosban meg a Palotanegyedben.

[...]

Tehát a konzervatív keresztény értelmiséggel szemben meghatározható egy nagyobb számú, sok zsidót tömörítő liberális értelmiség, akik szeretik felforgatni a társadalmat (és mellesleg ez is a dolguk, mert ezzel érnek el fejlődést, társadalmi változást"

- Igen, mint például a Tanácsköztársaság idején, amikor tökéletesen megvalósult a nemzetekbe asszimilálódni nem tudó, ezért inkább azokat eltörölni kívánó, és internacionalizmust, kozmopolitizmust, globálpolgárságot hirdető zsidó értelmiségi réteg által, amely alapos felfordulást csinált. Viszont nem tudom, ki, és legfőképpen mennyire tudja pozitívan értékelni azt, ami akkor történt.

"míg ezzel szemben a konzervatív értelmiség majd mindenféle anómiás állapotok miatt sipítozik)."

- Tévedés, az értékek eltűnése miatt szólal fel. Hozzá kell tenni, hogy ami eredmény született itt a történelemben, az mind kis- és középnemesek, kisebb részben főnemesek keze alatt keletkezett - csak azért emelem ki, mert elég egyoldalúnak tartom az írásodat. Így volt ez már a Kazinczy szereplésével is zajló Jakobinus-összeesküvés, a reformkori Védegylet és általános protestálás, vagy a '48-as tavasz esetén is. Sőt, ide sorolható a Kiegyezés.

(Sőt, hova tovább, de az első köztársaságot is Károly gróf kiáltotta ki.)

Igazából nem tudok ellenpéldát mondani, ezért nem tudom, mire gondolhattál - leszámítva az említett Tanácsköztársaságot...

Olyan személyek nélkül, mint Vörösmarty, Deák, Szemere, Eötvös, Kölcsey (aki politizált is, bár nem elsősorban erről ismerjük), Széchenyi és Wesselényi, de akár Andrássy, szinte üres lenne a történelmünk. Mind az oktatás, mind a modern polgári törvénykönyv, mind a jogalkotás és a gazdaság, az ipar ilyen nevekhez köthető.

Őrajtuk, akik vállukra vették a társadalom sorsát, és felelősséget éreztek az ország lakóiért.

"Hogy egy még korábbi példát hozzak, nem nevezhető se decensnek, se konszolidáltnak, se kimértnek mondjuk Petőfi Sándor sem, holott a saját korának egyik legmeghatározóbb értelmiségi véleményformálója, mégis illene rá inkább a rebellis, forrófejű, lázadó jellemzés."

- Petőfit több szempontból sem tartom értelmiséginek. Bár feszegette a határait. De hiába volt az átlagosnál szélesebb ismerete és képe a világról, ha egy vándorszínész, és egy egyik iskolából a másikba költöző, igazán sosem kiművelt, és végig a falusi ember egyszerű szókimondását képviselő - ahogy mondtad -, forrófejű és szabadszájú valaki volt. Az értelmiség alatt én olyanokat értek, mint éppen Jókai Mór (ő a legtermékenyebb magyar író, de még az MTA köreibe is bekerült), Vörösmarty Mihály (az egyetlen magyar költő, aki már életében akkora elismertséget szerzett, hogy meg tudott élni verseiből, és többen felfogadták nevelőnek), és igen, a márciusi ifjak többi képviselője.

(Petőfit igazából a '45 utáni rendszer tette oda, ahol ma van, mivel jól beillett a nép gyermeke világforradalmár képébe, enélkül ma ott lenne, amit kiérdemelt: neve említve lenne a márciusi eseményekben - de nem központi szereplőként, mert nem is volt az -, és néhány jobb verse is, de ennyi.)

Vagy más kort említve: mint a Nyugat nemzedéke. Tehát azok, akik aktív szellemi harcot vívnak - és nem, néhány gyújtó hangulatú vers nem az, én napi szintű, kávézókban a különböző francia, angol, és más nyelvű újságok és legújabb "izmus"-ok feletti vitatkozást tartom annak -, de ez önmagában még nem zárja ki egy esetleges fegyverfogást is az ügy érdekében, mint ahogy van is erre példa, mint Rosty Pál esetében:

[link]

"értelmiségi az, aki művelt, tájékozott a világban, ekképp a politikában, bátran mer kritikát megfogalmazni bármi ellen (így aktívan politizál is), hiszen kritizálja az egyházat, a kormányt, az önkormányzatot, a közoktatást, a médiát, mindent. Gondolkozik, saját véleménye van és tulajdonképpen pozíciójának köszönhetően véleményt is formál. (lássuk be, néhány ezer fő az, aki a teljes magyar közéletet uralja)."

- Ezzel a megfogalmazással tökéletesen egyetértek. Azonban hangsúlyosan el kell ebből választani a Puzsér-féle "mindenrosszdeéneztjólmegmondom" hozzáállást, és a valóban konstruktív társadalomkritikát, a felelős viselkedést a közösség többi tagjáért.

"Arra mutatnék rá, hogy bizony ezek a romkocsmában merengő büfészakosok robbantottak ki vagy telepítettek le nálunk (több mint félévszázad szünet után) olyan újgenerációs mozgalmakat, mint a Critical Mass, a Milla vagy épp a HaHa."

- A Critical Mass-t még nem ismerem. A Milla pontosan nem az értelmiséget jelenti, ahol Dopeman-t jelölték alternatív köztársasági elnöknek, az szerintem mindent elmond egy szervezetről.

A HaHa céljai nem feltétlenül rossz szándékúak (bár ettől még nem is biztos, hogy jók), de a stílus az, amit nem nagyon tudok elfogadni. Amikor a kifúrt fülű, rasztahajú egyetemista srác a teremfoglaláskor szónoklatot tartott, hogy milyen nagyon jól csinálták a dolgukat, és "szerintem g*cire tapsoljuk meg magunkat", az pont nem az, ami értelmiség, hanem tahóság, alpáriság.

Hozzáteszem, a liberalizmus a maga idején nem azt jelentette, mint amivé ma neoliberalizmus alatt torzították. A kulturáltság, az emberi keretek közötti viselkedés, a helyes hozzáállás ott is fontos volt, és nem az indokolatlan és a társadalom minden területére kiterjedő nihilizmus játszotta benne a központi elemet, hanem azok az értékek, amik ma már alapvetőek nekünk: jogegyenlőség, szólásszabadság, alkotmányosság, egyebek.

Egy évtizede, frissen elvált villamos mérnökként próbálva családi gondjaim feledni, felfigyeltem egy, a közelemben lévő megyeszékhelyen működő "Értelmiségi Társas Kör" nevű szerveződés hirdetésére.

Nincsenek nagy igényeim, de összegezve elmondhatom: ennyi hülye embert én még egy rakáson nem láttam, mint ott. Egy biztos: mások voltak mint az átlagember, de az értelemre utaló nyomokat elvétve láttam náluk. (Elnézést kérek a pár kivételtől!)

Egyikük pl. 20 kilogrammos kézitáskával vett részt az összejöveteleként, benne szerszámokkal.

Egy letört női cipősarkat a a neves pincebárban rögtön nekiállt rendbe rakni, az igényes fapadra felszerelve mobil satuját, nem kis elképedést kiváltva a jelenlévők (köztük a személyzet) részéről. Az univerzális "értelmiségi" ráadásul elvből nem fogyasztott alkohol tartalmú italt, és a nagyvárosban akkoriban még volt a Klinikának zárt osztálya...

"Az univerzális "értelmiségi" ráadásul elvből nem fogyasztott alkohol tartalmú italt, és a nagyvárosban akkoriban még volt a Klinikának zárt osztálya..."

- Azért ezt az egy mondatot kifogásolom. Ha valaki nem fogyaszt alkoholt, az nem von maga után zárt osztályt.

Másfelől azt sem tartom megvetendőnek, ha ilyen a munkához való hozzáállása, maximalista, nem teszi le a kezéből.