Azért utáljuk annyira a románokat, mert irigyek vagyunk rájuk a 20. századi történelmi sikereikért?

Ez nem feltétlenül "irigység", inkább történelmi sebhely a két nép viszonyán (elsősorban a magyarokén, persze). Azon kívül, hogy kétszer a megfelelő időben álltak a megfelelő oldalra, nincs a románoknak olyan sok felmutatni való sikerük, és az ilyesmi nincs kihatással az életszínvonalra, a kultúrára meg az ehhez hasonló olyan dolgokra, amelyek általában irigységet váltanak ki.

Szerintem mi az osztrákokat irigyeljük, a románokat csak simán utáljuk. :P

Én azért utálom őket , mert amikor játszották a rabszolgamestert ,akkor egy seregnyi raj települt át tőlük Magyarországra, akikkel azóta csak a baj van.

Az osztrákok irigylésre méltóak inkább.

Majdnem orgazmusuk lett ami az anschluss megtörtént ,amikor vesztettek utána meg elkezdtek köpködni meg nácizni és eljátszották az

áldozatot.

Pedig micsoda nácik voltak azok , hajjaj...

És mégis Európa egyik legerősebb , legstabilabba gazdasága lett.

#5

Kelet-Magyarországon azért nem teljesen alaptalan a dolog. Átjött a sok román cigány akik napszámban az 500-as órabért leverték 350 forintra. Régen elég sokan dolgoztak a mezőgazdaságban ma meg már szinte csak romszik.

Ha valaki patkány, elvtelen, erkölcstelen módon viselkedik, mindig azzal védekezik a többiek megvetésére, hogy "csak irigykednek"?

Erről a védekezésről mifelénk nagyjából az óvod után szoktak le.

És még annyit:

"az Erdély birtoklása feletti küzdelemben pedig mindkétszer megvertek minket. De teljesen."

- Először francia, másodszor szovjet csapatok háta mögött megbújva.

1944 őszén az átállás után az újjászervezett 2. magyar hadsereg támadást indított a továbbra is román kézen lévő Dél-Erdély ellen az ottani hágók lezárására, és négy nap alatt(!) átlagosan 50 km-es, a legmélyebb ponton 65 km-es előrenyomulást ért el.

A hadműveletben résztvevő egyik zászlóalj-parancsnok emlékiratai szerint: "A támadó ék rendkívül gyorsan haladt előre. Az él és a köztünk lévő távolság alig csökkent, pedig az erőltetett menet közben csak néha tartottunk egy-két perces pihenőt. [...] Az elfogott románokat hosszú sorokban hozták velünk szemben."

A támadás sikerét remekül szemlélteti, hogy a magyarok a román 20. gyaloghadosztály parancsnokát, Constantin Visarion dandártábornokot is foglyul ejtették a visszavonulás közben.

Wesler Tibor tartalékos zászlóst 6-án kétszáz leventével Tordáig küldték, hogy szedje össze az eldobált román fegyvereket. Két teljes napon át hordta a különböző felszereléseket tizennyolc teherautóval.

Naplója így ír erről: "Amerre a szemünk ellátott, gazdátlan fegyverek és lőszer hevert. Vadonatúj lövegek, géppisztolyok, kézigránátok. [...] A közelben 15-20 román katona üldögélt. A rajtuk lévő ruhán kívül nem volt semmijük. [...] Mind a tizennyolc gépkocsi tele lett fegyverekkel és még rengeteget ott is hagytunk férőhely híján."

Emellett Veress Lajosnak sikerült a román átállás után még időben lefoglalnia egy Romániának szánt német fegyverkészletet, mely kb. egy tucatnyi páncéltörő ágyúból állt. Továbbá az aranyosgyéresi drótüzemben a magyar csapatok 800 vagonnyi(!) szögesdrótot zsákmányoltak, ezeket a hadműveletek során kiválóan fel tudták használni.

Szeptember 9-én azonban a 2. Ukrán Hadseregcsoport 40 lövészhadosztály, 3 harckocsi-, 2 gépesített és 2 lovashadtest állományában 750 páncélossal, valamint 10.000 löveggel és aknavetővel elérte Erdélyt. A szovjet csapatok megjelenése a harctéren csak napok kérdése volt.

A támadás folytatása, amelynek a szovjet főerők beérkezése előtt kellett volna lezárnia a Déli-Kárpátokat, értelmét vesztette. Hiába futott meg a sokkal erősebb és jobban felszerelt román 4. hadsereg, a magyar 2. hadsereg kénytelen volt védekezésbe átmenni

Eztán azonban a Magyar Honvédség a három, öt, néhol tízszeres túlerőben lévő, egyesített szovjet-román haderőt közel egy hónapon át(!) feltartóztatta a Tordánál kialakított védőállásaiban. Az ütközet mérlege is beszédes: magyar oldalról 10.000 fős veszteség, akikből 2500 katona hősi halált halt. A Vörös Hadsereg élőereje összesen körülbelül 90.000 katonával fogyatkozott meg (19.000 elesett és eltűnt, 71.000 sebesült), emellett elvesztette 150 harckocsiját.

Ez a frontszakasz volt a háború ezen időszakának a legtovább kitartó arcvonala. Azzal, hogy a tordai magyar honvédek közel egy hónapig feltartották a túlerőben lévő szovjet gőzhenger betörését Erdélybe, elég időt adtak az Árpád-vonalnál lévő 3. és 1. magyar hadseregnek a visszavonuláshoz, ezért hiába kerülték meg a szovjetek a védvonalat, bekeríteni nem tudták a magyar csapatokat.

"Átjött a sok román cigány akik napszámban az 500-as órabért leverték 350 forintra."

Ha nem dolgozik a cigány, az a baj. Ha dolgozik a cigány, az a baj. Ez az utóbbi nekem új.