Kereszténység hogy fér össze a konzervativizmussal?

A kereszténység nem az anyagias dolgokról szól, ergo a szegények felemelését nem úgy kell elképzelni, hogy a gazdagok szétosztják a vagyonukat.

"Boldogok a lelki szegények, mert övék a mennyek országa..."

A konzervetív azt jelenti, hogy a fennálló helyzeten csak kis lépésekben hajlandó változtatni, vagy konzerválni (ki hinné?). Ennek nem ellenpontja a baloldaliság, de még igazán a liberalizmus sem. Legalábbis az eredeti értelmükben.

És egyikkel sem fér össze a kereszténység, mivel a politika az politika, a vallás meg vallás. Amiért mégis belefolyik a vallás a politikába, azt pénznek nevezik, akkor pedig bárki lehet a barátja.

egyrészt a konzervativizmus azt az elvet követi, hogy van egy idealizált ember és az emberek annál kevésbé értékesek, minél jobban eltérnek ettől az embertől. (szemben a liberalizmussal, ami azt mondja, hogy egy adott határon belül az emberek egyformán értékesek) hogy éppen milyen az idealizált ember és az idealizált viselkedés, az korról korra, helyről helyre változik. de van olyan is, amit te írtál.

másrészt a kereszténység éppen az anyagi/világi javak felhalmozását tartja rossznak. a gazdagoknak nem azért kötelességük segíteni a szegényeknek, mert azoknak segíteni kell, hanem azért, hogy vezekeljenek a gazdagságuk miatt.

pl. középkor, katolikus egyház: ha gazdag vagy, akkor adakozz. adakozhatsz úgy, hogy enni adsz a szegényeknek, de jobb lenne, ha inkább templomot/katedrálist építenél, hiszen az étel csak a szegények porhüvelyét táplálja, a templom pedig a lelküket. jobb nekik a templom, mert akkor nagyobb esélyük van az üdvözülésre.

Kedves Kérdező!

A "konzervatív" jelző az idők során (mint sok más politikai fogalom) átalakult, új tartalmat nyert. Ma már nem a feudalista berendezkedés védelmét, a királyi hatalom iránti hűséget jelent. Hanem egy a nemzet iránti elkötelezettséggel átszőtt értékőrzést.

Bal- és jobboldal között nem az a különbség, hogy "melyik áll ki a szegényekért".

A baloldaliságnak egyik fő jellemzője a nemzeti érzelem elhagyása. Például az 1920-as, '30-as évek Magyarországán a Népi Demokraták, és az Urbánus Demokraták (részben a polgári pártok, részben a szociáldemokraták tömörüléséből) egymás ősellenségei voltak, noha mindketten a társadalmi gondok, a szegénység felszámolására törekedtek.

A Népi (mai, helyesebb elnevezéssel: Nemzetelvű) Demokratáktól élesen elválasztotta a baloldali radikálisokat, hogy az előbbiek a társadalmi átalakulást a történelmi múlt tisztelete, a hagyományok őrzése mellett képzelték el, míg a szociáldemokrata párt képviselői internacionalizmust hirdették, a kötelező ateizmust, és a munkásosztály felemelkedését, a nemzeti eszményeket pedig csak ezek kerékkötőinek tartották.

A Kerkai Jenő és Nagy Töhötöm jezsuita szerzetesek által létrehozott legnagyobb ilyen szervezett, a Katolikus Agrárifjúsági Legényegyletek Országos Testülete (KALOT) például 1940-re már 400 ezer tagot számlált, és 20 népfőiskolával rendelkezett.

"Egy nagy földreform lesz a célunk, de erről, ha kell, évekig hallgatni fogunk, mert sok feudális nagyúr és főpap leállítana bennünket." - mondta Kerkai.

Programjukat így foglalták össze: "Krisztusibb embert! Műveltebb falut! Életerős népet! Önérzetes magyart!"

Hasonló elveket vallottak a legjelentősebb protestáns szervezetek is, mint a Soli Deo Gloria (SDG), és a Keresztény Ifjúsági Egyesületek (KIE).

Politikailag főként a jobboldali Kisgazdapártban képviseltették magukat.

1936-ban, Teleki Pál közbenjárására, megjelent az első tudományos alaposságú falukutató művük, az Elsüllyedt falu a Dunántúlon. A könyvek megjelenése és az utánuk való mind nagyobb érdeklődés egymást generálta: Puszták népe, Az Alföld parasztsága, a tardi helyzet.

A szociáldemokraták, akik addig egyedüliként képviselték a szegény réteg érdekeit, úgy érezték, hogy "beléptek a területükre", és éles kritikával illették ezen csoportokat. Művi parlagiasságnak titulálva.

Kassák Lajos, aki ugyan nem tartozott az urbánusokhoz, de hozzájuk állt a szemlélete a leginkább közel, azt írta:

"Nem értem s nem fogom soha megérteni Veres Pétert. Én még a népművészetünket is föláldoznám, hogy az Alföld és a Dunántúl millióiból, a földművelő népességből nyugati civilizációjú lakosság váljék, olyanfajta, mint a dán földműves, aki mind könyvet olvas, s akinek rádiója, telefonja, villanyvilágítása van."

Vere Péter viszont Kassákkal ellentétben azzal is tisztában volt, hogy az idézett dán példát a nemzetelvű modernizáció teremtette meg, tehát nem a népművészet feláldozása, hanem épp a hagyományokra való támaszkodás.

Bokányi Dezső, szociáldemokrata képviselő (nem kommunista!) 1919-ben mondta azt, hogy "a munkásságnak semmi oka sincs különös kegyelettel gondolni a tizenhárom aradi burzsoára - akiknek sohasem volt semmi gondja a nép ügyére."

A jobboldali és baloldali világszemlélet között tehát ez az alapvető különbség: a nemzeti érzelem, vagy annak a vélt értéktelensége.