Milyen politikai nézetek, eszmék állnak hozzád a legközelebb?

Hát ha lehet többet mondani:

nemzeti radikalizmus, konzervativizmus, kereszténydemokrácia, környezetvédelem

Izmusokkal nem lehet megmondani, részben mert félreértik, részben mert nem fejezik ki, részben mert mindben van elfogadhatatlan elem is.

Viszont szeretem az egyensúlyt, a következetességet, az igazmondást, a felelősségvállalást, a hatékonyságot, a toleranciát. Még néhány mást is, de úgy gondolom, ezekre egészen jó politikát lehet építeni. Ezekből kijönne a nemzeti büszkeség is és a másság elfogadása is. Kijönne a jólét igénylése de nem mások kárára. Kijönne az is, hogy aki felelős, sok embert érintő pozícióban valamit nagyon elrontott, igen hosszú ideig és igen sok munkával kell bizonyítania, hogy mindössze pillanatnyi kisiklás volt.

Jobboldali vagyok, azaz hazaszerető, féltem a nemzetemet, védem a saját kultúrámat az idegen behatásoktól, és őrzöm az identitásomat.

Mélyen igazságszerető vagyok, ha valahol sérelmét tapasztalom, mindig dühít, akármiben is essen meg. Ennek pedig saját belső értékrendem jelenti számomra az irányvonalat. Patriotizmusomat nem más nemzetek ellen élem ki, de nem hagyom a magyarok érdekeivel szemben sem másokét érvényesülni. Nem fogadom el a magyar nemzet széttagoltságát, de csak etnikai alapú területrendezést követelek.

Konzervatív nézeteket vallok, fontosnak tartom a hagyományok ápolását, elismeréssel tekintek páldául a budai várnegyed felújítására, vagy a palotaőrség újbóli felállítására, a dunai közlekedés felélesztésére való törekvésekre. Ugyanakkor a konzervativizmust annak klasszikus értelmében tartom magamra nézve igaznak, azaz nem vagyok rögeszmés fejlődésellenes, de annak csak lassú, a hagyományokra épülő, és azokat tovább örökítő, természetes folyamát támogatom. Egy példával bemutatva: Tóth László egyenruha szakértő úgy nyilatkozott az új házőrség uniformisával, mert szembemegy annak eredeti magas gallérával és fekete színével, a használt zöld pedig sehol nem jelent meg a magyar viseleti színekben. Én úgy gondolom, hogy ez az egyenruha teljesen rendben van, a szabása követi nagyvonalakban a jellegzetes magyar katonai mintákat, a színe pedig lehet, hogy nem fekete, de hát ez a fejlődés. Nem visszavezetni akarták a múltat, hanem a múltra építve elérni a jövőt. Hiszen nem így teremtődött minden hagyomány? Az 1914-es honvédruhának mi köze volt az előtte lévő, kék monarchia-beli ruházathoz? És annak - azon kívül, hogy mindkettőnek piros zsinórozása volt - mi köze volt a '48-as barna honvédruhához? Hova tovább: a barna egyenruhának korábban _semmilyen_ más korban és haderőben bem volt tradíciója, egyszerűen azért lett ilyen 1848-ban az új Magyar Honvédség szabványosított egyenruhája, mert a budai vár raktáraiban a tüzéreknél alkalmazott, barna posztóból volt nagymennyiség felhalmozva. És olyan hagyományt gyökereztetett meg, hogy a Kiegyezéskor a '48-as párt ragaszkodott a barna egyenruha bevezetésére, amiről persze szó sem lehetett, annak politikai tartalma miatt. Ha túlzottan vaskalaposok lennénk, még mindig kaftánban, sőt, állatbőrökben járhatnánk. Ugyanezt tartom az élet más területeire nézve is . Hagyománytisztelet és fejlődés. Ez a konzervativizmus letisztított jelentése.

Konzervatív vagyok társadalmi értelemben is: számomra a családalapítás egy férfi és egy nő kapcsolatával kezdődik, a gyermek születéséhez pedig létbiztonság kell előbb (így például házasság). Úgy gondolom, az ember életének társa csak egy személy lehet, hiszen ékete is csak egy van. Az örök hűséget pedig nem csak egy protokoláris szófordulatnak érzem az esküvőben.

Elítélem a drogos, félmeztelen tizenéves lányos, emos társadalmat, a mai állapotokat.

A polgári demokrácia feltétlen híve vagyok. Annak a társadalmi rendnek, ahol nincsenek születésbeli előnyök (arisztokrácia), és hátrányok (jobbágyság), hanem mindenki egyenlő, széles szabadságjogokkal felruházott, és lehetősége van az önmegvalósításra. Annak, amit már Vörösmarty, Deák és Széchenyi is leírt. Természetesen a valóságban nem elérhető, mindig lesznek szegények és gazdagok, kiszolgáltatott, éhbérért dolgozók és semmittevő milliomosok, de az ideához a mai ország van a legközelebb.

Ugyanakkor nem gondolom átkozottnak a középkori Magyar Királyságot, felfogom, hogy a világ változik, és a mai viszonyok akkor nem működtek volna, annak a kornak arra volt szüksége. Azokban az időkben, mikor a jobbágyság nem tudott írni-olvasni, nem ismerte a világ különböző történéseit, és nem is hagyta el saját faluját egész élete alatt, a szabad választások és a közvetlen demokrácia - túl a gyakorlati kivitelezhetetlenségén - nem, csak az erős központi hatalom működhetett. És van annyi ismeretem arról a korról, hogy értsem, nem a kommunista terminológia által használt "mezitlábasok bús nyomorának kora" volt. Ugyanakkor a királyságot mára meghaladottnak gondolom, ekképp visszaállítását - szintén konzervatív hagyománytiszteletből - csak mint jelképes tartalmú, alkotmányos monarchiaként tudom elfogadni. Tehát itt is a hagyományokra alapozott, természetes társadalmi fejlődést, haladást követem.

Még ami elmondható rólam, mint jellemző vonás, hogy mindig és mindenkor a jogok és kötelezettségek társadalmának elvét tartom, így helyesnek ítélem meg a közmunkaprogramot, és a hallgatói szerződést is, aminek okát már több helyen részletesen kifejtettem. Úgy gondolom, ha a jogok csorbulnak a kötelezettségek javára, az diktatúra, ha a jogok nőnek túl a kötelezettségek rovására, az liberális káosz.

Ui.: olyan sokan dobálóznak itt mindenféle kifejezésekkel, de vajon hányan ismerik is közülük azoknak jelentését...?

Gazdasági kérdésekben a szocializmus és szociális piacgazdaság között helyezkedem el. Nem tartom károsnak a magánkézben lévő monopóliumokat, amennyiben azok minőségi szolgáltatást nyújtanak és nem nőnek túl nagyra. A túlzottan nagy magánmonopóliumok nem képesek ember, természet és társadalom központú elven működni. Nem hiszek a verseny és a tőke ösztönző erejében, károsnak tartom a kapitalizmust, amely ezt tartja prioritásnak és cserben hagy jelentős társadalmi rétegeket. Szükségesnek tartom az állami monopóliumok kiterjedt hálózatát, hiszen ezek adják az állam exportképességét és ezeket használhatja az állam a polgárai ellátására. Ezek nem dőlnek be, ha a piacgazdaságban giszer van.

Ami a társadalompolitikát illeti Keresztényszocialista, humanista, szolidáris beállítottságú vagyok. Hiszek az emberek egyenlő megítélésében, esélyegyenlőségben. Nem hiszek az individualizmusban és az önmegvalósításban. Az embernek túl kell látni önmagán és szűk körein különben értéktelen a társadalom számára. Meggyőződésem, hogy bármilyen társadalmi csoport közti identitáskülönbség áthidalható, amennyiben az emberek

a közös fejlődés útjára lépnek, megismerik egymást, tanulnak egymástól és kivetik a káros identitáselemeket.A szegregációt és xenofóbiát károsnak, állatias, ösztönös dolognak tartom. Az emberi lét kulcsát a közösségvállalásban tartom. Több szem többet lát, több kéz hamar kész.Badarságnak tartom, hogy embereket a hovatartozásuk átlag sztereotípiáival ítélik és határozzák meg. Elítélem a rasszizmust, nemzeti sovinizmust, homofóbiát és vallási fanatizmust.

Nemzetpolitikát tekintve antinacionalista vagyok. Bár legyen tiszta, szeretve és büszkén ragaszkodom nemzetemhez, hazámhoz, őseimhez. Ők határozzák meg a gyökereimet és örömteli kötelességemnek tartom megőrizni minden szépet és jót, amit rám hagytak. Kiváltképp a kultúrát. Ugyanakkor nem hiszek a homogenitásban, meggyőződésem, hogy minél több kultúrát mondhat valaki sajátjának, annál gazdagabb és bölcsebb. Én ilyen jövőt szánnék az utódaimnak. Továbbá nem hiszem, hogy minden ember feladata csak a sajátjai védelme. Én nem csupán az enyéim érdekképviseletébe bocsátkozom. Védek mindenkit az igazságtalansággal, akit csak tudok és ha az én nemzetem igazságtalan, azt sem hagyom szó nélkül. Nem hiszek a szociáldarwinizmusban, sem a kollektív önzésben. A békét dicsőítem, a harcot ellenzem és kész vagyok tárgyalni.

Értékrendeket tekintve nem hiszek liberális és konzervatív értékrendekben. Örökérvényű értékrendekben és értéktelenségben, illetve értékromboló tevékenységben gondolkodom.

Ami a környezetet illeti értéknek tartom a teremtett világ egészét és védem teljes erőmből.

Hiszek a vallásszabadságban, bár keresztény vagyok de senkire nem erőltetem rá a hitemet, sem a vallási értékszemléletemet. Az emberek földi milyenségét nem a vallás határozza meg.