Miért van az, hogy Magyarországon a hazafiság és baloldaliság általában egymást kizáró okok, míg pl Latin-amerikában a kettő együtt jár?

" a székelyt,vagy a határontúli magyart románozza,szlovákozza,velük szemben az asszimiláns többségi és idegen kormány akaratát képviseli,az nem tiszteli saját népét."

Mivel jobb vagy különb ennél az, aki hazaárulónak nevez másokat azért, mert nem a Fideszre/Jobbikra szavaznak?

Egyetértek a megfogalmazott gondolataiddal.

Ennek gyökerét én a kádári években látom. Akkoriban kifejezetten tűzzel-vassal irtottak mindent, ami nemzeti érzületet mutatott, mert ez a szovjet hatalomra veszélyt jelentett, továbbá a környező szocialista "béketáborra" is, hiszen minden, ami a nemzet iránti szeretetet képviselt, magában rejtette az irredentizmust is, az pedig a szomszédos országok ellen irányulhatott csak.

Ellenben a szláv államoknál kifejezetten előnyös volt a pánszláv gondolat, hiszen ez is az orosz hatalmat erősítette. A német, magyar kisebbségek elnyomását pedig, mint "kollektív háborús bűnösök", kifejezetten támogatták.

Ne felejtsük el emellett, hogy Magyarországon a nemzeti érzelem háborút is folytatott a Szovetunióval szemben korábban, ezért is nyomták el minden formáját, míg Csehszlovákia, Jugoszlávia megszállt államként küzdött, így ők büszkén lehettek nacionalisták, náluk az ezt jelentette.

A Szovjetunió nacionalista állam volt, terjeszkedett, szembe helyezkedett az ellenségeivel, olyanképp, mint ma Kína is.

Az oroszok 7-10 millió ukrán irtottak ki kiéheztetéssel, csak hogy megtörjék őket, és feladják identitásukat.

Igaz, Lengyelországban és Kelet-Németországban ugyanígy tiltott volt a patrióta gondolkodás, a lengyelek ugyanis mélyen oroszellenesek voltak, a II. világháborúban fel lettek osztva a német és a szovjet hatalom által, 1944-ben ugyanúgy felvették a harcot a "felszabadító Vörös Hadsereg" ellen, mint a német megszállókkal.

A pánszláv gondolat sem volt rájuk hatással már a XIX. században sem, hiszen megtapasztalták, milyen az Orosz Birodalomba beolvasztva lenni, így ettől ott is úgy félt a kommunista államvezetés, mint a tűztől. Németországban pedig érthető okokból szintén, ezt megfejelte még az is, hogy a német kommunista vezetés "bizonyítani akart", mert sosem tudták lemosni magukról a szégyent, hogy ők fordultak a Szovjetunió ellen.

De a mi helyzetünk annyiban más, hogy míg Lengyelországban legendásan meghurcolták a rendszerváltáskor a kommunista hatalom egykori vezető rétegét, Németországban pedig volt egy nyugati oldal, ami az egyesítéskor "behozta" a kiirtott hazaszeretet a keletire is, addig nálunk az MSZMP egy névmódosítással, MSZP névvel tovább élt a rendszerváltás után is.

Ez az oka szerintem az általad leírtaknak. A szlovák állam a múlt rendszerben is nacionalista volt, a jugoszláv is, és Románia is. Bár az is a szovjetek ellen viselt hadat, és nem voltak szlávok sem, de Ceauşescu mindig a "különutas" szerepét játszotta, nála nem volt akkora gyakorlati beleszólása Moszkvának, hogy mit tegyen. Szabadabb kezet is adtak nekik ebben, hisz, mint mondtam, a szomszédos államokban a nacionalizmus csak belügy volt, nálunk ez viszont kiterjedt volna a határokon túlra, így veszélyt jelentett.

De ez egyszerűen méltatlan. Ahogy írtam már itt, a Horthy-korszakban a baloldali ellenzék, a szociáldemokraták is revizionisták voltak. Ma pedig...? Romániában elképzelhetetlen lett volna, hogy a kettős állampolgárság ellen szólaljon fel bármelyik párt, és nálunk?

A fejekben is le kell zajlania a rendszerváltásnak.