Milyen az a szociális piacgazdaság?

Kedves kérdező!

A szociális piacgazdaság olyan berendezkedés, amiben, mint a neve is mutatja kapitalista piacgazdaság van, ám létezik a társadalmi szolidaritás gondolata is, tehát az állam szociális juttatásokat is ad.

Ha csak piacgazdaság lenne, az azt jelentené, hogy az állam nem nagyon szól bele az iparba, a kereskedelembe stb., hanem az emberek egymás közt kereskednek és a haszonból élnek. Ebben a formájában viszont a munkanélküliek vagy a munkaképtelenek semmilyen jövedelmet nem kapnának az államtól, akár éhen is halhatnának. Az állam ezért fenntart bizonyos segélyeket, plusz olyasmiket, mint az államilag fenntartott egészségügy, oktatás, nyugdíj stb. Ezek a szociális elemek. Ezek torzítják a piacgazdaságot (hiszen nem nagyon lehetsz pl. fizetős orvos, mert nem lesz beteged, aki fizetne azért, amit amúgy OEP finanszírozottan megkap), de ez a felfogás szerint szükségesek.

Egyébként ez Magyarország is és a legtöbb európai ország is ilyen. Hogy jó-e attól függ, hogy mennyire hangsúlyos a szociális elem, szerintem minimális szinten kell tartani, de van, aki szerint pedig amennyire lehet, annak kell erősnek lenni. Ezt az szabja meg, hogy valaki inkább kapitalista vagy szocialista beállítódottságú.

Az USA elég kemény dió szerintem ilyen téren :).

Híresen irtóznak mindentől, amiben akár csak szóként is szerepel az, hogy szociális és korábban, mikor a hidegháború alatt magukat pont a szocialista tömbbel szemben határozták meg, ehhez eléggé tartották magukat a gyakorlatban is.

Ma viszont ott is van már állami egészségügy (ObamaCare) is, van állami oktatás, állami vasúttársaság (AmTrak), állami pénzből cégeket mentenek meg a csődtől stb., így ma már az USA sem az a szociális elemektől mentes ország, ami volt. Kapitalistább, mint a nagyátlag, de szerintem lassan rá lehet húzni a szociális piacgazdaság jelzőt és a régi kapitalista mintaállam címét lassan Hong Kong veszi át.

Japán és Dél Korea is az vmilyen szinten. Igazából ma már nem nagyon létezik tiszta piacgazdaság. Kérdéses, hogy létezett-e valaha, hiszen valamekkora állami beavatkozás mindig mindenhol létezett (pl. a honvédelem mindig állami kézben volt. a hardcore libertáriusok ezt is magánosítanák)

Inkább úgy kell elképzelni, hogy húzol egy szakaszt, az egyik végén a tiszta piacgazdaság, a másikon az erősen szociális, és akkor ezek között helyezkednek el az országok. A tiszta piac felé mondjuk Hongkong, Szingapúr, mi meg inkább a másik vége felé vagyunk

Sok igazság van az első válaszban, de azért nem az a szociális piacgazdaság. Nem attól szociális valami, hogy segélyt osztanak. Az semmi.

A piacgazdaság alapja a tiszta verseny, a termelésből származó profit, annak az újra befektetése, ezáltal a bővített újratermelés. Ennek a rendszernek kizárólag a haszon a célja, ezért kizárólag azt tekinti szükségesnek, ami hasznot hoz, és semmi másba nem fektet. A szegény emberre nem mint szegényre néz, hanem kizárólag azt vizsgálja, van-e haszna belőle. Ha igen, minden rendben. Ha nem szükségtelen eleme a társadalomnak (kiiktatandó). A beteg nem káros elem, mert természetes jelenség. De a gyógyuláshoz szükséges szolgáltatást meg kell vennie, ha nem tudja, meghal, mert haszontalan. Ez a rendszer nem utálja alapból sem a cigányt, sem mást, ha hasznára van, viszont senki (megismétlem: senki) nem számít, aki nem hajt hasznot.

A szociális elem ebben az, hogy nem fogadja el ezt az elvet tisztán. Azt mondja, hogy ilyen rendszer tisztán nem működik, mert lesz benne tisztességtelen ügyeskedés, csalás, átverés, ami már nem része a versenynek. Ezért a szociális piacgazdaság törvényeket hoz. Korlátozza a versenyt, ahol csalásra épül. Korlátozza a haszonszerzést, ha visszaélésen alapul. Olyan rendszert hoz létre, amelyben különféle fékek és gátak szabják meg, mit szabad és mit nem, azon belül viszont megakadályoz minden korlátozási törekvést. Egy olyan egyensúlyi helyzetet teremt, amelyben a működés optimális. Nem engedi a túlzott munkanélküliséget, mert ekkor a segélyrendszer sokba kerül. Nem engedi lezülleszteni az oktatást, mert buta emberek nem tudnak magas minőségű összetett (tehát sokat érő) munkát végezni. Kötelez a megfelelő bérezésre, mert tudja, hogy különben szegénység lesz, motiváció nélkül bűnözés, ami nagyon sokba kerül.

Röviden úgy mondják, nem enged nagy kilengéseket és szélsőségeket, mert azok mindig átlendülnek a másik oldalra, és ez többe kerül, mintha hagynák. Tehát úgy törekszik optimális haszonra, hogy egy kicsi mindenkinek jusson, aki sokat tett érte, annak meg nagy jusson.

Azt hiszem vázlatosan talán ennyit érdemes mondani, de természetesen nagyon sok részlete és sokféle kivitelezése lehetséges. A vázolt elemek minél kisebb kilengéseket engednek az egyes területeken, annál jobban szociális, és minél kevésbé korlátozzák a kilengéseket, annál inkább a tiszta (valójában piszkos) verseny érvényesül. De azt nem árt tudni, hogy ennek a pontos szabályozása önmagában is rettenetesen nehéz, hát még, ha erős monopóliumok (pártok) gátolják.