Akik azt mondják, hogy a cigányok utálata az előítélet, amit már kiskorunkban belénknevelt a társadalamon, annak volt már bármilyen konfliktusa cigánnyal?

Csak a buta ballibek , libsik mondják ezt meg hogy a bőrszíín miatt....persze.

A kínaiak sincsenek utálva , mivel civilizáltan viselkednek , nem bűnöznek.

Nem vagy rasszista.

A cigányokat utálni nem rasszizmus hanem tapasztalat.

Vannak, akik a pofonról akkor hiszik el, hogy létezik, ha kaptak már egyet. És vannak, akik tudják azt is, miért létezik, pedig még nem kaptak.

Vannak, akik a mocsok létezésében kételkednek, amíg bele nem lökik őket. És vannak,akik azt is tudják, hogyan keletkezik, pedig még nem látták.

Vannak, akik abban a két másodpercben tudják meg, milyen a frontális ütközés, amikor megtörtént, és a halálig még van két másodpercük. Vannak, akik tudják, milyen feltételek mellett meg sem történt volna.

A kétféle ember között az a különbség, hogy az egyik a probléma alanyát akarja megszüntetni, a másik pedig a bekövetkezésének okát. Az egyik azért megszüntetni akar, mert összesen ennyi ötlete van a kezelésére. A másik azért az okot akarja megszüntetni, mert ismeri a működési mechanizmust, tudja mit kell tenni, hogy a probléma ne tudjon bekövetkezni.

A sajnálatos az, hogy a gyakorlati megoldáshoz mindkettőnek szüksége van a másikra. Ehhez meg kellene beszélni a teendőket. De az csak akkor megy, ha mindkettő elhiszi és akarja is azt.

Vannak, akik ne hiszik el, hogy egy ember lehet jó, akkor se, ha találkoznak ilyennel. És vannak, akik tudják mitől jó, vagy rossz egy ember, pedig még ők sem találkoztak vele.

Az ellentmondás feloldása itt is csak az előbbi módszerrel lehetséges. Ilyen a világ.

Persze vannak, akik szeretnék elhitetni, hogy az első három példát csak az első módszerrel lehet kezelni. Ehhez első típusú emberre van szükségük, ennek a feltételeit igyekeznek megteremteni. A második típusú az ő számukra rendkívül veszélyes, mert azt is tudja, hogyan kell megszüntetni ezek működésének feltételeit. A kellemetlen az, hogy a kivitelezéshez a fent vázolt együttműködésre van szükség.

Csak azt nem értem, ha 10 romából 8 olyan amilyen, miért utáljuk egyből a maradék 2-őt is? Ez nem előítélet, ez rasszizmus.

És azt se értem, minek teszitek fel a kérdést - napokba volt már egy hasonló - , ha utána a kaptok olyan választ,amire nem számítotok. Hogy igen volt velük konfliktusom. Fenyegettek meg fényes nappal, az utcán azzal, hogy megkéselnek ha nem adom oda a pénzem. Ettől még nem fogom utálni a cigányokat, csak azt a 90% -ot aki rablógyilkos, és megérdemli az utálatot. De én azért utálom őket mert olyan amilyenek, nem pedig azért mert cigányok.

"Ez nem előítélet, ez rasszizmus. "

A cigányság mióta rassz, te félművel idióta?

Nos, te teljesen művelt.

A rasszizmus nem rasszok szerint különböztet meg, hanem külső jegyek alapján (eltérő bőrszín például). Kicsit utánaolvasol, és menni fog nyugi:) Csak addig ne oktass másokat. Nincsenek emberfajok, rasszok.

Én azt szoktam mondani, hogy minden tapasztalat előítéletté válik, de az értelmes ember állandóan kész arra, hogy felülvizsgálja az előítéletét újabb tapasztalatok hatására. Konstruktív előítéletnek tartom azt, ha pusztán tanulok a tapasztalataimból.

Fel lehet tenni a kérdést, miért kéne felülvizsgálni valaha, ha a cigányok túlnyomó többség visszaigazolja ezt..

És meg lehet kérdezni azt is, vajon tényleg a cigányokkal van-e baj, ha a hasonló életkörülmények között élő nem cigányok pontosan ugyanúgy viselkednek, ellenben azok a cigányok, akik kitörtek abból az állapotból, nem...

És vissza lehet kérdezni, vajon miért pont a cigányok élnek olyan körülmények között? Erre kétféle válasz van: vagy ők a hibásak, vagy mások, amiért ilyen helyzetbe kényszerítik őket. És ez egy tyúk-tojás dilemma.

Személyes véleményem szerint az előítélettel nincs baj, de ha úgy érzékelteted ezt egy cigánnyal, hogy ő rád semmilyen veszélyt nem tud jelenteni éppen, ha akar sem, akkor az már egészségtelen.

Továbbá: az sem egészséges előítélet, ha általánosságban utálom őket. Ha azt tapasztalom, hogy bántani szoktak, kialakul bennem az az előítélet, hogy óvakodnom kell, ez így konstruktív. Az utálat viszont soha nem konstruktív.