Miért tekinti a kormány a doni katasztrófa áldozatait hősöknek?

Pro Pátria már nemcsak a történelemkönyvet, a földrajzkönyvet sem elég alaposan nézegeti.

A mai Oroszországnak is belsejében lévő Donnál állomásozó német és magyar csapatokat, amelyek azon átkelni szándékoztak, a honi csapatok (szintén nagy áldozatok árán) lerohanják, hogy földjükről eltávolítsák, őket hódítónak nevezni - ez már nem elfogultság, több annál.

A "hősök" kifejezést sokféle (jó) értelemben használjuk. Természetesen van a szónak betű szerinti jelentése is, azonban (itt is) elsősorban átvitt értelemben használjuk, amikor azt kívánjuk kifejezni, hogy a szóban forgó szereplőket nem egyszerűen sajnáljuk, hanem tiszteletet, megbecsülést is érzünk, ha másért nem, legalább hozzátartozóik önbecsülése érdekében. A doni katasztrófa elszenvedői áldozatok, mert olyasmiért adták az életüket, amit nem akartak. De hősök is, mert emelt fővel, önfegyelmezetten tették a dolgukat, amelyet kijelöltek számukra. Nem egy, a vész hatására eszeveszetten menekülő horda, ahol mindenki egyénileg menti az életét, ha tudja, hanem tartással rendelkező, fegyelmezett csapat, amely ha rossz ügyért is, de szervezetten cselekedett, miközben (döntő többségük) tudta, hogy halállal fizet azért, hogy akkor éppen ott van. Ez pedig tiszteletet is érdemel, olyan főhajtást, amely a szó szerinti hősöknek jár ki. A kormány - helyesen - ennek adott hangot. És vele a magyar nép döntő többsége.

Ezt fejezi ki az a mára elfogadott kijelentés is, hogy a halott katona nem ellenség, hanem kötelességtudó ember, akinek kijár az átlagosnál nagyobb végtisztesség.

Szántóvető, írhattál volna sokmindent, de pont a nehéztüzérséget emelted ki, amely téren a Magyar Királyi Honvédség végig a háború alatt igen jól állt. Még 1944-ben is, a német megszállás után, és mikor a háború fő súlya ide helyeződött, a magyar haderő adta az itt bevetett tüzérség 60%-át. Ráadásul közöttük a magas presztízs, és a harcok sűrűjétől való viszonylagos távolság miatt igen magas volt a harci szellem.

A doni csapatok esetében - noha a háromból csak egy hadsereget küldtek ki -, az akkor meglévő összes nehéztüzérség felét adták.

A páncéltörő ágyúk esetében például annyira elsőbbséget kaptak a kivonulók, hogy az itthoniaknak sok esetben kiképzési célra sem maradt. Igaz, ezen a téren még így sem volt elégséges mennyiség.

Ezek láthatók abban is, amit belinkeltem.

----------

71%-os

Imádom, mikor valaki fennhéjanzón beszól, de épp önmagát járatja le, ennél ironikusabb nincs.:)

"Pro Pátria már nemcsak a történelemkönyvet, a földrajzkönyvet sem elég alaposan nézegeti. 

"A mai Oroszországnak is belsejében lévő Donnál"

- Ha már földrajz: a Don az ukrán határnál folyik, egy mellékága át is folyik:

[link]

Oroszország "belsejében".:) Minél magasabban van az orrod, annál jobban fáj, ha megbotlasz. Az arcod nagyobb, mint a mögötte lévő háttértudás.

Én eddig mindent, amit írtam, történészekkel és forrásokkal igazoltam.

Történelemtudást nem imitálhatsz magabiztos flegmasággal.

"állomásozó német és magyar csapatokat, amelyek azon átkelni szándékoztak, a honi csapatok (szintén nagy áldozatok árán) lerohanják, hogy földjükről eltávolítsák, őket hódítónak nevezni - ez már nem elfogultság, több annál."

- Nem erre mondtam a hódító kifejezést a Szovjetunióval kapcsolatban, és ezt te is tudod, szándékosan ferdítesz.

Vagy csak tényleg nem értetted meg, miről beszéltem. Ezesetben olvasd vissza.

Elismerem hogy mindent megtettek a magyar mérnökök és a hadvezetés amit csak tudtak,de sajos sem létszámban,sem egyéb jellemzőkben nem vehették fel versenyt a magyar tankok a T34-el,a sztálin tankról nem is beszélve.Nem volt felkészülve az ipar hogy 100 számra gyártson harckocsikat+közbe fejlesszen löveget futóművet motort.

[link]

ez lemaradt.

[link]

Azért ez nem ilyen egyértelmű, bár van benne ráció, de ha Kurszknál sikerült is volna előretörniük (az egyik szárny haladt, de a másik elakadt), akkor sem fordított volna ez a háború menetén, legfeljebb hosszabb lett volna. Bár a szovjetek meg tudták fordítani vesztes helyzetüket, de nekik hatalmas hátországuk volt hozzá.

A második front megnyitása pedig véglegessé tette a vereség tényét.

Ez viszont már tényleg csak tapogatózás.