Árulásnak tartjátok és ha igen miért a Stauffenberg és a konzervatív politikusok merényletét és összeesküvését Hitler ellen?

7. és 10. válasz írója: igen, az akkor és ott érvényes jogszabályok szerint árulás volt, halálra is ítélték őket. Azonban a kérdés az, hogy mi árulásnak tartjuk-e. És nem tartjuk annak.

Nem kell népszavazás, egy több mint ezer éve keresztény ország népe nem támogathatja azt a gonoszságot, amit Hitler művelt, és ezt az is alátámasztja, hogy mindent meg is tett azért, hogy eltitkolja a gonoszságait a népe elől. Például nem csak a gázkamrába hurcoltak, hanem a nép is úgy tudta, munkára mennek, akiket elvisznek.

Ha gazemberek hatalomra jutnak egy demokráciában, mert hatalomra juthatnak, akkor a demokrácia látszatát fönntartva lehetetlenné teszik a demokratikus működést: Hitler legálisan, részben szabad és demokratikus választásban - hiszen állandóan meneteltek és rendzavartak az emberei - egyszer győzött, utána pedig gondoskodott róla, hogy szabad választás ne lehessen.

Ha a fölöttes megszegte a saját esküjét - Hitler is tett egy normális kancellári esküt, mely nyilván ellentétben állt azzal, amit később tett - akkor nem tartozik neki engedelmességgel senki, hiába esküdött föl rá.

Az akkori katonapolitikai helyzetben: árulás volt!

Németország harcban állt,és így nem volt lehetőség ezt mérlegelni másként.Teljesen lényegtelen a kérdést tekintve,hogy Hitler hogyan jutott hatalomra 1933-ban.

Ekkor már i944-et írtunk!Ezt katonai törvények szerint másként ítélni nem lehet.

Az más kérdés,hogy sokan a hadseregen belül nem voltak párttagok,és nem voltak lojálisak a Führerhez.

De attól még nem tettek semmit "az asztal alá".

Egyszerüen a harcoló egységek miatt nem lehetett másként ítélni,utolsó tartalékait élte a nemzet.

Hitler nem a német társadalom többségi támogatásával került hatalomra, azt sosem szerezte meg.

Igen, háború volt 1944-ben, de ha a Führer nagyobb kárt tesz az országban, mint az ellenség hadereje, akkor jogos az ellene való támadás.

Ha a saját népe ellen fordul egy vezető, akármilyen papírra is van írva a hatalma törvényessége, a katonának nem joga, hanem kötelessége szembeszállni vele.

A katona nem az államnak, és annak törvényeinek esküdött a védelmére, hanem az országnak. Minden külső és belső ellenséggel szemben.

Kiegészítve előbbi mondandómat: kormányok, pártok, rendszerek jönnek, mennek.

Az ország az, ami marad. Nem az államnak van honvédsége, hanem az országnak.

Hitler a hadsereg főparancsnoka is volt.Ráadásul a lakosság zöme is támogatta.Nyilván 1944-ben már nem volt olyan a támogatottsága,mint 1941-ben.Akkor ez nem lett volna kérdés,mondjuk a Franciaországi kapituláció után.

Egy vezetőt egy nemzetnek nem csak a sikereiben,de a kudarcaiban is kell tudni támogatni.Ez nem csak Hitlerre,de más vezetőkre is mondom,úgy hogy a lakosság korábban azokat voksával támogatta.Bár mennyire is szörnyű ez,de szemben a szovjet tipusú diktatúrával,Hitler azért legalább megpróbálta választásokkal magát legitimnek láttatni.

A keleti kommunista tipusú rendszerek ezt meg sem próbálták! Azért van némi különbség úgy hiszem.

Továbbá még egy fontos különbség: aki nem akart,vagy elvi problémája volt a Wermachtnál fel lehetett egy vezetőnek állnia.Tehát nem volt kötelező vezetést vállalni,lásd több katonai vezető lemondása./Braunitsch v.Zeizler a vezérkarnál/

Ha valaki nem akart a náci nézetekkel katonai vezetőként azonosulni,nem volt kötelező!Tehát ,volt más megoldás egy vezetőnek ha nem akarta továbbcsinálni,de azért a megválasztott vezetőnek a likvidálását abban a politikai -katonai szituációban ennek alapján árulásnak lehetett minősíteni.Sok különösen Wehrmacht katonai vezető nem szimpatizált a nácikkal,és soha nem volt párttag/ von Rundstedt,Manstein,stb/,csak a hazáját szolgálta. A választásokon meg _ha manipulálták is valahogy-Hitler győzött,tehát nekik a népet kellett szolgálni a vezetőivel együtt.

Nem volt ez egyszerű a döntés főleg egy tisztnek nem.

/ lásd: E.Rommel nem vett részt benne,de hallgatólag támogatta/

Az előzőekhez:

Pontosan a leírtak szerint sok vezérkari tiszt mondott le.

Nagyon sokáig senki sem tudott a vezérkarban azonosulni

a rossz döntéseivel.Ezek nem egyedi dolgok a történelemben nagyon sok vezető hozott téves döntéseket a történelmi háborúk során.

Nem kell azt ennyire egy személyre kihegyezni.

Egy azonban elmondható: Az 1930-as évektől fogva elsősorban az ő személyén keresztül teremtődtek meg az anyagi források az európai terjeszkedéshez,és a háború

háttérfeltételeihez.

Németország revansot akart venni az igazságtalan ,és megalázó első világháborús Párizs körüli békék miatt,ezt

a német lakosság is támogatta,igaz nem mindenáron a "Führer" személyében.De más akkor nem látszott erre alkalmasnak.Ez teljesen világos.

A hadseregen belül,különösen a régi vágású porosz főtisztek nem voltak tagjai a náci pártnak,így bennük nem

is bízott a pártvezetés.Ugyanakkor mindíg,ha baj volt elővette őket./Normandia,Ardenneki-offenzíva/.

Ezek hallgatólag,de támogatták Hitler elmozdítását.

Egy direkt merényletben való részvételtől sokuk azért elzárkózott,pontosan a katonai esküjük miatt.Sok főtiszt inkább főbelőtte volna magát./lovagi becsület/

Próbálom összefoglalni: Az akkori német törvények szerint megítélve: árulás volt. Hogy ma minek tartjuk, arról úgy tűnik, megoszlanak a vélemények.

Magánvéleményem:

Itt nem Hitler személyiségén kellene vitázunk (az zsákutca) hanem a merénylőkön, illetve a jogi környezeten.

Egyértelmű lett volna a helyzet, ha egy Német, erre autentikus bíróság megállapítja Hitler bűnösségét, elítéli őt és ezek az urak csak a halálos ítéletet hajtják végre, állami megbízásból, felhatalmazásból. De ők sem rögtön ítélő bíróság, sem az ellenség külön erre a célra létrehozott speciális alakulata nem voltak. - (Utóbbiak a maguk tövényei szerint eljárhattak volna így esetleg.) Következésképp csak árulók lehettek, bármilyen célok vezették is őket.

Még valami: Ha a római jog nem pártolja a visszamenőleges jogszabály-alkalmazást, akkor mi sem alkalmazhatjuk Hitlerre a mostani jogszabályokat, vagy értékrendet.

Az árulóra/vagy hősre pedig ugyanígy nem. De nemcsak a kis dühös bajszosnál vannak ilyen gondok. Minden háború vagy gazdasági válság (én inkább "tudatos, tőke kivételnek" nevezném) alkalmával felmerülnek ezek a kérdések, illetve a vesztesek megbüntetése egy látványos per keretében. -

És én nem vagyok meggyőződve még ezek jogszerűségében sem.

Kell a népnek a cirkusz és az áldozat, akikre lehet mutogatni valamiért, amiben a nép egy nagy százaléka (ha nem is a többsége) aktívan hitt és részt vállalt, nem pedig csak tűrte a kényszert. Esetünkben túl könnyű lenne ezt a tragédiát Hitlerre és pár emberre a környezetében rákenni. Érdemes feltenni a kérdést: a kor szülte(szüli) Hitlert (és a hasonlókat), vagy Hitler hajlította félre egymaga az egész korszakot?!? Tényleg Ő volt a többetek által emlegetett antikrisztus, vagy egy erre megfelelő ember volt csak épp alkalmas helyen és időben? Milyen források és erők, milyen érdekektől vezérelve támogatták? Ki juttatta és miért hatalomra? Mert én ugyan politikust magától ebben a világban még a fuszujkaszárra felmászni nem láttam... És ha ma nem teheti meg, akkor a múltban se tehette.

Őszinte és valós párbeszédre lenne szüksége az emberiségnek, ahol megbeszélhetik végre tisztességesen az okokat amik ide vezettek és tesznek róla, hogy a kiváltó események soha többet ne fordulhassanak elő. Mert amíg a probléma újratermelődik, addig mindig lesznek majd "kis köbcös őrjöngő bajuszosok" és hasonló "árulás volt?" viták...

És tehetnek bármit ellene, tüntethetnek pro és kontra,hozhatnak mindenféle szabályokat, csak rosszabb lesz: tüneti kezeléssel betegséget gyógyítani soha nem lehet. Itt az okot kell oka fogyottá tenni a társadalom szerkezetének és szabályainak átalakításával. 2013-ban, mikor társadalmi rendszereket lehet modellezni, tele a net stratégiai játékokkal, az informatikusok és matematikusok, szociológusok pedig modelleket dolgoznak ki mindenre, már nem eshetnénk ugyanazokba a gyermeteg gazdasági és politikai hibákba, mint évezredeken keresztül újra és újra, másfél generációnként megtörténik, mondjuk adósságválság címen. - Véletlenül semmiképpen nem. Ez az ismétlődés pedig senkinek nem lehet érdeke, aki csöppet is jóérzésű és becsületes ember.

Valahol szerintem ez a lényege a történetnek és nem pedig az, hogy kit kell épp gyűlölnünk aktuálisan valamiért.