Árulásnak tartjátok és ha igen miért a Stauffenberg és a konzervatív politikusok merényletét és összeesküvését Hitler ellen?

Csalódtak Hitlerben, aki a háború végén már feleslegesen hagyta az embereket meghalni.

Nem tartom árulásnak.

Technikailag árulás volt - de egy jó célból véghezvitt, hősies árulás.

Ha ki is nyírták volna Hitlert, az egy emberölés lett volna, méghozzá egy olyan, amiért meg kellett volna őket jutalmazni.

Ha az akkori politikai helyzetet nézzük hivatalosan árulás volt,mert Németország hadat viselt,ráadásul Hitler a hadsereg főparancsnoka is volt.

Ugyanakkor sokan a hadseregen belül már a szövetségesekkel való megegyezést tartották kívánatosnak.Ezt azonban csak Hitler nélkül látták lehetségesnek.

A jövőbeni német érdekeket próbálták Hitler személye elé tenni.További probléma,hogy a hadsereg /Wehrmacht/ nem állt teljesen a Führer mögött,ezt maga Hitler is többször szóvá is tette.Szóval jogilag árulás,erkölcsileg talán nem

volt az.

Hitlert nem megölni, ha mód van rá: az lett volna az árulás. Nézd meg, mit művelt; aki szerette Németországot, az azt nem akarhatta, ha tisztán látott. Hitler azonban a megtévesztés és befolyásolás mestere volt.

Sajnos ezt a gonosztól megszállott elmebeteg Hitlert az ördög megvédte minden merényletben, pedig legalább negyvenet követtek el ellene. Azonban az ördögi segítség hamar véget ért, hála Istennek.

Az igazságoz az is hozzátartozik, hogy abban a bizonyos esküben nemcsak a haza védelme, hanem a felettes parancsának betartása is benne van - mutassatok egyetlen katonai esküt, amiből ezeket kihagyják. :) Nem lehet félig betartani egy esküt - azt vagy betartod, vagy megszeged - erre jogi értelemben nincs mentség. Vagyis a legfőbb felettest kinyírni az bizony árulásnak számít a világ minden államának törvénykezésében. Tetszik, nem tetszik, de abban az időben a hivatalos Német törvénykezés elítélte, amit tettek. Így annak szabályait kell figyelembe venni, nem pedig a tetszésindexet, vagy erkölcsi meggyőződésünket.

A történelmet viszont a győztesek írják, így a ma hivatalos trendiszerint természetesen hősies tett volt, ami történt. Azért halkan jegyzem meg, hogy a spicliket a rendőrség értékes informátornak tartja, míg áldozatai pedig senkiházi árulóknak. Egy kívülálló viszont általában erkölcsileg ugyanúgy elítéli őket, mint a bűnözőket, akiket elárulnak - pedig mégcsak nem is gyilkosok... 50-év zsákutca: Honnan tudod, hogy amennyiben a merénylet sikerül, nem egy sokkal nagyobb vérengzés lett volna a folyamat vége, ahol a német nemzet egyik fele nekiesik a másik felének? Azt állítják sokan, hogy a szövetségesekkel békét kötöttek volna. 56-ban meg azt állították ugyanezek az erők, hogy megvédenek az oroszoktól... Na és... A papír mindent elbír - az árulás is mindig csak nézőpont kérdése. :)

A parancsmegtagadásra bizonyos feltételek mellett minden katonának joga van. Például háborús bünök elkövetésére való parancs esetében. A katonai hitvallás pedig akkor is ugyanarra az alelvre épül, minden nemzetben és minden évszázadban, ha az épp aktuális eskű vagy az akkoriban hatályos papíron meglévő törvények nem tarzalmazzák:

Hazámat megvédem minden külső és belső ellenséggel szemben.

Mindegy, hogy a papír mit mond. A hivatalnokok változó törvényei és jogszabályainál vannak magasabb rendeletek, amelyek örökérvényűek.

Talán pátoszosam hangzik, de aki ilyen hivatást, a szülőföld védelmét választja, annál nem is lehetne ez másként.

*alapelvre

*eskü

Pro Patria, van abban igazság, amit írsz. De hogy kit tekintünk külső/belső ellenségnek az nézőpont kérdése. Akik az esküt írták, azok partizánokra, esetleg saját rokonra, testvérre gondoltak, nem annyira a felettesre - ezt az alkalmazott, helyben főbelövöldözős gyakorlat is alá szokta támasztani. :))

Egy háborúban ahány fél, annyi nézőpont a négyzeten. Sok embert főbe lőttek "árulásért" az ellenfél oldalán is, mert "meggyőződése szerint" cselekedett és az meg rendben lett volna? A spicli és az áruló hasznosságától függetlenül az spicli és áruló marad - mindaddig, míg nem éri el ármánykodása célját, mert onnantól már puccsnak nevezik és még hős is lehet a gazemberből.

Szóval nem anyira egyértelmű ez a dolog, mint elsőre látszik. Nyilván nem tartottak népszavazást a nácik sem saját legitimitásukról a háború kitörése után, de az akkori jogrendszerben és a hadiállapot mellett ez nem szokás máshol sem, vagyis ők voltak a legitim hatalom. Az emberek nagyobb része bár nem szerette őket, de hallgatott rájuk, megválasztotta őket. Így jogi értelemben nem ők voltak a belső elenség, hanem akik az ellenséggel titokban, felhatalmazás nélkül tárgyalásokat kezdtek, információkat szolgáltattak ki, illetve a fennálló hatalmat gyengíteni próbálták. Ilyen értelemben írtam, hogy szerintem viszont árulás volt. A problémát az okozhatjaa, hogy "igazságos", demokratikus" háború nem létezik, a háború valójában egy intézményes jogtalanság.