Kell-e segítenie a társadalomnak a rászorúlókat?

Igen!

Egy társadlalom alapja a szolidaritás.

(Egy részeget aki összetörte magát, talán hagyjuk ott az útszélén elvérezni?! Úgy kell neki, miért ivott elötte! Egy dohányost aki rák beteg ne kezeljünk?! Ő szivta, minek szívta? Ha nem cigizett volna akkor most lenne beteg. stb stb)

Kell!

De ennek a módja nagyon sokféle, és van közötte, amely hibás, van amely ösztönös igazságérzetet sért, és van, amikor különféle okok miatt nagy igénybevétel ez a társadalomnak is.

Nem lehet jól segíteni a rászorulóknak, ha nincs pontos képünk a mennyiségéről, az összetételéről, a szükségleteiről. Az egyik vak embernek vezetésre van szüksége, a másiknak elvégezhető munkára. Ha fordítva csináljuk, károsabb, mintha semmit se tennénk. Az adatnyilvántartás tehát esőrendű, de ezek nagyon kényes adatok. Ezért szükséges a megfelelő törvényi és szervezeti háttér.

Akkor sem lehet segíteni a rászorulóknak, ha nincs megfelelő szakértelem hozzá. Van mozgáskorlátozott, akin már csak a tolószék segít, másokat viszont megfelelő terápiával akár gyógyítani is lehet. Ha ezt tudjuk, és van hozzá jól képzett gyógytornász. Ha van ilyen iskola.

A rászorulóknak egyszerre tud segíteni bizonyos szervezetek néhány tagja, és a társadalom egésze. Vakvezető kutyát képezni kell, de egy közlekedési lámpánál csak nagy beleérzéssel tudunk átsegíteni egy rászorulót. Mert nem mindenáron kell átvezetni, csak ha igényli és nem érzi a szánalmat. Ilyen viselkedés nem magától értetődő. Ezt az iskolában kell tanítani, nem ilyen direkt módon, hanem megfelelő tantervvel. Ez a politikus másik nagy felelőssége.

Rengeteg más módja van a segítésnek. Ezek kidolgozása szakember feladata, ha egy kormány fontosnak tartja és képez, majd alkalmaz ilyeneket. A szakember által kidolgozott formákat a társadalommal is meg kell ismertetni, részben az iskolarendszeren, részben a médián át. Jó műsorokkal, nem szájbarágva, mert úgy nem vevők rá az emberek. Szükséges nyugodt és stabil légkör, megfelelő életszínvonal, hogy az emberek többsége eléggé magabiztos, beleérző legyen és természetes módon akarjon segíteni a körülötte lévő rászorulók apró problémáiban. Mert ebből van a legtöbb, és ez eredményez a leggyorsabban jó közérzetet. Ami a végső cél.

Igen, mindenképpen kell(ene).

De azt is meg kellene oldani, hogy ez valóban a rászorulóknak legyen segítségnyújtás, és ne egy könnyebbik utat kínáljon az életművészeknek, mert az erősen igazságtalan volna.

Akár önhibájából, akár azon kívül került valaki nehéz helyzetbe, nem kellene, hogy mérlegelés kérdése legyen, segítségre szorul. Ki nem segített már egy családtagján, akármilyen hülyeség miatt is került nehéz helyzetbe? Így kellene működnie a társadalomnak is, legalább nemzeti szinten.

"Kell-e segítenie a társadalomnak a rászorulókat?"

A kérdésben a válasz. Ettől (is) lesz társadalom. Ha mindenki hagyná a másikat szenvedni, megdögleni, akkor nem társadalom lenne, csak egy csürhe.

:))

De a mód tényleg számít. Pl. Jézus (ha jól tudom) úgy segített az éhezőkön, hogy halászhálót adott nekik.

Szerintem is kell, illetve kellene - bár a rászoruló nagyon tág fogalom és szerintem olyanokra is ráhúzzák akikre nem kellene.

"Ha mindenki hagyná a másikat szenvedni, megdögleni, akkor nem társadalom lenne, csak egy csürhe. "

Én nem akarok megint borúlátó lenni, de van olyan ismerősöm, aki több mint negyed óráig volt térdre rogyott pozícióban a kocsija mellett egy forgalmas kórházi parkolóban, és senki sem kérdezte meg hogy meg akar-e ott halni, van mit csinál. Szerencséjére csak vesegörcse volt... Meg az egyik családtagom autóbaleseténél (árokba csúszott) csak az 5. autó állt meg. Sajnos a nemzetünk egyre rosszabbul vizsgázik egymás segítéséből meg összetartásból...

"ha valaki csak elvárja a társadalom felkarolását"

Azt hiszem erre mondják, hogy hanyatt vágja magát a szocális hálón. :)