A nyugati hatalmak és az érintettek miért nem kértek soha bocsánatot Trianonért?

,,Ugyanis csak az számít, hogy ki volt a vesztes oldalon, és ki állította a feltételeket. Meg kéne már tanulni objektívan szemlélődni."

Szakad a plafon... A II. vh-ban Norvégia is a vesztes oldalon állt, sőt, a Quisling-kormány mára fogalommá vált. Mégsem büntették őket emiatt olyan mértékben, mint minket Trianonban. Azt pedig ostobaság feltételezni, hogy a határmegállapító bizottságok, politikusok, stb. nem voltak tisztában a Kárpát-medencei helyzettel, a probléma ott volt, hogy az összes kisantant vezető, sőt, gyakran az osztrákok is minden sz.rt ránk akartak kenni.

Azért teljesen sikeresek ők sem voltak, hiszen az eredeti tervek szerint keleten a Tisza lett volna a román határfolyó, Miskolcon meg a Szinva, Győrben a Rába - ez esetben az első válaszolókhoz hasonló arcok Debreţin, Bechesciaba, Miškovec, Pečuj és Seghedin visszacsatolásának gondolatától irtóznának.

Fecseg a felszín, hallgat a mély. Elmondhatnánk ezt mind itt a magunk kis érveléseire.

A "mély"-ségekről egy idézet...

De jó volna Pharos könyvét ismernünk.

Ugye?!

"Utolsónak hagytuk bizonyítékaink közül a legbeszédesebbet, a legdöntőbbet, azt a bizonyítékot, mely igazolni fogja, hogy miképpen rendezte meg és készítette elő a világ-szabadkőművesség a háborút, s miképpen igyekezett azt a monarchia trónörökösének meggyilkolásával kirobbantani.

A szarajevói gonosztett leírásával nem untatjuk olvasóinkat, mert azt úgyis mindenki ismeri. Azt azonban nem sokan tudják, hogy a háború alatt a katonai ügyészség az összefogott gazfickók ügyében lefolytatta a nyomozást, s őket a hadbíróság elé állította. A hadbírósági tárgyalás egész anyagát lejegyezték, a gyilkosok vallomásait megörökítették és ezt az egész processzust Pharos szarajevói tanár könyvben, ki is adta Berlinben."