Bűntudatot kéne éreznem, amiért nem szeretem a hazámat?

Nem volt ez mindig így, amikor tizenéves voltam, még szerettem magyarnak lenni. Akkoriban nem igen értettem meg a politikát, és főleg gyerekekkel voltam kapcsolatban. Ahogy felnőttem, leérettségiztem, egyetemre jártam, dolgoztam, egyre több társadalmi réteggel kerültem kapcsolatba, és a hazaszeretetem úgy illant el. Ma már rosszul vagyok a magyar politikától, a tipikus magyarkodó műveletlen emberektől, a rendezetlen, koszos magyar falvaktól, a kilátástalan és tehetetlen egyszerű emberektől, de legjobban attól, hogy szinte minden más nemzet képes érvényesíteni valahogy az akaratát, de mi örökké csak kullogunk, utánzunk mindenkit. Hogy miért kell a mai napig bolsevik pártokkal beérnünk, miért nem kezdünk semmit a közel 10%-os munkanélküli kisebbséggel, miért vagyunk ilyen erőtlenek a nemzetközi politikában, miért nincsen semmifajta koncepció a politikusok részéről. Persze ezekre nem könnyű megoldást találni, de idehaza a kísérletét se látom (nem úgy mint északi szomszédunknál).

Ma már nem szeretek magyarnak lenni, inkább szégyenlem a dolgot, és egyre büszkébb vagyok az osztrák, német felmenőimre. A legrosszabb, hogy nincs is bűntudatom, kéne hogy legyen?