Mi lesz így az emberekkel?

"Milyen szakmád van? Mérnöki ,informatikus?"

Eltaláltad, de nem véletlen lett ez. Lásd lent.

"Mert elég sok diplomás nem olyan szerencsés, hogy két 5 vagy akár 10 év múlva is a saját szakmájában dolgozhasson."

Szerintem ez sok esetben nem szerencse kérdése, hanem a megfelelő döntések sorozata.

"Nem kéne mindenért az egyént felelőssé tenni. Sok ember hiába tanul, csak sz.. állásokat ajánlanak fel neki, és a sz... állás meg egy ördögi kör.."

Sok barátom még csak most végez egyetemen, vagy most dolgozik első állásában. Sok közülük bölcsésznek ment, vagy kommunikáció szakra, stb... amikor panaszkodnak, hogy nem találnak rendes állást, akkor mindig visszakérdezek, hogy "mit gondoltál 5 éve, mikor beadtad a jelentkezésedet az egyetemre, mit fogsz majd csinálni? tudtad, hogy milyen nehéz elhelyezkedni ezzel a szakkal?" Érdekes módon a válasz általában így hangzik: "igen, tudtam, de gondoltam, majd velem más lesz. És hogy mi akartam lenni? Nem tudom..." Elég sokszor hallottam már ezt.

Sokszor mondtam már el itt a GYK-n a saját történetemet: én sem tudtam 18 évesen, hogy mit akarok majd csinálni. Pályaválasztási tanácsadó azt mondta a sok-sok teszt után, hogy legyek szociológus. Én erre azt mondtam, hogy valóban nagyon érdekel, de abból nem élek meg, majd talán másod vagy harmadik diplomának jó lesz (még mindig így tervezem). Nem tudtam pontosan, hogy mit akarok, de azt mondtam, hogy amíg eldöntöm, addig legalább tanulok olyat, amiből meg lehet élni. Egy biztos egzisztencia mellett még mindig válhatok arra, amit szeretek. Elmentem informatikusnak. Tanultam nyelveket. Most egy olyan IT területen dolgozom, ahol sokkal többet foglalkozom emberekkel, mint a gépekkel - szeretem (van köze a szociológiához), és meg is becsülik. Persze, közben elkezdtem már a következő egyetemet, mert tudom, hogy ahol szeretnék lenni 3 év múlva, oda milyen tudással kellene majd rendelkeznem.

"ne csak a magad szemszögéből láss!Azért mert neked sikerült, nem biztos,hogy akinek nem az semmit nem tett érte!"

Nem csak a saját szemszögemből nézem a dolgokat, hanem azoknak a barátaim szemszögéből is, akik sikeresek. Mindenki tudta, hova akar eljutni, és tettek érte. Nem volt mindig könnyű, kellett kompromisszumokat kötni, de megérte, és eljutottak oda, ahova akartak.

"Nem hiszem el,hogy ennyi lusta ,lúzer ember van aki nem tudott magáért tenni semmit."

Nem lusta meg lúzer. Csak nem gondolkoznak előre, nem tudják, mit akarnak, és így nem is tesznek érte semmit. Gondolom ismered Seneca egyik híres mondását: "Semmilyen szél nem kedvez annak, aki nem tudja, melyik kikötőbe tart." Az én tapasztalatom az, hogy az a sikeres, aki tudja mit akar, és hajlandó tenni érte.

ma 22.06

"egyéb kompromisszumok"(pl.közös lakás)

-Csak ahhoz kellenek nagyszülők/szülők akikhez lehet odaköltözni,ezt azért ne hagyjuk figyelmen kívül.Meg aztán van még egy bökkenő.Miből gondolod,hogy az a 60-70 éves szülők elájulnak a gyönyörtől,hogy a gyerekük családdal beköltözik a "másik szobába"???Lehet erre idős embereket kötelezni?Lehet ezt elvárni tőlük?Nem,nem lehet,és nem is szabad.

"Arra,hogy nincs pénzünk telefonra majd késöbb fűtésre és kajára,nem az a megoldás,hogy hitelt veszünk fel"

-Igaz,nem megoldás, de ha éppen a gázodat kikapcsolják mondjuk novemberben,és éppen három gyerekkel leszel fűtetlen lakásban télvíz idején,akkor az.Telefonra,nyaralásra,autóra valóban nem veszünk fel hitelt,ez igaz.De számtalan más probléma akadhat,amire más megoldás nem létezik, csak a pénz.Konkrét esetet tudok amikor egy hatéves kisgyerek daganatos megbetegedése miatt kényszerültek a szülők jelzáloghitel felvételére.Ha nem tették volna,a gyerek ma már nem élne e remek orvosi ellátás mellett,ami ma itthon működik.Aztán tudok olyan esetet is,amikor az asszony az alkoholista dühöngő férjétől emígy tudott megszabadulni,a válóper után.Kifizette neki a lakás felét,mert más választása nem volt két iskolás gyerek mellett,akik rettegtek az apjuktól.Szóval ne törjünk pálcát senki feje felett,mert nem tudhatjuk mi mikor kerülünk ugyanabba a helyzetbe.Bármi előfordulhat,és bárkivel.

00:04!

Csak ahhoz kellenek nagyszülők/szülők akikhez lehet odaköltözni,ezt azért ne hagyjuk figyelmen kívül. Meg aztán van még egy bökkenő. Miből gondolod,hogy az a 60-70 éves szülők elájulnak a gyönyörtől,hogy a gyerekük családdal beköltözik a "másik szobába"???Lehet erre idős embereket kötelezni?Lehet ezt elvárni tőlük?Nem,nem lehet,és nem is szabad.

Nem mondtam, hogy könnyű, de ez is egy opció. Kompromisszumra van szükség. A szülők/nagyszülők is tudják, hogy milyen a helyzet, és – ha nem az utazgatás, a kártya meg a flancos telefonok miatt nincsen pénz - akkor megértőek tudnak lenni (persze nem mindig). Főleg, hogy gyerekkorukban szintén ez volt a helyzet sokszor (nevelőapáméknál 3 család lakott abban a belvárosi lakásban, amiben most összesen egy).

Nem azt mondom, hogy ez a legkellemesebb és legcivilizáltabb megoldás, de még mindig jobb, mint olyan adósságba verni magunkat, amit csak akkor tudunk visszafizetni, ha csoda történik (értsd: szinte soha).

(Extra adalék: én több olyan nagyszülőt ismerek, akik pont azt szeretnék, hogy az unoka ott legyen náluk – azaz a gyerekeik költözzenek hozzájuk)

„Igaz,nem megoldás, de ha éppen a gázodat kikapcsolják mondjuk novemberben,és éppen három gyerekkel leszel fűtetlen lakásban télvíz idején,akkor az. Telefonra,nyaralásra,autóra valóban nem veszünk fel hitelt,ez igaz. De számtalan más probléma akadhat,amire más megoldás nem létezik, csak a pénz.”

Persze, van olyan, amikor az ember már annyira elkeseredett, hogy minden pénzt megpróbál összekaparni, és nem nézi, hogy annak mi lesz a következménye. Ha tudja, hogy vissza fogja tudni fizetni majd nyáron a dolgokat, még el is fogadom. De ha tudja, hogy nem lesz képes rá, akkor miért veri magát még rosszabb helyzetbe?

„Konkrét esetet tudok amikor egy hatéves kisgyerek daganatos megbetegedése miatt kényszerültek a szülők jelzáloghitel felvételére.Ha nem tették volna,a gyerek ma már nem élne e remek orvosi ellátás mellett,ami ma itthon működik.”

Oké, de most mondd meg őszintén, milyen gyakran történik ez meg?

„Szóval ne törjünk pálcát senki feje felett,mert nem tudhatjuk mi mikor kerülünk ugyanabba a helyzetbe. Bármi előfordulhat,és bárkivel.”

Igen, igazad van, hogy mindig vannak kivételek. De azt mindenki tudja, hogy a magyarok pénzügyi tudása a béka hátsója alatt van („A személyi kölcsönt felvevők majdnem fele nem tudta megmondani, milyen THM mellett vette fel a hitelét.”). Bárkivel megtörténhet bármi, de ez nem indok arra, hogy a felelőtlenséggel direkt a saját fejünkre hozzuk a bajt…

Egy fél éves cikk, érdemes elolvasni, érdekes statisztikák vannak benne: [link]

Minden probléma alapja a fogyasztói társadalom kultusza! Hihetetlen pazarló és mély vagyoni szakadékokkal szabdalt világban élünk, melynek megváltoztatása sajnos talán lehetetlen feladat!

Meg kell kérdezni magunktól a gazdasággal kapcsolatban, hogy mi a cél, mert az állandó gazdasági növekedés egyszerűen értelmetlen és fenntarthatatlan. Értelmetlen, mert pazarláshoz vezet, a végén még oda jutnánk, hogy az emberek minden nap új hipermodern telót vennének. Persze ebből következik, hogy fenntarthatatlan is, hiszen ehhez a Föld teljes kizsigerelése szükséges, ami egyenlő a végső pusztulással! De sajnos az emberi kapzsiság ellen nem sokat tehetünk, mindenkiben benne van.

Nem a vezetés blafasz. A nép az. Egyszerűen egy morál nélküli csőcselék vagyunk akik képtelenek közösségben dolgozni. Ez van... sajnos.

Hol van az összefogás. Ha a munkahelyünk bajban van mit teszünk? A főnök menti a magáét, lopja ki amit lehet, az alkalmazottak úgy szintén. Soha senki meg se próbál összefogni a megmenekülésért.

A falvaink romokban. Az emberek meg? Benn gubbasztanak a házaikban és panaszkodnak hogy nincs semmi. Ha csak a régi kaláka rendszert felélesztenék falvakon belül... lenne itt út, közmű és lenne kaja is. Jah hogy ez nem így megy :D Már miért ne mehetne így. Emberek ülnek mindenhol.

És ne álljunk már meg itt. Az ilyen úgy fejlődhetne ha kapcsolatban vagyunk egymással. Tudtátok hogy falvak között nem hogy biciklis út de sokszor még közvilágítás sincs.

Így utaztatnánk a gyermekeink? Hát nem. Helyette inkább költjük a pénzt a magunk dolgaira. Ha a települések összefognának és egymással dolgoznának meglenne mindenük.

aki a településért nem dolgozna az szépen lassan kiesne így. Az utcákon az embereket félelemben tartó uzsorások meg ki lennének közösítve.

Régen egy ilyen nyikhajt a verőlegényeikkel együtt összecsomagolt volna a falu és feladta volna őket Timbuktuba hogy a lábuk nem éri a földet. Ma meg behúzzuk fülünk farkunk mert ezek a semmirekellők az urak.

A szívem szakad meg látva a házainkat, falvainkat, útjainkat romokban.

Az az igazság hogy ha nem fizetnek akkor nem csinálunk semmit. Csak ülünk és növesszük a seggünk.

Amit megfizetnek az épül csak meg, de gondolkodni nem gondolkodunk, hogy lehet hogy egy út jól jönne, vagy ha végre állna a híd akkor átjutnánk a folyón. Magunkért mint közösségért semmit nem teszünk. Csak hagyjuk szétrohadni azt is ami már megvan.

És igen. Egy ember elhatározása itt kevés, és a szomorú hogy ha te így is gondolod, vagy ha te és tíz barátod így is gondolja az mind nagyon kevés... Itt az országnak kéne így gondolnia.

Mellesleg igen. Akinek pocsék a háttere. Nincsenek ambiciózus vagy tehetős szülei és ilyen baráti köre nagyon nehéz kiemelkednie.

Tudod van akinek már 16évesen azon zakatol az agya hogy hogyan tudja a családját eltartani (igen a saját szüleiről és testvéréről van szó) és nem azon hogy milyen buliba menjen. Kemény dolog ez, sokszor még hozzácsapódik a családon belüli mentális letargia ami ellen szintén neki kell küzdenie.

"Régen egy ilyen nyikhajt a verőlegényeikkel együtt összecsomagolt volna a falu és feladta volna őket Timbuktuba hogy a lábuk nem éri a földet. Ma meg behúzzuk fülünk farkunk mert ezek a semmirekellők az urak."

Nana, ez most is így lenne, ha a rendőrség nem a sz.arházikat védené. Még a cocializmusban volt, amikor egy komplett falut terrorizált egy-két c típusú család. Összefogott a falu és ledózerolták a házaikat. Semmi nem lett belőle, nem voltak tanúk, a rendőrség "sem tudott semmiről". Ma már nem így van, mert jönnek a jogvédők.