Ez lenne Magyarország 2012-ben?
Körülbelül 9 hónap után először hazajöttem egy rövid időre családot látogatni és teljesen le vagyok döbbenve/ki vagyok akadva. 12 óra elég volt ebben az országban, hogy egyből visszavágyjak Nyugatra.
A repülőtéren várakozva aránylag sok magyar kiszúrtam. Nem szóltam egy szót sem, hogy értem, amit beszélnek, csak csöndben hallgattam.
Mást sem hallottam, csak panaszkodást. Így de rossz otthon, úgy de rossz; kijöttem ide pár hónapja, de csak az alja munkát kaptam meg. Beszélsz angolul? - kérdezi az egyik. Ja, annyira nem, alapszinten - jött a válasz. De még neki áll feljebb, hogy nem kapja meg a takarító munkánál nagyobb felelősséggel járó munkaköröket. Szépen vagyunk - gondoltam akkor.
Kicsivel később a kapunál állva elég hosszú sor kerekedett. Beállt mellém egy nő (a sor elején voltam, mivel amint kiírták, hogy melyik kapunál van a beszállás, oda siettem). Teljesen ártatlanul tekintget körbe és már állt volna be elém. Megkérdezte, hogy ez itt a sor a budapesti gépre? Igen. És az ott a sor vége? (odamutatva). Igen. Jó - és meg nem mozdulna. Teljesen kiakadtam, hogy hogy lehet valaki ennyire pofátlan. Látja, hogy sor van, későn érkezett és mégis megpróbál bepofátlankodni mások elé. Amikor ezt udvariasan megemlítettem neki, fel volt háborodva, hogy mit képzelek magamról, őkelmének felhívni a figyelmét arra, hogy a sor végére kéne beállni.
Hazaérve az útlevél ellenőrzésnél se egy mosoly, se egy.. semmi. Mindenki unottan teszi, tette a dolgát. A vonaton befelé Budapest központjára az emberek lökdösődnek, taszigálják egymást, mintha más nem is létezne rajtuk kívül. Oké - gondoltam -, ez itt Kelet-Európa, itt ilyenek az emberek, ez van.
De a legkiakasztóbb az estém volt. Bátyám elvitt az egyik pesti diákfesztiválra. A diákok (mint általában mindenhol) jófejek, toleránsak, jól elbeszélgettem velük, bár mindannyiuk bizonytalan volt a jövőjükkel kapcsolatban; akikkel beszéltem, azoknak a 90%-a külföldön tervezi egyetem után az életet (ELTE).
Hazafelé menet leszálltunk és az egyik Nyugatinál lévő kebaboshoz mentünk be harapni valamit. Voltak bent páran, biztonsági őr,a tulaj, 3-4 srác és 4-5 lány a pultban. A vendégek között volt négy srác/férfi, akik minden egyes bejövő embernek beszóltak, leszólták, megszólták. Amikor fizetni akartunk (mivel ott ültek a pulttal szemben), a "Mennyi lesz egy óra?" típusú kérdésektől kezdve a "Hogy nézel már ki?" folytatáson keresztül mindent megkaptam. A biztonsági őr elnéz, mintha nem is lenne ott, a tulaj sem néz oda (mielőtt valaki elkezdene romázni, nem, az illetők nem romák voltak). Én már akkor teljesen kiakadtam, hogy egyrészt emberek mit meg nem engednek maguknak, másrészt hogy az adott hely mennyire nem is próbálja meg kezelni a dolgot.
Leültünk 2 lány mellé bátyámmal (ott találtunk legmesszebb tőlük helyet), elkezdtünk enni; 10 perc múlva átsétálnak és minket is és a lányokat mellettünk is megint csak elkezdték inzultálni. Ott már teljesen kiakadtam és szóltam nekik, ha nem állnak arrébb, akkor egyszerűen kihívom a rendőrséget; morogtak párat, de leléptek.
Miután visszavittem a tányért, panaszt tettem a tulajnak és a biztonsági őrnek, hogy ennyire nem is érdekli őket, hogy mások bejönnek ide, hogy nyugodt környezetben étkezzenek, ők meg hagyják, hogy egyes vendégek másokat piszkáljanak, beszóljanak. A válasz vállrándítás volt és hogy "ez Magyarország". Amikor a válaszom az volt, hogy azért is ilyen Magyarország ezek szerint, mert ők sem tesznek semmit azon, hogy jobb legyen, néma csönd volt odabent. Kérdeztem, hogy ilyenkor miért nem szólítják fel őket a távozásra vagy miért nem hívják a rendőrséget. Ja... válasz nem jött. Kérdeztem a pultban dolgozó lányoktól, hogy nekik nem esne-e rosszul, ha elmennek a testvérükkel, barátaikkal bulizni és ilyen beszólásokat kapnak. Ja... néma csönd. Mindenki pislogott a kirohanásomon és ahogy a tulaj kezelte ("jól van, köszönjük szépen, most már lehet távozni") még jobban felháborított. Tehát ha én panaszt teszek, mert nem is erőlködnek azon, hogy a vendégeknek normális szolgáltatást nyújtsanak és nem hagyják, hogy egyes elemek másokat inzultáljanak, akkor engem meg tudnak kérni a távozásra; de a rendetlenkedő, durva, primitív embereket, akik utcalányként kezelnek mindenkit, beszólnak - azokat nem lehet megkérni a távozásra?
Akkor hogy is van ez?
Egyetem mellett pincérnőként (is) dolgoztam már, eddig 3 helyen. Nálunk ha valakivel probléma van, egyből ki van rakva. Az, hogy valaki átmenjen más asztalához és ott akármi problémát próbál kelteni, majdnemhogy elképzelhetetlen, de az is biztos, hogy egyből ki van dobva. Ha valaki esetleg túl részeg (vagy annak tűnik a bejáratnál egy szórakozóhelyre, kocsmába, fast food restaurant-ba, étterembe), akkor be sem engedik. Ha panaszkodik, akkor rendőrt hívnak. Én nem azt mondom, hogy itt nincsenek problémák vagy hogy ez egy tökéletes ország; de ilyen atrocitások majdnem három év alatt egyszer sem értek, mindegy, hogy a belvárosban mászkáltunk akármikor vagy a külvárosban; vagy éppen hogy melyik városban. Lehet, hogy eddig csak szerencsém volt, nem tudom. De ha valami probléma van, akkor a tulaj, a biztonsági őrök és a rendőrök erélyesen fellépnek és nem hagyják a bully-kat érvényesülni; már iskolás korban sem, később sem.
Ezek után annyira mérges voltam, mint amilyen életemben talán eddig kétszer.
Tényleg ez lenne Magyarország 2012-ben? Hogy ha valakik nyilvános helyen másokat inzultálnak, az emberek elnéznek másfelé? Hogy meg sem próbálják megvédeni a másikat? Hogy az emberek tényleg ennyire nemtörődöm, durvák, csak a saját dolgukkal törődnek? Hogy a tulajdonost nem is érdekli, ha valaki panaszt tesz és annyi a válasza, hogy 'ez Magyarország'?
Régen voltam már itthon, az igaz; de úgy érzem magam, mintha valami teljesen balkáni, elmaradott, megkeseredett országba jöttem volna haza, ahol az emberek önzőek, félnek, nemtörődömök, közömbösök a másik iránt és teljesen érdektelenek. Bátyám azt mondta: 'Én szeretem ezt az országot, csak nem szeretem azokat, akik itt élnek'. De ha az ország pont olyan, amilyenné az ott élők teszik..
Tényleg ez lenne Magyarország, 2012-ben?
válasza:"Miért fáj nektek, hogy vannak akik még szeretnek itt élni?"
Saját tapasztalatból mondom, hogy már akár fél év után is óriási kontrasztot látni ha hazamegy az ember. Ezek kis dolgok sokasága, és idő kell hozzá hogy visszazökkenj.
Egyébként Hofi is megmondta: "Magyarországon az 1 főre eső bunkók száma 2."
válasza:Csak reménykedni tudok, hogy nem állami ösztöndíjjal tanulsz kint!
Bárhol maradsz, ha a szemedbe nem is mondják, a hátad mögött te életed végéig egy szerencsétlen bevándorló leszel "valami teljesen balkáni, elmaradott, megkeseredett országból".
Esténként tegyél romantikus sétát a londoni East Enden, vagy Whitechapel utcáin, de ha New Yorkban vagy ne felejts el beszólni egy harlemi kebabosnak!
válasza: válasza: válasza:"Ez van. HOL van máshogy????"
például az én munkahelyemen vagy rengeteg olyan helyen, ahol eddig jártam. főleg külföldön, bár itthon is kétség kívül van pár pozitív példa, csak elég elenyésző az a szám, aki (mármint vendéglátó hely) ténylegesen fellép az ilyenek ellen.
"nem tudom mennyi időre jöttél haza, nekem úgy 2-3 hetembe telt mire visszaszoktam"
rövid időre jöttem csak, 1 hétre, aztán megyek vissza a nyári munkám miatt, szeptembertől meg már kezdődik/folytatódik az egyetem. Skócia, UK amúgy.
sokan említettétek, hogy Budapest más, mint a vidék. Igen is és nem is. talán a fővárosban jobban szembeötlik, fene sem tudja.
tudom, hogy 9 hónap nem olyan sok, de régebb óta élek idekint, és sokszor szemet szúrnak itthon (főleg) az apró dolgok. sokan azt mondják, áá az csak pest vagy ezek csak ritkán történnek vagy éppen hogy ezek apróságok. igen ám, de szerintem ezek az apróságok rengeteget javíthatnak/ronthatnak az ember hangulatán, és nem mindegy, ha az apróságok miatt érzem magam jól vagy rosszul valahol.
"Szép kis családod van, hogy ennyi időre tudtak csak lekötni."
teljesen nyilvánvalóan a szálkát keresed, kerested minden mondatomban. értelmiségi családból származom, ahol a kölcsönös tisztelet mások iránt is az alapnevelésemhez tartozott. nekem mindig azt mondták: úgy viselkedj másokkal, ahogy tőlük ezt elvárod - eszerint próbálok is mindenkivel viselkedni. az a probléma, hogy sokan viszont nem így gondolják, és mint te is, nem a lényeget látod, olvastad ki a mondanivalómból, hanem gúnyolódással próbálod meg elterelni a témát személyeskedés felé és olyanról mondasz ítéletet, olyanról gúnyolódsz, amiről fogalmad sincs.
"Bezzeg te az egyetemi folyékony angoloddal frankó munkát kaptál"
mivel jelenleg még mindig egyetemista vagyok odakint, a part-time job lehetőségek elég korlátozottak (mint itthon is): bar jobs, waitress, cleaner, PR staff; ezek azok, amiket diákként egyetem mellett el tudsz vállalni, nyáron meg recepció, mert beszélem a nyelvet olyan szinten, hogy akármilyen akcentust megértek, valamit el tudok beszélgetni a vendégekkel. azért, mert ilyen munkákat kell jelenleg elvállalnom, hogy finanszírozzam az egyetemi tanulmányaimat, szerintem nem gáz. ezek a munkák cska megerősítenek abban, hogy miért tanulok egyetemen és miért csinálom, mert tudom, hogy nem akarok pincérnőként dolgozni életem végéig. nem értem, hogy miért lenne az baj, hogy nem a szüleim pénzéből élek és nem diákhitellel/hitellel tanulok, hanem eltartom saját magam egyetem mellett.
"Gondolom te se mosolyogtál, mert akkor biztos viszonozták volna!"
pont hogy mosolyogtam egy széles 'Jó napot kívánokkal!', ami viszonzásra sem talált. megint csak, olyanba próbálsz belekötni, amiről fogalmad sincs.
"Azt írod, hogy "nálatok" ha valaki panaszkodik, akkor rendőrt hívnak. Akkor itt rád a terrorelhárítókat kellett volna hívni!"
nem, azt írtam, hogy a rendetlenkedőkre hívnak rendőrt. ha valaki panaszt tesz, mert nem volt jó minőségű az étel/felszolgálás/akármi, az más és a legtöbb tulajdonos nem megsértődik, ha építő jellegű kritikát fogalmaznak meg, hanem megpróbálja ezt a helye fejlesztésére fordítani. teljesen más, ha valakik más vendégeket inzultálnak, mert ez se nem építő jellegű, se nem jófejség, hanem kifejezetten bunkó dolog.
"Jó utat "haza"!"
köszönöm, biztos vagyok benne, hogy kellemes utam lesz :)
"Miért, te mit tettél? Elhúztad a csíkot a "tutiba", mint az afrikai menekültek, akik elözönlik Európát, mert otthon sz@r."
hogy mit tettem? 15 éves korom óta önkénteskedtem (belföldön főleg, bár pár külföldi országba is eljutottam EU-s támogatással). kutyamenhely, fogyatékos kisgyerek otthona, iskolai diákönkormányzat elnök, városi és országos diákönkormányzati tevékenység. azt hiszem, hogy elég sokfelé jártam az országban, elég sokáig próbáltam valamit változtatni, ha nem is nagyban, de a környezetemben. de hidd el, az ember egy idő után elfárad. mindenhol csak falakba ütközöl, egy diákprogram leszervezése érdektelenségbe ütközött (tanári és diák oldalról IS), a városi vezetőket még annyira sem érdekelték a javaslataink (pedig kidolgozva, utánajárva "dobtuk oda nekik", nem csak mint egy ötlet, hanem mint javaslat, pontos adatokkal, számokkal utánajárva ésatöbbi). diák tehetség-akármi programokon rendszeresen zongoráztam, az iskola színeiben több versenyt megnyertem. mindig mindenkinek segítettem, egy erdélyből érkezett magyar kisfiút 2 évig korrepetáltam magyar nyelv és irodalomból, valamint angolból.
tényleg úgy tűnik, hogy soha semmit sem csináltam, csak a számat jártatom? de amikor az ember mindig csak falakba, kifogásokba ütközik, érdektelenségbe és nemtörődöm magatartásba, akkor egy idő után elmegy a kedve. nekem 5 évembe telt, hogy "elmenjen a kedvem", de mindig azt gondoltam: ki, ha nem én? ki fog változtatni, ha nem én? középiskola végére rájöttem, hogy egyedül kevés vagyok; hogy egyedül, diákokként, városi diákönkormányzatként kevesek vagyunk, változtatni lényegesen nem tudunk, nem tudtunk, akármennyire is próbáltuk.
minden nap suli után volt valamilyen programom (önkénteskedés/zongora/diákönrkományzat), este 6 előtt soha sem értem haza.
idekint is önkénteskedem, mert szeretem csinálni, mert van értelme és teljesen másmilyenek a UK beli viszonyok; itt most főleg a mentalitásra gondolok.
azt mondod, hogy diplomásként többet tudtam volna tenni; sajnos kétlem. nem szokásom másokra ordibálni, hiszek az értelmes vitában; csak sajnos sokan nem így gondolják.
hogy ki áll a sarkára, nem tudom, miről beszélsz; én a sarkamra álltam és megszólaltam az igazságtalanság ellen. akkor én vagyok a hibás, hogy szólni merek, hogy tessék már viselkedni? nem értem, de tényleg. nem hiszek az erőszak semmilyen formájában, így én odacsapni kicsi lány létemre pláne nem fogok :)
#13-as: soha sem dünnyögtem, hogy jaj de bunkó valaki, sohasem löködtem másokat, hogy előbbre jussak, sohasem voltam udvariatlan senkivel sem és még mosoly is van az arcomon. szeretek emberekkel találkozni, új emberekkel beszélgetni, sokszor a hajléktalanokkal is megállok egy pár szót váltani, mert sokuknak érdekes története van; nem minden az, aminek látszik. DE, a tapasztalatom a nagytöbbséggel sajnos nem pozitív. igen, vannak kedves emberek, rendesek; de ott van a másik oldal is, ami az én meglátásom szerint a gyakoribb. persze, mindenhol vannak kedves emberek és bunkók is; a UK-ben is. de valahogy, valamilyen módon ilyen atrocitások nem érnek, nem értek eddig, bár lehet még pár évet le kell itt élnem.
#14-es: félig orosz családból származom, pontosan tudom, milyenek az oroszok vagy az ukránok (kijutottam már arrafelé rokonok miatt párszor).
nem hiszem, hogy sikk lenne a felháborodás; igen, van pár dolog, amin sok-sok ismerősöm szerintem feleslegesen háborodik fel (pl hogy a párjuk nem hajtja le a wc deszkát a használat után). kinek mi, engem az utóbbi nem érdekel, mert ugyanannyiba kerül lehajtani, mint felhajtani. de az, hogy ha bemegyek egy helyre és fizetek azért, hogy megvacsorázzam, akkor elvárom, hogy biztosítsák a nyugalmat. nem hiszem, hogy ez akkora hatalmas kérés lenne.
""Mennyi lesz egy óra?" típusú kérdésektől kezdve a "Hogy nézel már ki?" folytatáson keresztül mindent megkaptam."
Természetesen alaptalanul ugye?"
ehhez két dolgot fűznék hozzá. egyrészt, mert a tornacipő, térdig érő szoknya és a bátyám pulcsija valőszínűleg nagyon kihívó viselet, másrészt: tehát ha nőként fel merek venni akármilyen ruhát, ami a boka fölé ér, akkor az én hibám, hogy megszólnak? ez teljesen balkáni felfogás. kisarkítva a dolgot: tehát ha egy lányt (nőt) megerőszakolnak, akkor az az ő hibája, mert úgy öltözködött, nem azé, aki elkövette? ezt egyszerűen nem tudom elfogadni. azt veszek fel, amit akarok; aznap éppen teljesen semleges ruha volt rajtam, pulcsim meg nem volt, úgyhogy bátyámét vettem fel, ami alapból pár számmal nagyobb. de az én hibám, hogy bemegyek valahová és megszólnak? tényleg nem értem ezt a felfogást, sajnos ez az, amit ki kéne verni az emberek fejéből.
vendég vagy nem vendég; az antiszociális viselkedést, a durva, másokat inzultáló embereket sehol sem lenne szabad tolerálni. én is ugyanúgy vendég vagyok, a bátyám is vendég volt, a másik két lány is vendég volt. akkor 4-en 4 ellen vagy mi? tehát akkor már meg szabad szólalnom, hogy ejnye már, így nem beszélünk mással?
egy szóval sem mondtam, hogy akármelyikük is alkalmatlan a munkájára. annyit tettem szóvá, hogy ezt a viselkedést nem szabadna tolerálniuk, mert egyszerűen felháborító. az, hogy ezt ki hogy veszi, embere válogatja. de én igyekszem úgy végezni a munkámat, a tanulmányaimat, hogy abba ne lehessen belekötni; nehogymár szó érje a ház elejét elven.
nem várom el, nem vártam el senkitől, hogy különleges ellátásban részesítsenek; azt vártam, hogy emberként kezeljenek.
"Lábköröm beszakadása ,és meghúzott a köcsög tanár mert olyanokat kérdezett mire nem tudtam a választ,ha tippelnem kéne."
nem egészen :) lábkörmöm nem szakadt be és sohasem húzott meg a "köcsög tanár", mert mindig tisztességesen tanultam. nem, az első az volt, amikor a "menő" osztálytársaim lekötözték az egyik szerencsétlenebbet a padra a szünetben (tudod, ilyen erős postai ragasztószalaggal), és ilyet nem csinálunk másik emberrel. a másik akkor volt, amikor minden ok nélkül (gondolom nem tetszettem neki), odalépett hozzám egy szórakozóhelyen egy lány és arcon vágott (a semmiből lépett elő, pláne nem is ismertem). akkor azért akadtam ki, mert én sem lépek oda ismeretlen emberekhez és vágom őket arcon, akkor sem, ha nem tetszik a képe; ezt mástól is elvárom.
megyeszékhelyről származom és a fél családom pesten lakik, szóval azért elég gyakran megfordultam a két város között. akcentusom még nincs, de már nincs magyar sem angolul, szal ez ilyen win-win situation.
"Csak reménykedni tudok, hogy nem állami ösztöndíjjal tanulsz kint!
Bárhol maradsz, ha a szemedbe nem is mondják, a hátad mögött te életed végéig egy szerencsétlen bevándorló leszel "valami teljesen balkáni, elmaradott, megkeseredett országból"."
nem, nem magyar állami ösztöndíjjal, mert akkor haza kéne jönnöm az egyetem után :)
érdekes, nem vettem észre, sem a barátaimon, sem a barátomon (aki pedig brit), hogy én csak szegény balkáni országból származó bevándorló lennék. a munkáltatóim sem azt nézik, hogy honnan jöttem, hanem hogy mit tudok. és ez elég lényeges különbség szerintem.
köszönöm az eddig beérkezett válaszokat!
válasza:"...változtatni lényegesen nem tudunk, nem tudtunk, akármennyire is próbáltuk."
Ha ezt írod azok után amiket csináltál, akkor a többség, akinek annyi lehetősége sincs változtatni - a képességei hiánya vagy a személyisége miatt - mint neked, szerinted vajon miért nem mosolyog vissza?
Most akkor mit lehetne tenni? Vagy már ott elcsesztük, hogy mi nem raboltuk ki anno a fél világot?
válasza:szerintem se hergeld amugy magad. én usabol jöttem haza 2 év után, mondjuk megfogadtam hogy nem fogok mégegyszer ennyi időt távollenni, mert tényleg sokkoló hazajönni.
én 3 hónap alatt figyelgettem igy az embereket mosoly-nem mosoly, kedvesség terén és bizony nagyon sokan visszamosolyognak, sőt kedvesek a kedvesség első nyilvánvalóbb jelére. persze van aki nem, rezzenéstelen arccal, öntelten jár a világban továbbra is, őket tudom sajnálni. az élet egy tökjó oldaláról maradnak le.
egyébként meg tőlünk már soha nem fognak elfogadni kritikát, ehhez jobb hozzászokni, én megértem hogy akkoris rosszulesik az embereknek a kritika ha nem is róluk szól mert szolidaritást éreznek a magyarokkal, az egész magyarországgal ami ittvan, aminek a részei ők és támadásnak érződhet amit mi mondunk. én mondjuk nem birtam pampogni sehol ahol bunkóság jött, nem akartam ilyen helyzetbe hozni amit leírtál teis. Itt máshogy viselkednek az emberek és kész, más a norma. nekem se tetszik de lehetne rosszabb is.
Próbálj meg kedvességet adni felháborodás helyett, ott is ahol nem azt kapsz (te is magyar vagy, próbáld megérteni mi miért van) és meglátod majd hogy nagyon sokszor a mogorvaság csak a felszín.
válasza:„egyébként meg tőlünk már soha nem fognak elfogadni kritikát, ehhez jobb hozzászokni, én megértem hogy akkoris rosszulesik az embereknek a kritika ha nem is róluk szól mert szolidaritást éreznek a magyarokkal, az egész magyarországgal ami ittvan, aminek a részei ők és támadásnak érződhet amit mi mondunk. én mondjuk nem birtam pampogni sehol ahol bunkóság jött, nem akartam ilyen helyzetbe hozni amit leírtál teis. Itt máshogy viselkednek az emberek és kész, más a norma. nekem se tetszik de lehetne rosszabb is.
Próbálj meg kedvességet adni felháborodás helyett, ott is ahol nem azt kapsz (te is magyar vagy, próbáld megérteni mi miért van) és meglátod majd hogy nagyon sokszor a mogorvaság csak a felszín.”
Nemcsak tőletek nem fogadnak el kritikát, hanem senkitől. A magyarok többsége képtelen arra ,hogy elgondolkodjon, magában nézzen, és kimondja, hogy tényleg, sok minden rossz, és ebben mi is hibásak vagyunk. Inkább félrebeszélnek, és elhordanak mindennek. Példa ez az oldal is: hány gyengeelméjű jött olyanokkal, hogy Magyarországon olyan az életszínvonal, mint nyugaton, meg hogy külföldön (nyugaton) és annnyi bunkó van, mint itt. Nem tudom, ez mire jó, komolyan, attól, hogy hazudnak, és nem vesznek tudomást az igazságról, jobb lesz?
válasza:"Így de rossz otthon, úgy de rossz; kijöttem ide pár hónapja, de csak az alja munkát kaptam meg. Beszélsz angolul? - kérdezi az egyik. Ja, annyira nem, alapszinten - jött a válasz"
"Ez lenne Magyarország 2012-ben?"
Nem, ezek ti vagytok, a Magyarországot gyűlölő komplexusos emigránsok.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!