Ez lenne Magyarország 2012-ben?

Körülbelül 9 hónap után először hazajöttem egy rövid időre családot látogatni és teljesen le vagyok döbbenve/ki vagyok akadva. 12 óra elég volt ebben az országban, hogy egyből visszavágyjak Nyugatra.

A repülőtéren várakozva aránylag sok magyar kiszúrtam. Nem szóltam egy szót sem, hogy értem, amit beszélnek, csak csöndben hallgattam.

Mást sem hallottam, csak panaszkodást. Így de rossz otthon, úgy de rossz; kijöttem ide pár hónapja, de csak az alja munkát kaptam meg. Beszélsz angolul? - kérdezi az egyik. Ja, annyira nem, alapszinten - jött a válasz. De még neki áll feljebb, hogy nem kapja meg a takarító munkánál nagyobb felelősséggel járó munkaköröket. Szépen vagyunk - gondoltam akkor.

Kicsivel később a kapunál állva elég hosszú sor kerekedett. Beállt mellém egy nő (a sor elején voltam, mivel amint kiírták, hogy melyik kapunál van a beszállás, oda siettem). Teljesen ártatlanul tekintget körbe és már állt volna be elém. Megkérdezte, hogy ez itt a sor a budapesti gépre? Igen. És az ott a sor vége? (odamutatva). Igen. Jó - és meg nem mozdulna. Teljesen kiakadtam, hogy hogy lehet valaki ennyire pofátlan. Látja, hogy sor van, későn érkezett és mégis megpróbál bepofátlankodni mások elé. Amikor ezt udvariasan megemlítettem neki, fel volt háborodva, hogy mit képzelek magamról, őkelmének felhívni a figyelmét arra, hogy a sor végére kéne beállni.

Hazaérve az útlevél ellenőrzésnél se egy mosoly, se egy.. semmi. Mindenki unottan teszi, tette a dolgát. A vonaton befelé Budapest központjára az emberek lökdösődnek, taszigálják egymást, mintha más nem is létezne rajtuk kívül. Oké - gondoltam -, ez itt Kelet-Európa, itt ilyenek az emberek, ez van.

De a legkiakasztóbb az estém volt. Bátyám elvitt az egyik pesti diákfesztiválra. A diákok (mint általában mindenhol) jófejek, toleránsak, jól elbeszélgettem velük, bár mindannyiuk bizonytalan volt a jövőjükkel kapcsolatban; akikkel beszéltem, azoknak a 90%-a külföldön tervezi egyetem után az életet (ELTE).

Hazafelé menet leszálltunk és az egyik Nyugatinál lévő kebaboshoz mentünk be harapni valamit. Voltak bent páran, biztonsági őr,a tulaj, 3-4 srác és 4-5 lány a pultban. A vendégek között volt négy srác/férfi, akik minden egyes bejövő embernek beszóltak, leszólták, megszólták. Amikor fizetni akartunk (mivel ott ültek a pulttal szemben), a "Mennyi lesz egy óra?" típusú kérdésektől kezdve a "Hogy nézel már ki?" folytatáson keresztül mindent megkaptam. A biztonsági őr elnéz, mintha nem is lenne ott, a tulaj sem néz oda (mielőtt valaki elkezdene romázni, nem, az illetők nem romák voltak). Én már akkor teljesen kiakadtam, hogy egyrészt emberek mit meg nem engednek maguknak, másrészt hogy az adott hely mennyire nem is próbálja meg kezelni a dolgot.

Leültünk 2 lány mellé bátyámmal (ott találtunk legmesszebb tőlük helyet), elkezdtünk enni; 10 perc múlva átsétálnak és minket is és a lányokat mellettünk is megint csak elkezdték inzultálni. Ott már teljesen kiakadtam és szóltam nekik, ha nem állnak arrébb, akkor egyszerűen kihívom a rendőrséget; morogtak párat, de leléptek.

Miután visszavittem a tányért, panaszt tettem a tulajnak és a biztonsági őrnek, hogy ennyire nem is érdekli őket, hogy mások bejönnek ide, hogy nyugodt környezetben étkezzenek, ők meg hagyják, hogy egyes vendégek másokat piszkáljanak, beszóljanak. A válasz vállrándítás volt és hogy "ez Magyarország". Amikor a válaszom az volt, hogy azért is ilyen Magyarország ezek szerint, mert ők sem tesznek semmit azon, hogy jobb legyen, néma csönd volt odabent. Kérdeztem, hogy ilyenkor miért nem szólítják fel őket a távozásra vagy miért nem hívják a rendőrséget. Ja... válasz nem jött. Kérdeztem a pultban dolgozó lányoktól, hogy nekik nem esne-e rosszul, ha elmennek a testvérükkel, barátaikkal bulizni és ilyen beszólásokat kapnak. Ja... néma csönd. Mindenki pislogott a kirohanásomon és ahogy a tulaj kezelte ("jól van, köszönjük szépen, most már lehet távozni") még jobban felháborított. Tehát ha én panaszt teszek, mert nem is erőlködnek azon, hogy a vendégeknek normális szolgáltatást nyújtsanak és nem hagyják, hogy egyes elemek másokat inzultáljanak, akkor engem meg tudnak kérni a távozásra; de a rendetlenkedő, durva, primitív embereket, akik utcalányként kezelnek mindenkit, beszólnak - azokat nem lehet megkérni a távozásra?

Akkor hogy is van ez?

Egyetem mellett pincérnőként (is) dolgoztam már, eddig 3 helyen. Nálunk ha valakivel probléma van, egyből ki van rakva. Az, hogy valaki átmenjen más asztalához és ott akármi problémát próbál kelteni, majdnemhogy elképzelhetetlen, de az is biztos, hogy egyből ki van dobva. Ha valaki esetleg túl részeg (vagy annak tűnik a bejáratnál egy szórakozóhelyre, kocsmába, fast food restaurant-ba, étterembe), akkor be sem engedik. Ha panaszkodik, akkor rendőrt hívnak. Én nem azt mondom, hogy itt nincsenek problémák vagy hogy ez egy tökéletes ország; de ilyen atrocitások majdnem három év alatt egyszer sem értek, mindegy, hogy a belvárosban mászkáltunk akármikor vagy a külvárosban; vagy éppen hogy melyik városban. Lehet, hogy eddig csak szerencsém volt, nem tudom. De ha valami probléma van, akkor a tulaj, a biztonsági őrök és a rendőrök erélyesen fellépnek és nem hagyják a bully-kat érvényesülni; már iskolás korban sem, később sem.

Ezek után annyira mérges voltam, mint amilyen életemben talán eddig kétszer.

Tényleg ez lenne Magyarország 2012-ben? Hogy ha valakik nyilvános helyen másokat inzultálnak, az emberek elnéznek másfelé? Hogy meg sem próbálják megvédeni a másikat? Hogy az emberek tényleg ennyire nemtörődöm, durvák, csak a saját dolgukkal törődnek? Hogy a tulajdonost nem is érdekli, ha valaki panaszt tesz és annyi a válasza, hogy 'ez Magyarország'?

Régen voltam már itthon, az igaz; de úgy érzem magam, mintha valami teljesen balkáni, elmaradott, megkeseredett országba jöttem volna haza, ahol az emberek önzőek, félnek, nemtörődömök, közömbösök a másik iránt és teljesen érdektelenek. Bátyám azt mondta: 'Én szeretem ezt az országot, csak nem szeretem azokat, akik itt élnek'. De ha az ország pont olyan, amilyenné az ott élők teszik..

Tényleg ez lenne Magyarország, 2012-ben?