Van itt olyan, aki itthon akart maradni, de a mostani helyzet függvényében mégis inkább menne?

Nincs. Itthon a legjobb:

[link]

Én hasonló cipőben járok. Két éve végeztem, mérnöki diplomám van és sehová nem tudok bekerülni. Az egyik helyen túlképzett vagyok, a másik helyen nincs 3-4-5 éves tapasztalatom. A szüleimmel élek, néha akad 1-2 napos ilyen-olyan munka, de komolyabb semmi. Újabban már a végzettségemet is letagadom néhány álláspályázaton, csak rendes munkahelyem legyen. Még van 3-4 hónapnyi tartalékom és akkor nagy valószínűséggel elmegyek ebből a nyomorból külföldre.

orbán meg b@ssza meg az egymillió új munkahelyét.

Én azt mondom, érdemes kinn körülnézni. És ha azután még mindig itt akarsz élni, akkor hazajössz.

Jó diplomával néhány évig nyugaton mellbevágó lesz a különbség, garantálom.

Én is maradni akartam, aztán kipróbáltam....

Én 32 vagyok, van egy másfél éves kislányunk, most várjuk a következő babát. Férjem menne, akár már holnap, bátyám már évek óta Angliában dolgozik egy gyönyörű kisvárosban. Nagyon szeretem meglátogatni, utazni is nagyon szeretek, mégis ezt érzem az otthonomnak. Engem is elkeserít, hogy az ember lassan már nem önszántából költözne külföldre, hanem egyszerűen a magyarországi helyzet kényszeríti ki, hogy így tegyen.

Én most, hogy gyerekem lett, érzem át azt, hogy mit jelent a magyar nyelv, az ország, a kultúra, a hagyományok. Lehetne, hogy másik országban éljünk, de engem kicsit megriaszt azt a gondolat, hogy a gyerekeim egy idegen ország történelmét, irodalmát, stb. tanulják az iskolában. Az mégsem az övéké. Szerintem kell, hogy legyen gyökere az embernek, akárhova vetődjék később az életében. Azt hiszem, hogy ez a kötődés maradna ki a gyerekeim életéből, ha külföldön nőnének fel. Valami csodára várok itthon, de napról napra jobban felháborít, hogy már szinte élni sem hagyják az embert.

Én 17 éves vagyok. Imádok Magyarországon élni, imádom Budapestet, a szülővárosomat.

Kiskoromban minden vágyam volt Londonban élni, de nem csak a jobb megélhetés miatt, csak azért, hogy világot lássak. De az idők folyamán egyre több minden kezdett ehhez az országhoz kötni: barátok, élmények és természetesen a kis családom. De elég rossz körülmények között élünk. Ráadásul az álommunkám pont egy olyan szakma, amit itthon egyáltalán nem fizetnek meg. Pedig minden vágyam lenne, hogy a jelenlegi középiskolámban taníthassak, de 98 ezer forintos kezdőfizuért NEM éri meg.

Németország korántsem tökéletes, sőt pl sztem az időjárás szar, az emberek zárkózottak, a városok pedig modernek (ez nekem negatívum), de mégis úgy gondolom, hogy tanárként ott jobban meg tudnék élni.

Ugyanakkor nagyon fájna a szívem, ha itt kéne hagynom a világ legszebb városát (szerintem ugyanis Bp. az). Mindenütt a hangulatát, építészetét keresném, de még egy ilyen város nincs. Nagyon hiányozna. Minden.

Jelenleg olyan 50-50-re teszem az itthonmaradás és a kiköltözés esélyét, de tudom, ha kimennék, eszméletlen honvágyam lenne. Ugyanakkor a jelenkori magyar politikai helyzet is (pl hogy egy szimpatikus pártra nem tudnék szavazni, mert NINCS) külföld esélyét növeli... :/

17/f