Ha kéne képesek lennétek életeteket adni a hazáért?

" Én addig harcolnék amíg csak bírnék ha belehalok akkor is de nem hagynám hogy szórakozzanak velem és azt csináljanak amit csak akarnak."

Dehogy harcolnál... Könyörögnél valamelyik országnak, hogy mentsen meg. A háború kitörése után egy héttel egy franciaországi refugee camp-ban várnád, hogy döntsenek feletted és rimánkodnál azért, hogy ne hozzanak vissza. A nagyszájú (""harcos"") tinik az elsők, akik elmenekülnének az első lövés leadása után. Persze békeidőszakban mindenki menő rambó a netes forumokon, amikor beüt a konfliktus akkor megy a gatyába pisilés.

ma 19:54

első vagyok.Nem vagyok balos,sőt nem is igazán politizálok.Amiről te írsz az már folyamatban van.Már jó ideje próbálják kis hazánkat eltaposni,eltüntetni a föld színéről.Ahogy a történelem folyamán mindig is próbálták.(lásd Habsburg idején)

Eddig a magyar mindig talpra állt,és valahogy sosem érték el,hogy a magyar nyelvünk feledésbe merüljön vagy akár az országunk történelme semmis legyen..De egy ideje ha nem is gyorsan,de szép lassan kezdik kiölni mindazt ami fontos volt.

Az én időmben amikor az iskolában szólt a himnusz mindenki vigyázzban állt,és csendben végig hallgatta.Akármilyen ünnepség volt,legyen az márc 15-i felvonulás vagy egy városligeti búcsú ha felcsendült a nemzeti dalunk egy ország állt kussban,vagy énekelt.Az én időmben még tudtuk,hogy mit miért ünnepelünk,vagy kicsoda Petőfi Sándor. Ma már hülyén néznek rám,mert a himnusznál felállok.Hülyén néznek rám,mert kitűzöm a kokárdát.

Ma már mindenki (főleg a fiatal generáció) ócsárolja az országunkat,és másról sem beszélnek csak arról,hogy erről a lepratelepről külföldre kell menekülni..Ők tudják.Én csak azt tudom politika mentesen,hogy az ország mindig olyan milyenné a benne lakó emberek teszik..Az ország erejét a nép adja,és nem maga a földrész.

Nem balosként,és nem jobbikosként vagy fideszesként vagy nevezheted kommunistapártként vagy munkáspártként nem adnám az életemet ezért a hazáért.Ha majd annyira erős lesz az érzelem,ha majd újra az lesz a fontos,hogy büszkék legyünk magyarságunkra,akkor majd megváltozik az életem.Addig meg élvezem,hogy élek,és megpróbálok minden segély,és segítség nélkül boldogulni.