Miért ilyen a társadalom hozzáállása?

Nekem az a meglátásom,bár nem vagyok szociológus , hogy nevelés és viselkedés kérdése az egész.

Akik szűkségben élnek;szegénység ,éghjlat, háborúk miatt stb ,jobban egymásra vannak utalva és rá vannak kényszerítve egymás tiszteletére ,megbecsülésre.És ezt a mintát , kultúrközösséget követik a nemzedékeik.

Amikor viszont beköszönt a viszonylagos jólét , státuszimbólumok, konkurálás, irigykedés ,utálkozás üti fel a fejét.Az igény az alapkulturára is alábbhagy megy mindki a saját "mindenféle" értékredje után.A saját viszonylagos ,másokkal(általa konkurenseinek képzelt egyedkkel) szembeni alulmaradását különféle teóriákkal, magyarázatokkal bástyázza körbe .Nem dolgozza fel érzlem mentesen a helyzetét, hanem mentve a menthetőt próbálja úgy vetíteni a dolgokat mintha nem ő lenne az oka.

Szerintem meg a kommunizmusban keresendő a hiba. Az emberek ott megtanulták, hogy a másikat akár névtelenül is fel lehet jelenteni, illetve emiatt senkiben sem szabad megbízni. 50 év, az sok idő ám!

Pl. olvasom az újságban, hogy milyen hatalmas javulás történ, mert kétszer annyi adóelkerülőt jelentettek be, mint egy éve. Hát, ez aztán a haladás, egyre többen jelentgetjük fel egymást, és ez még legyünk büszkék! Igen, sokan feljelentik a szomszédot, mert szebb az autója, nézzen már utána az adóhatóság!

Ugyanakkor minden közösségi értéket kiirtottak, lebontották a nemzeti színházat, háttérbe szorították a vallást, a nemzeti ünnepeket is csak óvatosan lehetett ünnepelni. A mai magyar embernek az életében nincsenek eszmék, nem hisz sem a hazában, sem Istenben, de még a családban sem. Önző és irigy. De ez is volt a cél, nem egy erős, összetartó nemzet.

"Szerintem meg a kommunizmusban keresendő a hiba. Az emberek ott megtanulták, hogy a másikat akár névtelenül is fel lehet jelenteni, illetve emiatt senkiben sem szabad megbízni."

Szerintem meg a kapitalizmusban keresendő a hiba. Az emberek ott megtanulták, hogy csak mások átverésével lehet érvényesülni, illetve emiatt senkiben sem szabad megbízni.