Megoszlanak a vélemények, de tényleg ez lesz/van!?

Most tartok az első egy óránál, eddig egyetértek a filmben elhangottakkal. Amit most boncolgat, a beépített avulás, a selejtes áruk tömkelege, az valóban azt a célt szolgálja, hogy hamar tönkremenjen az áru, és gyakran kelljen újat venned, ezáltal nőjön a fogyasztás, és a profit. Ugyanezt a célt szolgálja a reklámok tömkelege. Elhitetik veled, hogy szükséged van olyan dolgokra, amelyekre valójában nincs. Ad absurdum azért, mert az a trendi, és ha nem a legújabb mobiltelefonod van, akkor már nem vagy cool.

Szóval valóban alárendeljük a társadalmi és természeti környezet érdekeit a gazdaságnak, a minél nagyobb profitnak.

Amiről eddig nem esett szó, de remélem a film második részében ezt is elmondják, hogy a reálgazdaság miért kényszerül ilyen erőltetett fogyasztásserkentésre, profithajhálaszatra. A befektető az alapján dönti el, hogy a pénzpiacba vagy a reálgazdaságba fektet, hogy melyik produkál magasabb hozamot. Ha a reálgazdaság versenyképes akar lenni a pénzpiaccal, akkor legalább akkora hozamot kell produkálnia, mint teszem azt a bank szférának (pl amekkora kamatot a betéteid után kapnál). Ez meg szinte lehetetlen, hiszen a bankrendszer a gazdaság valódi növekedésétől elrugaszkodott, fiktív növekedést produkál. Ezt amúgy könnyű leleplezni. A következő példát szoktál felhozni: ha 100 évvel ezelőtt beraktál volna a bankba 1 dollárt, mondjuk 4%-os kamatra, akkor ma 50 dollárod lenne. Ha a reálgazdaság ezzel akar versenyezni, akkor neki is évi 4%-os növekedést kell produkálnia. Azt mondják, hogy tud is ennyit. Sőt, van olyan ország ahol 14%. De valóban tud? Ma 50-szer annyit termelünk, mint 100 éve? 50-szer annyi élelmiszert, acélt, építőanyagot, stb gyártunk mint akkor? Kizárt. A 4% növekedés (pláne a 14%) nagyrészt csak a pénz tologatásából jön létre. Ha elég gyorsan forgatod, többnek tűnik a GDP. De ehhez az kell, hogy gyorsan forgasd, állandóan fogyassz, vedd meg és dobd el a legújabb termékeket, termeld a szemétkupacokat.

1:55:00-nél járok, most már tényleg kezd kicsit hülyeségeket beszélni. Abban igaza van, hogy a helyi termelésé a jövő, az árukat helyben kell megtermelni, nem a világ másik végéről utaztatni. Abban is igaza van, hogy hatékonyan kell felhasználni az erőforrásokat, a fogyasztói társadalom eszméjével szakítva a minőségi, hosszan tartó, vagy legalábbis minél nagyobb részben újrahasznosítható termékek gyártására kell átállni.

Innentől azonban nagyon utópisztikus, és gyakorlatban megvalósíthatatlan jövőképet vázol fel. Egy globális erőforrás, termelés és igény nyilvántartó rendszer? Oké, persze, elvileg működhet, a technológia megvan rá. De ki fogja működtetni, irányítani? Ki dönti el, melyik igény jogos és melyik nem? A központosított elosztás, meg a "mindenki igény szerint részesül a közösből" mottó kísértetiesen emlékeztet a kommunista tervgazdálkodás modelljére. De az nem működött. Miért nem? Mert kihagyta a számításból az embert, és annak alapvető gyarlóságát. Jó, oké, azt állítja, hogy ha létrejön ez a rendszer, akkor a kapzsiság, erőszak, bűnözés stb is megszűnik. Ezt én erősen kétlem, de tegyük fel hogy így van. Még ha igaz is: egy ilyen rendszer kiépítése hosszú folyamat, és a munkát a ma még tökéletelen embereknek kéne elvégezniük. Nyilvánvaló képtelenség. Itt bukott meg a kommunizmus utópiája is. Az erőforrásokat elosztó vezetők korruptak, a közös tulajdont lenyúlják, így a dolgozókat semmi nem motiválja, hogy a közösben dolgozzanak.

Szóval akár a piac, akár valami központi szerv, akár egy számítógép dönti el, hogy a munkád és igényeid alapján mire vagy jogosult, mindenképpen valami erősen szubjektív és megkérdőjelezhető értékrendszer alapján történik mindez. Ki dönti el, hogy 1 óra földmunka = 2 kg krumpli?