Gyk-sok! A szocialista korszakban milyen nyalánkságokat tudtatok enni (boltban, büfében)?

Tényleg, az is volt. :)

De a golyó finomabb volt, szerintem, mert nem csak sima csokikrém volt benne. :)

Viszont megnéztem újból a linket, a mesesorozatok rajta vannak. Úgyhogy helyesbítek: A 4. pontom legyen a Tisza-kavics.

Meg még eszembe jutott, ha már a péksütik is felmerültek: lekváros bukta, ill. '90-hez közel már volt sajtos kifli is.

Vattacukor a majálisokon, szigorúan a mustáros virsli / sült kolbász után. Az árusoknál törökméz, kókuszrúd, mézeskalács... /A pesti Városligetben ugyanezek./

Nyáron a Balcsinál és egyéb strandokon főtt kukorica a gyomorrontásig...

És már voltak krémtúrók is, sima és mazsolás.

A joghurtokat viszont öntögettük a csapba a suliban (talán meggyes és barackos volt), a kefirről nem is beszélve. /Azóta már szeretem ezeket is./

Elnézést a kérdezőtől a mellékvágányért, de akkor minden nap kaptunk tízóraira vagy uzsonnára péksüteményt vagy joghurtot, nem csak vajas kenyeret egy fél szelet szalámival, mint mostanában a mi gyerekeink...

Nem vagyok szoci, meg semmilyen, de azért akkoriban nem otthon kellett teletömni a gyerekeket, hogy ne haljanak éhen.

Nápolyi, háztartási keksz volt már? :)

Én 50 vagyok.(30-án töltöm)

Nápolyi 2 féle volt, a 2 forintos. ún. Típus keverék, aminek a hossza kétszerese volt a szélességének, és a drágább 2,50-es Cuki nápolyi, ami széle-hossza egyforma volt.

HT kekszet lehetett kapni, sokszor volt iskolában tízórainak betéve, vajjal megkenve, összeborítva. Aztán volt a győri omlós keksz, ha nagyon ki akartunk rúgni a hámból. A kekszek áraira nem emlékszem.

75-től jártam technikumba, itt ettem (mármint Gyöngyösön)

életem első lángosát, 1,30-ért.

Magyar pékségben lekváros bukta 1,20, lekváros táska 1,30,

túrós rétes 2,50 volt.

Volt a piacon egy hurkás, a Kedves vendéglő mellett, ott az öregúr, ha a kardos menye nem látta, 2 forintért 4 fél szelet friss kenyeret mártott a forró zsírba a mindig szegény, és éhes kollégistáknak. Azzal pukkadásig jól lehetett lakni, nyugodjék békében.

@doboszoli:

Szia!

Úgy gondoltam, hogy a "közös listán" volt-e már, persze nem fogalmaztam meg rendesen. :(

De nem baj, mert érdekesek, amiket írsz.

Nálunk is volt egy hurkás, ahol volt zsíroskenyér, azt hiszem, 2 Ft / szelet áron.

Az árakra én már nem nagyon emlékszem, csak az 1 Ft-os fagyira még nagyon kicsi koromból, ill. a 12 Ft /l-es tejre és a 12 Ft / kg-os kenyérre.

Meg arra, hogy kb. 9 - 10 évesen, életem első táborára (10 nap)20 Ft v. 100 Ft zsebpénzt kaptam /memória.../; de nem volt elég, így levélben kértem még egy húszast...

De így ebből az egészből volt képeslap és ajándék a családnak; ill. a kukoricamérgezés is belefért... :)

Jó emlékezni!

Én még jól emlékszem a két kilós kenyérre, 7,20-ért adták.

Kilós nem volt, ill. ketté kellett vágatni. A nyolc forintból maradt pont két kiflire való, amivel -általában- nem kellett otthon elszámolni. Egy kilót nem szerettünk venni, mert abba csak egy kifli fért bele..

Fagylalt. Rettenetes ízű, jégdarabos volt, és még emlékszem az 50 filléres kis kanálra is.

Egyhúszért ment a kocsmában a málnaszörp szódával, ill. később már Jaffa is volt. Hosszúszárú, a legyek által szorgalmasan látogatott műanyag "koktélkanállal" keverték fel.

@doboszoli

Igen, néha nem árt egy kis nosztalgia, de azért nem kell túlzásba vinni. Ezért már csak a Vadász szeletet említem meg. :)

Viszont van egy elég jó kis szöveg, amit neten kaptam egyszer valakitől. Szerzője ismeretlen, és nem is értek egyet vele mindenben, de azért szórakoztatási célra jó.

"Akik ’82 előtt születtek..."

"Akik 1982 előtt születtek, azok  valódi hősök, olyasféle igazi hollywoodi, mindent túlélő fenegyerekek. De  tényleg!

Gondolj csak bele, az 1982 előtt  születettek, azaz MI, kész csoda, hogy életben maradtunk. Nekünk még nem  volt gyerekülésünk az autóban, sőt még biztonsági öv se nagyon, viszont  bizton tudhattuk, hogy a gyerekágyak festékében akadt bőven ólom. A  gyógyszeres és vegyszeres üvegek könnyedén nyithatóak voltak, nem volt  semmi furfangos védelemmel ellátva, de még a fiókok és ajtók sem voltak felszerelve biztonsági nyitóval, és mikor bicajozni mentünk, nemhogy könyökvédőnk és sisakunk nem volt, de még rendes biciklink sem.  Azért az nem volt semmi.

Mi még csapból ittuk a vizet, és azt  se tudtuk, mit jelent pontosan az ásványvíz. Én speciel sokáig kevertem a  szódavízzel. Azt hittem, az ugyanaz. Szúr-szúr. Semmi különbség a kettő  között, miért pazaroljak hát rá külön szót?

Mi nem nagyon unatkoztunk,  ha tehettük, kimentünk játszani. Igen, ki. Egész nap kint voltunk, a  szüleink pedig csak sejtették, hogy élünk és megvagyunk, hiszen még Matáv  telefon se nagyon volt, nemhogy mobil. Pláne nekünk! Nyáron a derékig érő  fűben és közeli kiserdőkben játszottunk, mégsem lettünk kiütésesek, és nem  tört ránk allergiás roham. Nem tudtuk, mi az a pollen, és a parlagfűről azt hittük, hogy a sárkányfű egyenes ági rokona. Ha elestünk, megsérültünk, eltört valamelyik végtagunk, vagy csak szimplán betört a fejünk, senkit  nem pereltek be ezért. Egyszerűen MI voltunk a hibásak. Sőt! Ha az erősebb elgyepálta  unalmában a kisebbet és gyengébbet, az is rendben volt. Ez így működött, és  a szüleink nem nagyon szóltak bele ebbe sem. (- Kisfiam, bemegyek az  iskolába, az nem lehet, hogy téged mindenki Rambónak csúfol. / - Hagyd csak, anya, ez az én háborúm!)

Étkezési szokásaink Schobert Norbi  mércéjével mérve nap mint nap tartalmazták a halálos dózis többszörösét, de  még egy McDonalds-on edződött átlagos amerikai elhízott kisgyerek is  helyből nyomna egy hátraszaltót attól, amit MI leküldtünk kaja címszóval. Gondoljunk a zsíros kenyérre, a kolbászra, a disznósajtra (ki tudja mit tettek bele), az iskolai menzára (ki tudja, mit NEM tettek bele), és mégis ITT vagyunk.

A kakaóban nem volt A, B, C, D és E  vitamin, viszont "Bedeko"-nak hívták, és már ez is elég volt a  boldogságunkhoz. Szobi szörpöt ittunk, ami hírből sem ismerte az  édesítőszert, viszont tömény cukorból készült. A limonádét még magunknak  kevertük, és mosatlanul ettük a fáról a gyakran éretlen gyümölcsöt.

A WC  pereme alatt pedig baktériumok ezreinek kolóniái telepedtek meg a még háborítatlan nyugalomban, a pre-Domestos korban.

Volt néhány barát, aki  már ismert olyat, akinek videója volt, vagy esetleg spectruma (ez egyfajta számítógép volt), de szó sem volt Playstationról, Nintendóról, X-Boxról,  Videójátékról, 64 tévécsatornáról, műholdról és kábeltévéről, filmekről,  DVD-ről, Surround Soundról, Internetről, Fitness-Club kártyáról vagy  mobiltelefonról.

Viszont voltak barátaink! Olyanok,  akikkel találkoztunk kint az utcán, a focipályán vagy a ping-pong  asztaloknál, vagy ha mégse, akkor egyszerűen becsengettünk hozzájuk, és ők beengedtek. Nem kellett megkérdezni a szülőket. Sem a miénket, sem az  övéket! Nem vittek és nem hoztak a szülők autóval... Mégis ITT  vagyunk.

Nyakunkban lógott a lakáskulcs, mikor  játszani mentünk, és nem ritkán fadarabokkal, botokkal harcoltunk, labdával  dobáltuk egymást, mégis ITT vagyunk. Nem ütöttük ki egymás szemét, a többi  seb pedig begyógyult. Focizni is csak az állhatott be, aki tudott. Akkor még volt egy íratlan szabály, amit ma nehezen értünk már meg mi is: azt csináld, amihez értesz. Aki pedig nem értett a focihoz, pláne nem tudta rendesen kirúgni az ellenfél bokáját, az csak csalódottan nézhette  a játékot a rácson túlról, vagy odébb állhatott, és más játékot, más játszótársakat kereshetett magának.

A szerelmet nem brazil  sorozatokból tanultuk, csak egyszerűen megéltük. Boldogan szaladtunk végig  az utcán az első csók után, úgy, mintha már sohasem akarnánk megállni. Ha  egy tanár nyakon vágott, nem szúrtuk le egy késsel, nem pereltük be, és  nem sírtunk otthon a szülőknek. Sőt! Ha lehetett, el se mondtuk.  Ismertük a törvényt, és ha vétkeztünk, szüleink nem álltak  mellénk. Megtanítottak úgy élni, hogy tudjuk, mit jelent a kötelesség, a bűntudat, a jóérzés, a felelősség. Ismertük ezeknek a szavaknak a  mélységét.

Ezek voltunk mi. Hősei egy letűnt  kornak, amelyen a mostani fiatalok értetlenül mosolyognak."

Üdv. :)

19:56-nak

Tetszik, nagyon tetszik amit leírtál.

És olvasás közben nem tudom miért beugrott még egy "csemege" a Mesesajt. Nem volt jó de mégis sokan ettük talán így edzettek bennünket.

Ökörköri

Halihó mindkettőtöknek. :)

Köszi, de mint jeleztem, ez nem saját szerzemény, és nem is értek egyet minden betűjével...

De nem részletezem, mert az legalább olyan hosszú lenne, mint a fenti iromány. :)

De a kontaktnak örülök, mert eddig csak némely válaszaitokat olvastam más kérdéseknél. :)

Kicsit más, de szintén jó szerintem: "Honnan tudod, hogy 2011-ben élsz?" Jöhet? :)

Ja, és benézhetnétek ide is:

http://www.gyakorikerdesek.hu/politika__egyeb-kerdesek__2137..

Látom már, csak nekem kell megszerveznem azt a klubot. :)

Berta Wooster-nak

Had jöjjön !

Ökörköri