Gyk-sok! A szocialista korszakban milyen nyalánkságokat tudtatok enni (boltban, büfében)?

Volt egy piramis nevű édesség, ami kerek alapon egy kúp formájú tortaszelet volt. Rétegezve benne piskóta és vajas csokikrém. Az egész kompozíció le volt öntve jó magyar keserűcsokival.

Már akkor is volt kakaóscsiga, meg túróstáska a pékségekben. A medvecukor is volt, ánizsos fekete gépszíjhoz hasonlító kb 30 cm hosszú 1 cm széles izé.

Akkor is volt krumplicukor, egy kis 7x7 cm-es négyzet ára 1,- Ft volt.

A Balaton szelet már akkor is futott, meg a Sport szelet.

Volt egy Duna kavics nevű édesség, ami szines cukormázba mártott mogyorót jelentett.

Kedven csokim az Inota szelet volt, ami hasonlított a sportszeletre. Volt még a Korfu szelet is, ami valami kókuszos ízű szelet volt, ha jól emlékszem.

Fagyi abban az időben 2-3féle volt. Csoki, vanília, puncs.

Később jött a nagy ízkavalkád, amikor megjelent az eperfagyi. Már négy féléből lehetett választani.

Akkor is volt krémes, dobostorta, orosz krémtorta. Meg volt egy Sarokház nevű tortaszelet, ami nem emlékszem milyen volt, csak arra, hogy tele volt rakva tejszínhabbal.

Sós nyalánkságokra nemigen emlékszem, de a ropi a 70-es években kezdett megjelenni.

Milka csokiról csak hallottunk, hogy van külföldön olyan, de nem lehetett kapni. Egyszer kaptam egy kis kocka Tobleront az egyik szerencsés barátnőmtől, akinek kamionos volt az apja. Hát lehidaltam, milyen finom volt!

Sós "nyalánkság" volt az Utasellátós krumpliszirom. Csak vasúti restikben, ill. a vonat büfékocsijában volt kapható.

A Duna kavics, és a Francia drazsé a drága kategóriába tartozott a maga 3,50-es, ill. 4,60-as árával.

A töltetlen, és töltött savanyú cukorkák 2-2,20-at, a furék 2,40-et kóstáltak. A csúcs a lengyel Boci karamella a maga 10,20-as árával, ám ehhez már többen kellett összeállni, és parázs viták kerekedtek az osztásnál kimaradt egy-két szem darabolásánál.. Ha csak ketten vettük meg, az egyik felezett, a másik választott. Ajándékba, (évente egyszer-kétszer) mogyorós csokit kaptunk, szülőktől, keresztszülőktől, pl. jó bizonyítványért, a maga 27 forintos (számunkra elérhetetlen) árával.

50 fillér beruházást igényelt a pezsgőpor. Analizálhatatlan narancssárga por, vízbe kellett volna tenni, ám leginkább a zacskóból ettük, maszatos ujjainkkal.

Apám Pesten dolgozott a vasútnál, néha télen kaptunk BANÁNT. Gondoltuk is, milyen jó lehet Pesten lakni, ahol ilyen csodálatos dolgok kaphatók...

Egy forintért, akkora köményes sós kiflit adtak, hogy a lábunkra esve eltörte.

Apró csokik 80 fillértől, 2 forintig voltak hozzáférhetők.

Balaton szelet, Sport szelet,Bajtárs, Inota, Korfu, Szamba,Melba-kocka és társai.

Volt egy "fognyűvő manó", a Nebuló cukor. Ez egy grillázs alapú cukorka volt, istentelen kemény cukormázzal bevonva.

Emlékszem még a kimérős krumplicukorra. 3-4 kilós amorf tömbökben kapták a boltok, és papírzacskóba mérték ki.

Egy-egy korosabb, ökölnyi darab elszopogatása, (mert harapni már nem lehetett) egész délutáni elfoglaltságot jelentett.

Egyelőre ennyi jutott eszembe, ha írtok még majd jönnek az emlékek.

Lehet csemegézni:

[link]

Hát örömmel olvastam a hozzászólásokat s felsorolást ami azokat az időket jellemezte. Nekem sem ment volna jobban. :-)

Egy kiegészítés : Az a kis piros színű kakas nyalóka amit általában kis boltokban lehetett kapni. És a virág mintás nyalóka :-)))

Ökörköri

Halihó!

A link nagyon jó! :)

Nekem még néhány dolog beugrott:

1. A zizi.

2. Az iszonyatosan furcsa ízű Kajla nugát (citromos).

3. A párizsi kocka, nyamnyam...

4. A mesés sorozatok, amiből volt pl. a Dr. Bubós.

5. A csatosüveges bambi, bár ezt csak hallomásból ismerem.

6. Az én ifjonc koromban már volt citromfagyi is nálunk, egy másik városban pedig narancsos is... :)

7. Kojak-nyalóka.

8. Borzasztó ízű krumpliszirmok.

9. Franciakrémes és gesztenyepüré minden mennyiségben. /Általában már kissé savanykásan, ill. a többi süti megszáradva, legalábbis a cukrászdák többségében./

10. Mindenek csúcsa: A vasútállomások utasellátójában volt kapható valami csokigolyó. A nevére nem emlékszem, de a maiak sehol nincsenek ahhoz képest. Vagy csak a nosztalgia miatt érzem így?

11. És az undorítóan geil téli fagyik...

12. Ja, és a savanyú cukrok és Negrók, bár utóbbiak akkor még szigorúan csak pirosban.

"A vasútállomások utasellátójában volt kapható valami csokigolyó"

Én csokirúdra emlékszem, ami nagyon finom volt!