Hol lehet feljelenteni egy postán dolgozó személyt?

A felettesének szólhatsz, de szerintem rögtön kellett volna, így már lehet, nem vesznek komolyan.

Egyébként, olyan durva volt a dolog, hogy ezt érdemli? Mit tett?

12:36: Szívemből szóltál!

Én is unom, hogy úton-útfélen mindenféle aberált postai dolgozóba botlom, aki nem tudja, mi az a tisztelet. Panaszkönyvet kell kérni, aztán majd a munkanélkülin beszélhet ahogyan akar a fogatlan cigányok között.

Próbáljuk meg együtt, objektívan szemlélni a dolgokat.

A Párom postahivatali pult mögött dolgozik, - szoktunk beszélgetni, hogy mi történt Vele aznap.

Az érme egyik oldala, hogy abban a postahivatalban is van olyan "kolléganője" a Páromnak, aki nemes egyszerűséggel alkalmatlan arra a feladatra, hogy emberekkel foglalkozzon, dolgozzon. Tetszik, nem tetszik, ez a szín tiszta igazság.

Vannak viszont kifejezetten rosszhiszemű ügyfelek is, akik nem hajlandóak tudomásul venni, hogy a postán - bármilyen meglepő, - szigorú szabályok szerint folyik a munka (, ha mindenki tisztességgel elvégzi azt, ami a rá eső feladat).

Az első buktató, hogy mindenki szeretne (, illetve kénytelen) dolgozni, - ami önmagában nem is lenne probléma, - de gondolkodott-e már valaki is azon, hogy miért nem szűrik meg psychikailag egy olyan szolgáltató cég személyi állományát a felvételi eljárás folyamán, amelynek tagjai túlnyomórészt emberekkel dolgoznak nap mint nap, hétről-hétre, évről-évre?

A főnökök a beosztottakkal vannak nap mint nap munkakapcsolatban, - köztük is sok a psychopata!

A középszintű vezetők a főnökeikkel és a beosztottakkal vannak munkakapcsolatban.

A beosztottak pedig az ügyfelekkel, - akik bizony nem mindig óhajtják belátni egy hivatal korlátait, vagy/és képtelenek úgy viselkedni egy hivatalban, ahogy az ügyféli minőségében elvárható lenne tőlük.

- Kiemelném ezek közül az empátia teljes mértékű hiányát, mert mindazon túl, hogy egy psychikai nyomás van - az anyagi felelősség miatt - az egész nap pult mögött dolgozókon, ők is "emberből vannak", - lehet olyan egészségügyi problémájuk, amely nem látszik az udvarias mosoly mögött, szoktak éhesek lenni, mivel naphosszat beszélni kénytelenek, időközönként kiszárad a szájuk is, így isznak néha egy-egy korty ásványvizet, és bármilyen meglepő, az illemhelyet is kénytelenek bizonyos időközönként meglátogatni, - ha nem akarja azt egyik ügyfél sem, hogy aktív húgyszagban történjen a kiszolgálás. - A megszokott "indok", hogy "Csak egy..." (ez meg az van nálam)... De ez pontosan elég ahhoz, hogy a két órája visszatartott vizelet becsurogjon... Magyar ügyfél ezt elképzelhetetlennek tartja, mert "Én fizetek ezért a szolgáltatásért, - és irgum-burgum!..."

Vannak persze ellentétes polaritású végletek is: Nekem is "ökölbe szorul a talpam", ha azt látom, hogy a szolgálati térben ráérnek hárman-négyen vihorászni, vagy négy ablakból - CSÚCSIDŐBEN - egyetlen egy van nyitva, mert a többiek kollektív dohányzásbarát napot tartanak a gazdasági kijáratban toporogva. ( Ez többnyire nem abból áll, hogy "legyűröm a füvet, aztán húzok vissza", hanem ilyenkor szokták megvitatni a "kollégák" a Világtörténelem jövőbeli eseményeit jelentősen befolyásoló események tömkelegét. - Minden (!) fontosabb a munkánál.

Speciel, ledolgoztatnám a dohányosokkal - máshol is - a dohányzással eltöltött időt, mert a nem dohányzók addig is húznak helyettük, amíg jogot formálnak az összességében nem rövid, önkényes "szünetekre" ezek a "kollégák". Naná, hogy UGYANANNYI MUNKABÉRÉRT...)

Ez (!) viszont főnöki hiba, mert megengedi, hogy ilyen kuplerájjá tehessenek beosztottak egy munkahelyet, - a beosztott arra vetemedik, amit megengednek neki (és állandóan tovább fog próbálkozik, ha "nem zúzzák le").

Az is főnöki hülyeség-mutató, hogy CSÚCSIDŐBEN küldi a helyi ellenőrt "kassza-felvételre" a beosztotthoz, - ehhez nincs mit hozzáfűzni.

Ezzel együtt arra buzdítok mindenkit, hogy igenis, használja a panaszkönyvet, mert csak akkor lehet kiszűrni a postai szolgálatra méltatlan elemeket a postától, ha jelzéseket kapnak erről az arra illetékesek!