A fejlett nyugati országokban nem ez lehet az oka a kevés gyermeknek?
Ugye mi most felvilágosodott és az énközpotú világban élünk.
Itt az ember saját magát tekinti legfontosabbnak, legelsőnek, mindenki más mehet a sunyiba. Mindenki úgy tekint magára, mint egy teljes emberre, pedig az lenne az ideális, ha az emberek félemberként kezelnék saját magukat, akiknek szükségük van az ellenkező nemből egy párra, hogy teljes emberek lehessenek általa.
Most nem ez zajlik. Itt mindenki önálló, önfejű akar lenni és a párját csak valami bónuszként látja maga mellett az életében, akit bármikor le lehet cserélni egy másik bónuszra. Az elvesztése nem jár ugye nagy fájdalmakkal, mivel a teljes élet megmarad, csak egy felesleges kis koloncot ráztunk le magunkról. Ideális esetben fájna elveszteni a párunk, mert akkor elvesztenénk a fél énünket, a fél életünk és éppen ezért nem is lenne annyi válás és szakítás, mint jelenleg előfordul, mert sokkal értékesebbnek tekintenénk annál partnereinket, hogy csak úgy lecseréljük őket egy másikra.
Ilyen gondolkodásmóddal nem is csoda, hogy nem lehetnek egészséges, harmonikus, szilárd, szerető családok, ahol sok és boldog gyerek születhet és nőhet fel, hogy mindezt továbbvigye. Nem tiszteljük a másikat, ezért könnyen megválunk tőle. Nem várunk el a másiktól semmi szilárdat és semmi gyümölcsözőt, csak azt, hogy boldoggá tehessük vele magunkat.
A család szinte már szóba sem jöhet a mai fiataloknál, vagy esetleg csak 30 évesen, akkor is egy gyermekkel, ami kevés és még annak is zaklatott, egymással és önmagukkal elégedetlen szülőkkel kell számolnia, akik gyakran veszekednek és nem értik meg a másikat.
Valóban az általad leírt individuális, énközpontú gondolkodásmód lehet a fő oka a csökkenő születésszámnak ezen országokban. Ez az egyén szempontjából nem biztos, hogy rossz, mivel mindannyiunknak csak 1 életünk van és abból akarunk minél többet "kihozni", és ebbe nem feltétlenül fér bele a nagycsalád fogalma.
Remélem, hogy Magyarországot nem a fejlett, nyugati országok közé sorolod (a kérdés a nyugati országokra vonatkozott, a magyarázat viszont többes szám első személyben íródott), mivel hazánkban az énközpontúság mellett az átlag jövedelmi viszonyok is csökkentőleg hatnak a születésszámra, merthogy akárhogy is szépítjük, jelenleg Magyarországon egy felelősségteljes pár, átlagos fizetésből, tisztességesen aligha tud 1 gyereknél többet felnevelni.
Szerintem nem ez az oka.
Nekem kettő van, nem is akarok többet.
Ha a szavannán élnék, és valószínűleg fingom sem lenne a fogamzásgátlásról, a 8 gyerekem közül várhatóan 3 élné meg a felnőttkort, de addig is dolgozhatnának a földemen, vigyáznának az állatokra ahelyett hogy egész nap suliban meg edzésen lennének, a lányok mosnának-főznének, tehát nem 18+ éves koráig kellene eltartanom, angolra járatni meg taníttani, hanem gyakorlatilag megtermelnék a kajájukat, ruhának elég lenne két-három rongy, akkor persze én is szülnék többet.
De itt, Európában csak két gyerek tisztességes felnevelésére van időm, energiám és pénzem, ennyiből tudok két rendes dolgozó, adófizetőt nevelni.
Nos, én nem akarok gyereket. ÉS, ha őszinte vagyok önmagammal szemben, részben igazat kell, hogy adjak neked. Részben valóban közrejátszik nagyrészt az amit leírtál. VISZONT, a fő ok nálam az, hogy egyszerűen nem érzem szükségét, sőt úgy gondolom, hogy senkinek se jó ez.
Biztos közhely, viszont tény is, hogy a föld készletei rohamosan csökkennek, a föld fölhasználható édesvíz készlete úgyszintén. Emiatt előbb-utóbb ismét gazdasági, és élelmiszer-ipari válságok lesznek. Nem elég, hogy én is nehezen küzdök a túlélésért, még kívánjam a gyerekemnek is ugyanezt? Mégis minek? Van már elég ember a földön, és még most is növekszik a globális népesség, amikor lassan már nincs hová. Oké, hogy én nagy 1 vagyok a sok-milliárd közül, de akkor is, szerintem nem kell gyerek.
Én a párommal gyerek nélkül is boldogan megvagyok már 10 éve, és nem látom akadályát, hogy még további 10évekre is boldogan meglegyünk ugyanígy. Nem létszükséglet, nekünk is újabb anyagi problémákat okozna, neki se jó, hogy küzdhet a túlélésért, és a világnak se.
Kérdező jókat írsz, de azért ez a dolog nem csak ennyiből áll. Ehhez a nagyfokú énközpontúsághoz hozzájön még az is, hogy a nőknek is bebeszélik, hogy legyenek karrieristák. Én is a női egyenjogúsítás híve vagyok, de ha minden nő karriert fog építeni, akkor ki fog családalapítással, gyerekneveléssel foglalkozni? Persze, ha egy ilyet felhozok, mindjárt le leszek hímsovinisztázva. A másik - és ez már minden nemet érinti -, mindenki főiskolára, egyetemre jár, amivel jó esetben 23évesen maxiumum végez, de ez a ritkábbik. Ez azt jelenti, hogy átlag lesz 26-28 éves, mire stabil állása lesz és mire anyagilag is vhogy áll, lesz minimum 30. 30évesen rájön, hogy nem volt még a Bahamákon, meg hogy egy sz_r Opelje van, meg a lakását is csak bérli...
Vki írta, hogy mi nem vagyunk fejlett nyugati ország, meg hogy keveset keresünk és ezért nincs gyerek. Nyugaton az emberek többet keresnek és mégsincs több gyerekük, mert annyira a karrierrépítésre koncentrálnak.
A Földön meg hiába van túl sok gyerek, ha az nem ide születik. Öregkorunkra nem lesz, aki a mi nyugdíjunkat fizesse, és majd a keleti szegényebb országokból fognak hozzánk bevándorolni. Én nem szeretnék egy olyan országban élni, ahol mindenhol arabul meg perzsául beszélnek a metroban, és minden boltban kínai akcentussal kérdezik, hogy mit kérek. És ez nem xenofóbia, semmi bajom az idegenekkel, amíg nincs belőlük túl sok, de Németországban, vagy Angliában már sokkal érdekesebb, ahol minden utcasarkon lengyel, indiai és török beszédet hallasz és nem érted. Gondolom, hogy a helyieknek ez mennyire "tetszik" (az egy másik kérdés, hogy a szutyok munkát se tetszik nekik elvégezni, ezért van szükségük a bevándorlókra).
Bizonyos gazdasági fejlettség alatt a gyerek befektetés, bizonyos fejlettség fölött luxus.
Ahol nincs nyugdíj és társadalombiztosítás, és nem divat iskolába járni, ott már a hatéves gyerek elmehet libát őrizni, a 12 éves pedig már elmehet béresnek, és a megöregedett szülőt a gyerekei támogatják. Ilyen körülmények között érdemes sok gyereket csinálni.
Ahol van tb és nyugdíj, ott az öreg vagy beteg embert nem a gyerekei tartják el. A gyerek 6-8, fejlett országokban akár 20 évig is iskolába jár, 20-as éveiig csak viszi a pénzt, nem hozza. Ezért nem befektetés, hanem luxus a gyerek. Ezért max. 1-2 gyereke lesz a fejlett országokban a házaspároknak.
Magyarországon pl. 1930-ben egy értelmiségi családnak átlagosan 1,5, egy gazdasági cseléd családnak átlagosan 6 gyereke volt.
Mindenféle habverés a "gondolkodásmódokról" meg "értékekről" meg "nyugatról" fölösleges blődli. Egyszerű, könnyen megérthető szabályok működnek itt.
Ha eltörölnék a nyugdíjrendszert és bezárnák az egyetemek nagy részét, drasztikusan megnőne a gyerekek száma.
ma 11:38
Az ember gazdasági döntései mindig egocentrikusak. Per definitionem. Épp ezért semmi értelme arról beszélni, hogy ki az önző meg ki nem az. Nem ezen a szinten dőlnek el ezek a dolgok.
"Zrínyin, Dugovics Tituszon, meg Teréz anyán kívül kevés példát lehet mondani nem önző emberekre"
Honnan tudod, hogy ők nem önzők?
Dugovics Titusz az önfeláldozása előtti pillanatban tudta, hogy tette miatt évszázadokig a nevét fogják emlegetni. Ezt végiggondolva akkorát élvezett, mint az átlag hedonista soha. A másik kettőnek még egyszerűbb volt a dolga.
Nincs értelme az "önző/nem önző" diskurzusnak.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!