A nyugati országokban miért vannak az emberek felháborodva, hogy a fiatalok körében menő dolog nácinak lenni?

A válasz írója 59%-ban hasznos válaszokat ad.

A válasz megírásának időpontja: ma 18:59

most attól még ne várd el tőlem hogy azt mondjam hogy a hungarizmus akkor menő

"NAZIZMUS ES AKKOR NEM 50 MILLIO HANEM 5 MILLIARD NEM FEHER FOG MEGDOGLENNI"

Hála istennek, hogy örökre proli maradsz és soha nem fogsz vezető pozícióba kerülni.

Kib@szott idióta vagy, újfent megerősítetted azt az általános elképzelést, hogy a nácik műveletlenek és buták.

"Ezért volt minden nemzetnek saját nemzeti szocializmusa"

Az általad oly nagyra becsült hungarizmus tönkretette azt a kevés jót is, amit a Horthy-rendszer véghez tudott vinni.

Kösz szépen, s*ggfej!

Azért vannak felháborodva, mert felháborító. Nem logikátlan és nem érthetetlen, de felháborító. Attól mert meg tudod magyarázni, még veszélyes és destruktív dolog.

Amúgy látszik, hogy nem ismered a történelmi kontextust valami mélyen, mert akkor tudnád, hogy a nácizmus ébredése idején is legyintettek rá, mint komolytalan, veszélytelen, marginális jelenségre. Utána, mire észbe kaptak, már késő volt betiltani is.

A nácizmus pont a maga bárgyúan egyszerű, buta és zsigerien ösztönökre építő, a kritikai gondolkodást felszámoló együgyűsége miatt veszélyes mindig, különösen gazdasági hanyatlások, válságok vagy politikai destabilizálódás idején.

Az, hogy "mesébe illő" egy ostobaság, hacsak nem lidércmesékre gondolsz ezalatt.

A nácizmus a legsötétebb, leggyilkosabb, legalantasabb ideológia, amit valaha a hátán hordott a föld, nincs benne semmi hősies, mesés, vagy pláne idealista.

A nácizmus az idealizmus ellentéte, a legpragmatikusabban gyűlölködő ideológia a világon, amely tudatosan számolja fel az erkölcs, a humanizmus és mindennemű vallásos vagy világi, filozófiai etika fogalmát, gyakorlatilag az erkölcstelenséget szentesítve normaként.

A nácizmus, mint fajelmélet, minthogy az állatfajok mintájára képzeli el az emberi nemzeteket is, tudatosan dehumanizál és elállatiasít.

Felszámolja az "emberiség" fogalmát, leszámol a humanizmus eszményével, a keresztény és világi erkölcsökkel, az "ember" fogalmát relativizálja.

Nem ismeri el az emberi nem, mint egységes faj (homo sapiens sapiens) egységét, a nemzeteket állatfajtákként fogja fel, amelyek szükségszerűen vadásznak egymásra, és irtják egymást.

És ebben a felfokozott fajelméleti őrületben a nácizmus odáig tudott eljutni, hogy az embert nemcsak elembertelenítette, nemcsak állattá tette, de az ÁLLAT ALATTIVÁ süllyesztette, saját logikáját is kiforgatva az állatnál is alsóbbrendű, gyilkos ösztönlénnyé próbálta változtatni az embereket.

Mert hiszen még Hitler macska-egér vagy róka-liba hasonlataiból kiindulva is szörnyű és értelmezhetetlen az a népirtás, amelyet rendezett, az az elszántság, amivel el akarta törölni a föld színéről a teljes zsidóságot, cigányságot és szlávságot, válogatás nélkül.

Az állat ilyet nem csinál, az állat nem bír ilyen vérszomjas lenni.

A macska valóban elejti az egeret, a róka is a libát, de nem azért, mert ki akarja irtani az egész fajt (amelytől túlélése is függ másfelől), hanem azért mert ÉHES.

A róka nem gyilkolja le a tyúkudvar tyúkjait (részint azért sem, mert intelligensebb állat mint egy náci, és talán felfogja, hogy az összes tyúk kiirtása esetén egy idő után már nem volna mit ennie).

Az állati fajokat nem egymás teljes és totális kiirtásának a vágya vezérli, amint azt a Hitler nevezetű elmebeteg véle gondolni, hanem a túlélési ösztön, amely egymással szimbiózisban is tartja őket, egymástól teszi függővé a létezésüket.

Annál a szellemi-lelki és erkölcsi színvonalnál, amire egy náci süllyedni képes, minden állat magasabb szinten áll.

Igyekezetükben, hogy az embereket állattá alacsonyítsák, a náciknak sikerült saját tervüket is fölülmúlni, és az embert egy minden létező állatnál alacsonyabbrendű fajtává degradálták.

Egy olyan "fajjá", amely gyilkos, perverz kannibalizmusba süllyedve a saját fajtájára vadászik, de még csak nem is azért, mert éhes, vagy mert logikus szüksége diktálja, hogy elpusztítsa fajtársait (akiket más fajnak néz), hanem egyszerű gyűlöletből, vérszomjból, olyan gyilkos és az egész emberiségre nézve önpusztító, öncsonkító, a kannibalizmus határát súroló aljas gyilkolási ösztöntől hajtva, amely az állatvilág legrettegettebb ragadozóiból is hiányzik, és csak az elmebetegség vagy a démoni megszállottság fogalmai mentén értelmezhető.

Mi "hősies" van ebben? Mi hősiesség van abban, hogy az erős kiirtja a gyengét? - megint csak Hitler hasonlatainál maradva.

Hősies dolog a macskának elejteni az egeret? Van ebben bármi nagyszerűség? Kell ehhez bármi bátorság a macskának?

És mi ebben a mesébe illő? Mi szépség van az esztelen gyilkolásban? Hol van ebben bármilyen idealizmus?

Az idealizmus ennek épp az ellenkezője: amikor azt látod, hogy még az állat sem olyan kegyetlen mint az ember. Mert nem gyilkol teljesen értelmetlenül, és soha nem egy faj kiirtására törekszik. Sőt, anyai ösztönétől vezetve az állat képes szeretni más fajok ivadékait. Képes a kutya a macskát, a macska a kutyát szoptatni, etetni, felnevelni, szeretni. Ős-ellenségek barátokká tudnak lenni, legyőzve állati ösztöneiket, ha nincs szükségük egymás kiirtására a túlélés érdekében, és ha szeretetre vannak nevelve, vagy egymásra vannak utalva valamiért.

A kutya egyfajta farkas, biológiailag azonos faj a farkassal, mégsem tépi szét a bárányt, hanem élete árán védelmezi, még a medvének is nekimegy, ha kell, mert tudatosul benne, hogy a nyáj szimbiózisa a legfontosabb, amiben a juhász, a kutya, a birka és a szamár együtt él, egymást segítve, egymásra utalva, egymást védelmezve. És hosszú idő után a kutyának ez válik ösztönévé a farkas-ösztön helyett...

Magyarán az állat képes arra, amire a náci nem: fölül tud emelkedni saját állat voltán is időnként, meg tudja haladni a saját eredeti ösztöneit, a legmélyebb ragadozóösztönökig elmenően is akár. A náci erre nem képes, mert tudatosan lemond az erkölcs, az empátia, a szeretet, a humanizmus, az emberiség fogalmairól, és ezáltal az állaté alatti érzelmi intelligencia szintjére kényszeríti önmagát.

Hogy ez nem játék, nem vicc és nem is jópofa divat, azt minden fiatalnak meg kell tanulnia. Az egyenruhákért, jelvényekért való együgyű és öntudatlan rajongás nem lehet felmentés ez alól, a fiataloknak tudniuk kell, mit is tanított valójában a náci ideológia.

Minden fiatalt kötelességünk felvilágosítani a nácizmus tanításainak valódi tartalmáról, hogy tudatában legyenek, hogy az emberiség történetének legsötétebb ideológiájáról van szó.

Sok népirtást követtek el sokféle ideológia nevében, még a legtisztább eszméket is felhasználták időnként gyilkolásra. Öltek már a kereszténység, az iszlám, sőt, még a buddhizmus és hinduizmus nevében is, a szabadság-egyenlőség-testvériség szép eszméi nevében, a szocializmus nevében, sőt, ma is hivatkoznak szép eszmékre, még a demokráciára is háborúk, népirtások takargatása esetén.

DE: van egy fontos különbség ezen eszmék és a nácizmus között. Mindezen eszmék és hitek önmagukban nem támogatják, sőt, ellenzik a népirtást és gyilkosságot. Csak fanatikus, fundamentalista értelmezésükből fakadó teljes kiforgatásuk árán lehet gyilkolásra felhasználni őket.

Sem Jézus, sem Buddha, sem Mohammed, sem a francia felvilágosodás filozófusai, de még Marx és Engels sem buzdított gyilkosságra, mészárlásra, embertársaink alsóbbrendű lényként való kezelésére. Mindezeket az ideológiákat ki kellett forgatni eredeti lényegükből ahhoz, hogy vérontás igazolására lehessen felhasználni őket.

A nácizmus mindezekkel szemben már ideológiájában is kodifikálja az emberek megkülönböztetését, alsóbbrendű lényként való kezelését, sőt, az alsóbbrendűnek tekintett embercsoportok kiirtásának szükségességét is. Egy ilyen ideológiát nem lehet mosdatni, nincs mit mesébe illőnek, hősiesnek vagy idealistának tekinteni benne, hiszen deklaráltan és alapjaiban is alpárian pragmatikus, gátlástalan és idelizmus-ellenes. Maga Hitler is tévútnak tekintett minden idelizmust, ami csak eltántoríthat a fajnemesítés nagy feladatától azáltal, hogy megpuhítja az emberi szívet.

Az irgalom, kegyelem, empátia, emberszeretet, idelizmus, hit, erkölcs és humanizmus fogalmait mind elvetendő, természetidegen dolognak tekintette, amely csak akadályoz a fajnemesítésben (azaz a tudatos állattá válásban).