A magyarokat mért utálja a legtöbb szomszédos nép?

Ezt kifejtenéd bővebben?

Már I. László királyunk is jó viszonyt ápolt a lengyelekkel. Lengyelországban nevelkedett, az anyja pedig egy ott "vendégeskedő" viking nemes lánya volt.

És ez nem városi legenda (mert használd a magyar kifejezést, ha már van!), hanem történelmi tény.

És I. László uralkodása már több mint 900 éve volt.

Úgyhogy, ha kérhetlek, indoklás nélkül ne szólj le senkit!

"Már I. László királyunk is jó viszonyt ápolt a lengyelekkel. Lengyelországban nevelkedett,..."

III. Béla királyunk meg Bizáncban nevelkedett. Hol az ezeréves magyar-görög barátság? :)

Engem a történelmi valóság érdekel, nem a mítoszok és a legendák. Nincsenek népek közötti ezeréves barátságok, a 19. század, a nacionalizmusok megjelenése előtt nem is nagyon lehet ilyesmiről beszélni, hiszen az emberek identitását sem elsődlegesen a nyelv határozta meg.

Nagy Lajos lengyelországi uralkodását például a lengyelek eléggé katasztrofálisnak tartották, Erzsébet anyakirályné 160 fős magyar kíséretét egyszerűen legyilkolták Krakkóban 1376-ban. Ez valahogy mindig kimarad az "ezeréves barátság" történetéből. Ahogyan a magyarországi trónküzdelmekbe beavatkozó lengyel hadak felvidéki dúlásai-fosztogatásai is.

A közhiedelemmel ellentétben Bem apó is inkább csak nálunk örvend nagy tiszteletnek, a muszlimmá lett hőst a katolikus Lengyelországban annyira nem kedvelik.

A két világháború közötti időszakban is inkább csak a magyarok részéről lehetett a lengyelek iránti vonzalmat kimutatni. A két ország érdekei nemigen estek egybe, ami persze nem is csoda; Lengyelország a Versailles-i békerendszer abszolút nyertese, Magyarország pedig annak vesztese volt. A magát túlontúl erősnek képzelő lengyel kormány 1939-ben is meglehetősen barátságtalan volt hazánk irányába: arra óhajtották rávenni a magyar-kormányt, hogy a visszaszerzett Kárpátalja keleti részét engedje át Romániának. A magyar köztudatban ez sem igen van benne.

17:59

"A lengyel-magyar barátság története majd 1000 évre nyúlik vissza. Ebből csak az utóbbi 66 év (illetve 1920 és 1939 között még 19) az, amikor nem volt közös határunk."

Ez hülyeség. Nincs "ezer éves" magyar-lengyel "barátság". Az egész leginkább XX. századi jelenség.

"III. Béla királyunk meg Bizáncban nevelkedett. Hol az ezeréves magyar-görög barátság? :) "

Görögország nem Bizánc. Azért ezt illene tudni.

Egyébként Bizánccal viszonylag jóban voltunk, már amennyire ezt az ütköző hatalmi érdekek megengedték, viszont a Bizánci Birodalom 1453-ban megszűnt, Görögországról pedig 1822 előtt nem beszélhetünk.

Vagyis hülyeség, amit beszélsz.

"Engem a történelmi valóság érdekel, nem a mítoszok és a legendák."

Milyen mítoszról is beszélünk?

Amit én eddig mondtam, az mind bizonyított tény. Az egyetemen is ezt tanítják.

Pontosan nem tudom, mikorra datálható a magyar-lengyel barátság kezdete, de I. László élete már egyértelműen a részének tudható be.

"Nincsenek népek közötti ezeréves barátságok, a 19. század, a nacionalizmusok megjelenése előtt nem is nagyon lehet ilyesmiről beszélni,"

Mit nevezel barátságnak?

Az uralkodók jóban voltak. (Lásd: visegrádi királytalálkozó, Nagy Lajos trónöröklése stb.) A magyarországi emberek is kedvelték a lengyelországiakat. A Felvidéken a középkorban szégyen volt, ha egy nemesnél nem vendégeskedett legalább egy lengyel.

A tények makacs dolgok. :)

"Nagy Lajos lengyelországi uralkodását például a lengyelek eléggé katasztrofálisnak tartották"

Igaz, de már az a tény, hogy egyáltalán odakerült, hogy ő került oda, jelez valamit.

"A két világháború közötti időszakban is inkább csak a magyarok részéről lehetett a lengyelek iránti vonzalmat kimutatni."

Pedig a lengyelek marhára hálásak voltak, amikor nem engedtük át az őket megszálló német csapatokat a mi területeinken. Ha pedig semlegesek lettünk volna nekik, akkor ez nem oszt nem szoroz.

Ami pedig 1848-at illeti, a lengyelek tömegesen jöttek a magyarok oldalán harcolni a magyarság szabadságáért. Tény, hogy voltak mélypontok is (pl. Nagy Lajos alatt) de az ilyeneket sem kéne elfelejteni.

"A két ország érdekei nemigen estek egybe, ami persze nem is csoda; Lengyelország a Versailles-i békerendszer abszolút nyertese, Magyarország pedig annak vesztese volt."

Viszont Az 1920-as években mindkét ország Németország ellenében állt és olasz irányba orientálódott. Hoppá!

"A magát túlontúl erősnek képzelő lengyel kormány 1939-ben is meglehetősen barátságtalan volt hazánk irányába: arra óhajtották rávenni a magyar-kormányt, hogy a visszaszerzett Kárpátalja keleti részét engedje át Romániának."

Erre mondanál valami forrást is?

Nem kekeckedésből. Tényleg érdekel.

18:50

Én ebben a két könyvben olvastam róla:

"A magyar honvédség néhány határincidens után 1939. március 15-én bevonult Kárpátaljára, és 17-én elérte a lengyel határt. A két baráti hadsereg tisztjei és katonái diadalmámorban úsztak. A nagy lelkesedés ellenére azonban a lengyel–magyar barátság nem volt teljesen felhőtlen. Beck igyekezett a magyarokat rábeszélni arra, hogy a Körösmező–Lonka vonaltól keletre fekvő falvakat adják át a románoknak. A magyar közvélemény ezt nem értette volna meg, így Csáky külügyminiszter a lengyelek által támogatott román követeléseket élesen elutasította. Többszöri jegyzékváltás után Románia lemondott követeléseiről. Ezáltal újra helyreállt a lengyel–magyar egyetértés."

(Czettler Antal: Teleki Pál és a magyar külpolitika 1939-1941, 28-29. old.).

"Bukarest Varsón keresztül próbálta meg elérni, hogy a Huszttól északkeletre eső területekre ne vonuljon be a honvédség. (...) Bárdossy László, Magyarország bukaresti követe nem járt messze az igazságtól, amikor azt írta egyik jelentésében, hogy a román kormány inkább lengyel biztatásra állt elő e követelésekkel, ..."

(L. Balogh Béni: A magyar-román kapcsolatok 1939-1940-ben és a második bécsi döntés, 58. old.).

Köszönöm.

Ismerem a két könyvet, de még nem olvastam. (Tervezem, ha lesz rá időm.)