A liberalizmus miért bukott ideológia?

Ezt csak főleg Magyaroszágon hangoztatják, hogy bukott, valójában továbbra is elég népszerű. A liberális ideológiát képviselő politikai pártok pl. Európában 10-15%-os támogatottságnak örvendenek. Ezt a bukást arra szokták érteni egyébként, hogy "a liberalizmus adta individualizmus megfertőzött mindenkit, elkorcsosultunk, stb."

De, ahogy ezt az előbb említettem, ez egy tévedés.

Az egymással szembeni tolerancia része azért bukás, mert szembe megy az emberi természettel. Ebből a szempontból ugyan az a végzete, mint a kommunizmusnak.

Eszmének szép és jó, de nem emberekre van kitalálva.

A "mindent szabad amíg nem akadályozod más szabadságát" elv szintúgy szembe megy az emberi természettel. Az emberek többsége simán átgázol másokon, hogy előnyöket szerezzen magának.

A liberalizmus ugyan olyan utópia, mint a kommunizmus.

Megvalósíthatatlan.

Hogy hogyan nézne ki egy liberális társadalom bukása?

Mi is történt a hippimozgalmakkal?

Egyszerűen kinövik az emberek. Rájönnek, hogy működésképtelen.

Fenn marad, mint a kommunizmus szocializmus formájában.

Megkötésekkel és engedményekkel. De ennyi.

11:51!

Egy liberálisabb irányba tartó, a "teljes liberalitást"(de hülyén hangzik ez) soha el nem érő világ viszont megvalósítható, nem feltétlenül bukott. Elég kevesen törekszenek egy véglet megvalósítására, de az irány a fontos!

12:29!

Te keversz dolgokat, és pont ugyanazt a hibát követed el, mint sokan mások, akik a liberális eszméket szidják. A liberalizmust ne keverd össze az individualizmussal vagy az anarchizmussal. Az, hogy az emberek azt tehetik, amit szeretnének, amíg másnak nem ártanak vele(!), nem jelenti azt, hogy ne lennének kötelességeik, ne lennének játékszabályok.

Az, hogy a te gyereked a tévé előtt rohad, az nem az állam hibája, hanem a tied, mert te neveled úgy, ahogy. Azt mondja a liberalizmus, hogy te dönts arról, hogy mit teszel, ne más (feltéve, ha nem ártasz azzal másnak). A te felelősséged az, hogy a gyerekedet úgy neveled, hogy tudjon dönteni: rászokik a drogra vagy sem. Ma is a te felelősséged, hogy rászoksz-e a piára, vagy a cigire, vagy csak havonta egyszer megiszol egy cigi mellé egy korsó sört.

A liberalizmus meg pont elítéli azt, hogy valaki betör a másikhoz, mivel ez egy másik embernek árt. HA valaki ezt a "játékszabályt" nem tartja be, akkor igenis vissza kell téríteni az azt megsértőket a normális útra a megfelelő eszközökkel (az más kérdés, hogy a delikvens megölése mennyire téríti vissza a helyes útra... talán a többiek tanulnak az esetből).

Az, hogy ki hova járatja a gyerekét, pont azért probléma, mert olyan emberekkel kellene együtt tanítani a gyerekeinket, akik nem tartják be a játékszabályokat. Akik gyakran problémásak, mert a másik embernek ártanak. De ezt megint pont a liberalizmus játékszabályának hiánya...

"Túlzottan individualisztikus a bomló kultúra állapota.

Ha valamely kultúra szellemi egységének a meglazulása egy bizonyos ponton meg nem áll és egy új, vagy megújult világnézet ismét össze nem foglalja az egyéneket, akkor az egység meglazulása a kultúra felbomlásához vezet. Megszűnik a közös erkölcsi felfogás. Szabadosság és önzés lép a régebbi szilárdabb erkölcsi érzés helyébe. Az egyének kíméletlen küzdelmet folytatnak egymás ellen az érvényesülésért és a hatalomért. De a szabadverseny már nem a tehetségeseket, hanem a kevésbé kényes erkölcsi felfogásúakat veti felszínre. A népképviselők már nem a népet, hanem az őket megvásárló tényezők érdekeit képviselik. Az üzleti életben az igazságos haszon eszméje eltűnik és a spekuláció lesz úrrá. Sokan munka nélkül óriási vagyonokat varázsolnak elő. A munkás élet ostobaságnak látszik. Szégyenletes valóság, hogy „aki dolgozik, nem ér rá pénzt keresni.” óriási tömegek jutnak koldusbotra. Az egyik oldalon a jólétben való dúskálás, a másikon szörnyű nyomor. Az ideális dolgok értékelése megszűnik és az anyagiasság teljesen elhatalmaskodik. Az összetartás érzése elsorvad. Nincs már semmi korlát, árulók, kalandorok, banditák szabadon garázdálkodnak. A magát másokért vagy eszmékért feláldozó hős bolond, mert az eszmékben való hit komikus. A közös meggyőződések, világnézet és a kölcsönös bizalom helyébe minden vonatkozásban a kétely lép. Az emberek elvtelenek és bizalmatlanok. Szilárd egyéni meggyőződések sincsenek. Minden ingadozó, bizonytalan és viszonylagos. Nincsen már többé közös mérték a dolgok értékelésére. Az egyének mindinkább egyéni alkotásokat hoznak létre, amelyeket végül csak maga az alkotó (pl. művész) képes megérteni és értékelni. Az életnek mindinkább csak a hátrányait látják. A blazírtság, életuntság pestisszerűen terjed. A születések száma ijesztően csökken, az öngyilkosságok száma megdöbbentő gyorsasággal növekedik. Nincsen már érdeklődés, lelkesedés, áldozatos akarat. Nincsen már kultúra, csak szenvedő, tülekedő, vagy mindentől megcsömörlött, unott emberek tömege. A halott érdeklődést csak perverz, idegizgató eszközök támasztják fel rövid időre. A kultúra megőrült."

(Bácskay Bencsik Béla: Kultúrpathológia - Rend és Káosz)

13:51!

Ezzel mit akartál mondani? Egy jó kis tünetegyüttest idéztél, de érvelést nem sokat vettem ki belőle. (Ez valószínűleg az én hibám, kérlek, nézd ezt el nekem, és magyarázd el nekem)