Másnak kinyílik-e a bicska a zsebében amikor örökké ezt szajkózzák?

mindig kell egy csoport, akire lehet mutogatni. Szokásos ebből még az egyetemisták, akikről megy, hogy az állam pénzén csak buliznak vvégig, és nem is tanulnak, szokták szekálni a köztisztviselőket, hogy mennyi minden jár nekik, közben nem is dolgzonak, időről időre előjönnek a nyugdíjasok, stb.

Ilyenkor akkor lehet mnutogatni, hogy hát ezek aztán milyen trehány léhütők, na de majd most mi rendet rakunk, a nép meg szereti azt hallani, hogy más portáján rendet raknak, ezért ilyenkor örül, mikor jól megmondják, hogy most akkor ezentúl nem lehet majd lazsálni az egyetemen, mert 4 vizsgalkalmad lesz, majd mi rendbe rakjuk a köztisztviselőket, majd a nyugdíjasok nem fognak itt ingyen járkálni mindenfelé, stb.

14:59-es nagyon jól látod a dolgot.

Elmesélem a történetemet, hátha megértik a "rokkantgyűlölők"

a valós helyzetet.

Agrármérnökként tengettem békésen az éveimet, egy Tsz-ben, főállattenyésztőként. Életemben egyetlen nap táppénzt nem vettem igénybe. Nem is "illett" egy sima megfázással otthon maradni, amíg a motorról le nem szédültél.Természetesen télen is motoroztunk.

10 év, 10 átmotorozott tél megtette a hatását.

Jött a rendszerváltás, Tsz-eket szétverték, aki nem tudott eleget privatizálni, ott állt munka nélkül, hiszen máshoz nem értettünk.

30 éves voltam, sebaj megélünk valahogy!

Nem akartam segélyt, nyugdíjat(pedig akkor még volt lehetőség mindkettőre), tovább dolgoztam, amit lehetett.

Voltam üzletkötő, diszpécser, kényszervállalkozó, ám az évek teletek, egyre nehezebb lett elhelyezkedni. Egyik helyen túlkoros voltam, a másikon túlképzett, a harmadikon elállt a fülem. Megkóstoltam a munkanélküliek keserű kenyerét, ezt is túléltem. Voltam diplomás éjjeliőr, szeméttelep őre, meg egyéb finomságok.

Természetesen egészségem az évek haladtával tovább romlott.

Igazából a körülmények miatt futottam neki a leszázalékolás procedúrájának, 45 évesen.

Minden csúszópénz, egyéb mutatvány nélkül 67%-os lettem.

Mivel az utolsó 10 évben vagy be voltam jelentve minimálbérre, vagy nem, kaptam 63.000 Ft nyugdíjat.

Feleségem köztisztviselő(a másik ellenség), két 20 éves lányka, ebbizony nem sok pénz. Sőt.

Ahelyett, hogy az arcomat tátottam volna, azon gondolkodtam, hogy lehetne ezt kiegészíteni.

Fizikai állapotomnak megfelelő "vállalkozást" kezdtem, tóparton "üvegtigris" jellegű kocsmát nyitottam.

A nyugdíj és ez nagyjából élhetővé teszi az életünket.

Tehát lehet engem szidni, elítélni, ingyenélőnek titulálni.