Miert is kellene CSAK Izraelnek engednie, ha az FPLP-vel torteno targyalasok alatt a Hamasz raketakkal tamad Izraelre?

Az izraeli vagyok

09:08-nak

1. Gaza nem volt mindig "bezarva". A gazaiak nagy resze pld Izraelbe jart be dolgozni, es en nem is olyan reg szerettem a gazai tengerparton levo kiskocsmakban vacsorazni. Egy baratomnak Ashkelonban volt szamitastechnikai iskolaja, a gazai korhaz egesz szemelyzete ott tanulta kezelni a szamitogepeket.

Gaza es Izrael kozott a normal kozlekedes azota szunt meg, hogy a HAMASZ LEZARTA a hatarokat, es robbantgat Izraelben.

2. Gazanak Egyiptommal is van hatara. Amikor ott kinyitottak a hatart - az egyiptomiak 2-3 nap utan surgosen lezartak. Volt ra nemi okuk. Pld a hatar kornyeki teruleteket elleptek a hamis dollarok, a Hamasz fegyveresei azonnal felvettek a kapcsolatot a Muzulman Testverek fegyvereseivel.

A hasonlat sántít, méghozzá erősen.

A zsidók többsége hűséges és hasznos német állampolgár volt, a palesztinok ellenben Izrael elpusztítására játszanak, ingyenélő, segélyezésre berendezkedett, munkakerülő, az élőhelyüket túlszaporodott banda. Inkább a cigánysághoz lehetne hasonlítani a helyzetüket. Csak míg idehaza a kisebbség egyenlőre csak botokkal meg üvegekkel támadja a rendfenntartókat, addig a palesztinok Kasszam-rakétákkat lövöldöznek Izrael területére. Amit Izrael nem hagy szó nélkül.

Az első világháború után zsidó telepesek kezdtek el kivándorolni a szent bibliai földjükre, ami akkoriban inkább csak Palesztina néven volt ismert és nagyon nem zsidók, hanem arabok lakták. A zsidókat nem szívesen fogadták sehol sem, egy állam se akarta, hogy zsidó kisebbsége megnőjön. A cionisták úgy gondolták, hogy a zsidóknak akkor lesz nyugtuk, ha egy önálló zsidó államot tudnak alapítani, ahol letelepedhetnek és élhetnek maguk közt nyugodtan. A második világháború után, kihasználva, hogy üldözték őket, a zsidóknak az ENSZ-re hatva sikerült megalapítaniuk az államukat Izrael néven. Mit ad isten, még azt is elérték, hogy az ősi bibliai Kánaánt kapták meg... máshogy fogalmazva Palesztinából kiszakítottak egy darabot és az lett az új zsidó állam.

Ennek nyilván nem örültek az ott lakó, azt teljes joggal saját földjüknek tekintő, turbános teve zsokék. Frusztráltságuk éppenséggel megérthető, hiszen gondoljunk csak bele; mi mit éreznénk, ha egyszer csak egy országot alakítanának mondjuk úgy, hogy Magyarországtól elveszik a Dunántúlt. Mindezt úgy, hogy nekünk még beleszólásunk sincs a dologba. Nyilván mi magyarok se örülnénk neki és mi is eléggé haragosak lennénk, a sok betelepülő, pajeszos, sahlomozó kismózesra. Nagy vonalakban ez történt ugyanis az arabokkal. A 1948-ban újjá alakult Dávid ókori zsidó királysága. Érthető tehát, hogy ezek az arabok akik ott laktak, és most hirtelen a nyakukba szakadt több mázsa zsidó telepes - akik ráadásul még üldözték is őket - gyorsan fegyvert ragadtak. Nem kellett sok idő az első fegyveres konfliktusig, amit követett a következő, aztán azt még egy, és így tovább... még most is tart.

Háborúk, merényletek, halottak, palesztin menekültek hatalmas mennyisége. Ez lett az ára annak, hogy Mózes népe földet kapott. Egy már régen foglalt földet. Persze Izrael könnyen lépett fel ilyen agresszív politikával az arabok ellen, hiszen a háta mögött tudhatta az USA-t. Izrael fejlett sereget és gazdaságot épített amerikai támogatással, így történhetett, hogy a túlerőben lévő arab seregeket is legyőzte többször is.

Az arabok teljes joggal érezték úgy magukat, hogy a zsidók kifosztották őket. Ha úgy tetszik a zsidók holokausztot tartottak az arabok ellen. Gombamód szaporodtak a különféle arab ellenálló szervezetek, magányos harcosok, merénylők. Allah szent serege, akiknek egy céljuk volt: kiűzni a gyaur kutyákat Palesztinából. Ezt a sok felszabadító mozgalmat a PFSZ (Palesztinai Felszabadítási Szervezet) tömörítette egy laza szövetségben. Kezdetben a PFSZ a kemény ellenállás híve volt. Úgy gondolták, hogy ha elég nagy áldozatokat okoznak a zsidóknak, akkor azok egy idő után, ebbe belefásulva, megtörve, félve a további áldozatoktól vissza adják az araboknak a földjüket ami jár nekik. Ennek a korszaknak az egyik legemlékezetesebb eseménye az 1972-es Müncheni olimpia, amikor arab merénylők rajtaütöttek a zsidó sportolókon. De a pajeszos rabbik kötötték az ebet a karóhoz. Nagyon nem érdekelte őket, mekkora veszteségeket szenved el a két fél, a földet minden áron meg akarták tartani. Ezt ismerte fel Jasszer Arafat, és egy mérsékeltebb PFSZ politikát hirdetett. Leült tárgyalni az arabokkal a kérdésről. Ezeket a tárgyalásokat többnyire az USA felügyelte, - ami Izrael mögött áll ugyebár - közvetítette, így kicsit se volt fair a helyzet. Úgy néz ki, hogy az olajfák alatt is az erősebb kutya baszik elv érvényesül. De legalább az értelmes megállapodás lehetősége már látszik a távolban. Csak közelebb nem nagyon tudják hozni.

Sajnos a mai napig nem sikerült a kérdést tisztázni a két félnek. Nap, mint nap hallani arról, hogy a zsidók rakétával szarrá lőnek egy-egy arab városrészt, vagy éppen az arabok robbantanak egyet a zsidók közt. Az arabok teljes joggal követelik vissza ami az övék, a zsidók meg persze foggal körömmel kapaszkodnak hozzá; ha már egyszer el tudták venni. Remélem most már kicsit tisztább a kép, valamennyire megértitek a híradó tudósításait. Átlátni a híreket és megérteni - nem csak elhinni amit hallasz a hír

ekben

ezt egy honlapról másoltam ki. Olvasd el. Nem azt mondom hogy ettől megérted de átértékeled

"Az arabok teljes joggal követelik vissza ami az övék,..."

Azért ezt tegyük már tisztába egy kissé. Az arabok 632 után hódították el a Szentföldet a keresztény Kelet-Római Birodalomtól. A zsidók meg a Kr. e. II. évezred vége előtt foglalták el maguknak azt a területet és azóta is folyamatos ott a jelenlétük.

A ma palesztinnak nevezett arabok ugyanolyan bevándoroltak leszármazottai azon a területen, mint a zsidók. Akiket ráadásul a zsidó telepesek által meghonosított öntözéses gazdálkodás következtében keletkezett prosperitás vonzott egyre nagyobb számban oda.

A 20. században, az Oszmán Birodalom bukása után brit mandátumterület lesz Palesztina. Amikor az angolok kivonultak onnak, azt tették, amit máshol is a hátrahagyott gyarmatokkal: 1947-ben ENSZ határozat alapján felosztották azt az akkor ott élő nemzetek arányában egy arab és egy zsidó államra. Ezt a zsidók elfogadták, az arabok nem, hanem azonnal megtámadták Izraelt és azóta is arról szövögetik lázálmaikat, hogy a zsidókat egyszer majd beszorítják a tengerbe. A zsidóktól meg kapnak a pofájukra, rendesen.

Európaiként nem fogok szimpatizálni a kizárólagos uralomra törő, pusztító, fejlődésre képtelen iszlámmal és ezen keresztül a "palesztin Üggyel" sem. Nem érdemelnek sajnálatot.