Ha utálom a transzokat szélsőségesnek számítok főként nyugaton? Ha igen miért? Miért baj, ha nem tekintem normálisnak azt, hogy aki férfinak született nőnek érzi magát? Ezt miért kéne tolerálni?

Ez egy annyira ritka dolog, hogy politikailag nem is érdemes szerintem értelmezni. Semmi köze az emberek megélhetéséhez, valós problémáihoz. Nem ez a kérdés tesz különbséget a bal- és jobboldal között. Baloldali gazdaságpolitikát lehet ettől teljesen függetlenül csinálni, semmi köze ehhez.

A jobboldalnak annyi köze van ehhez, hogy ők CSAK ilyen marginális kérdésekkel foglalkoznak, hogy ne gazdaságpolitikai témákról legyen szó, mert ezekben a témákban durván alulmaradnának. Nekik nyilván kínos enne arról beszélni, hogy a nemzeti vagyon és a jövedelmek milyen egyenlőtlenül oszlanak el például Magyarországon, vagy hogy miért a multik érdekeit szolgálja ki a kormány. Ezért terelnek az ilyen teljesen lényegtelen témákkal. Sőt, ők többet foglalkoznak ezzel a témával, mint ennek a témának az aktivistái. Néhány perces jeleneteken képesek napokig, hetekig, hónapokig rugózni. Az emberek szerintem meg már egyre inkább unják, hogy állandóan az ő nyavalygásukat kapják szembe mindenhonnan, teljesen lényegtelen témákkal kapcsolatban.

Ez egy annyira lényegtelen téma, hogy szerintem nem politikai kérdés, az emberek 99,99%-át egyáltalán nem érinti.

Szerintem a gender dolgokat sosem szabadna egy kalap alá venni a politikai nezetekkel, mégis mindenki azt teszi.

Senkinek nem kell kedvelnie a transzokat, de azt is tudni kell, hogy vannak köztük nagyon beteg agyuak és vannak, akik tök normálisak, és tényleg csak annyit kérnek, hogy ne bántsák őket.

Az utóbbikat, ha nem is szeretni, de elfogadni illik.

És igen, én támogatom őket, de nyíltan ki is mondom hogy az állapotuk egy betegség, és nem normális, viszont sajnos nem tehetnek róla, az igazi transzok akik nem csak trendként használják, azok ezzel születtek és ők is emberek.

Az elmebeteg rétege pedig sajnálatos hogy ennyi figyelmet kapnak, és képesek kihasználni szar előnyöket.

3, nincs olyan, hogy normális. Ezt a fogalmat el kellene felejteni. Ha van, akkor az azt jelenti, hogy van két ugyanolyan ember, ilyen nincs.

Van, aki a gombát szereti, neki az a normális, van, aki a sajtot, van aki meg festeni szeret.

Nincs egy mérőóra, ami alapján megállapitod, hogy ki a normális, ki nem.

Addig, amig betartod a törvényeket, törvényes keretek közt, nem ártasz vele másoknak, az ég világon senkinek, semmi köze, hogy mi az, amit szeretsz és, mi az ami a te számodra "normális".

Én személy szerint, mindig nemmel feleltem, ha valaki tőlem megkérdezte, hogy normális vagyok-e. Nem, de sosem akartam mások számára normális lenni.

4.

Azért azt normálisnak nevezni, hogy valaki varrógépnek képzeli magát, az kicsit magas.

Nem attól lesz valami normális, hogy nem ártok vele 😂