A "kiskapus" embereket Magyarországon többnyire irigységből utálják?

Érdekes kérdést vetettél fel. Szerintem van benne irigység is, de azért picit árnyaltabb téma.

Egyrészt ha kiskapuzásról beszélünk, akkor egy nagyon vékony határvonalat próbálunk leírni a csalás és a kreativitás között, és elég egyén- és kultúrafüggő, hogy egy adott cselekvést hogyan ítélsz meg. A te példád nekem még belefér, másnak már csalás; azaz nem irigylésre méltó, hanem elítélendő.

Másrészt, illetve ebből kifolyólag ezek az emberek azt látják, hogy valaki egy számukra elítélendő cselekvéssel előnyösebb helyzetbe kerül. Rájuk nézve ez azt jelenti, hogy vagy szembemennek az értékrendjükkel, vagy lemaradnak. Kb ilyen lehet a doppingkényszer a profi sportban.

Vágül pedig a kiskapuzó emberek a rendszer hibáiból kovácsolnak előnyt maguknak, és ezzel edzik a rendszert. Ennek az eredményét azok is megszívják, akik amúgy együttműködnek a rendszerrel. Például ha nem lennének csalók és kiskapuzók, nem lennének kullancs adóellenőrök és brutál részletes jogszabályok, kitételek sem.

Én azt gondolom, hogy mindig azon múlik, mi a szándék; a te példádban annyi történt, hogy magadon segítettél ezzel, másnak nem ártottál.

Viszont például egy többszörös sikkasztó esetén igenis pofátlanság a kiskapuzás, aki a kárt jóvá nem akarja tenni, csak a büntetést akarja elkerülni. Bár ez inkább csak morális megközelítés.

Alapvető a jogban, hogy amit törvény nem tilt, azt szabad csinálni. Hogy az adott törvény rossz és kijátszható, arról nem a törvény tehet, hanem a törvény megfogalmazója.

"Hogy az adott törvény rossz és kijátszható, arról nem a törvény tehet, hanem a törvény megfogalmazója."

Hát azért ez elég leegyszerűsítő és felelősséghárító narratíva. Persze: ha tisztán a saját magamra gondolok, akkor ha ott egy kiskapu, miért ne menjek át rajta. Ha viszont ha közösségi hatását nézem ennek a viselkedésnek, akkor a csalással csalásra kényszerítem a környezetemet, az ellenőrző rendszert pedig erősítésre.

Erre hoztam a dopping példát. Nem tiltják a szert, amit használok, az nem az én hibám, tehát használom. Nyerek, jó nekem, hűha. Ezzel rákényszerítem a többieket, hogy használják ők is, ha nyerni akarnak. Végül mind szétb.sszuk magunkat. A legvégén pedig ott a végtelens szigorú dopping vizsgálat, ami miatt már egy gyulladáscsökkentőt sem biztos, hogy nyugodtan bevehetsz, mert esetleg megbuksz a doppingvizsgálaton.

Ha nagyon leegyszerűsítem, akkor a végeredmény az, hogy nekem rövid távon jó, de hosszú távon mindenkinek rossz, beleértve engem is.