Mi lenne a megoldás a magyar társadalom evolúciós lemaradásának a kiküszöbölésére?

#1 Nem arról van szó, hogy a világátlaghoz képest hogyan állunk. Ahogy arról sem, hogy hungarofób-diszkriminatív húrokat akarnánk pengetni, mert a magyarok ilyenek, meg olyanok.

Arról viszont igen, hogy volt nekünk egy legnagyobbunk, aki majd 170 éve megfogalmazta a lényeget, és mégsem sikerül azóta sem megvalósítanunk a haladást. A világ legfejlettebb részéhez hasonlítva. Amikor körülnézett a világban, megdöbbenva konstatálta, milyen óriási a lemaradásunk, és ha sürgősen nem teszünk valamit, végérvényesen elveszünk. Benne munkált a tenni akarás, ahogy ő mondta a jobbítni akarás.

Manapság nincs társadalmi megegyezés sem a múltunk, sem a jelenünk, sem a jövőnk vonatkozásában. Nincs megbeszélt társadalmi minimum, amit követhetnénk, ami mentén lehetne jövőképet alkotni.

Csak középszerű rablólovagok, megélhetési lavírozgatók, okosba' megoldjuk, feketén, fű alatt. Mindenki csönben ül a fenekén és csak a mára, a közvetlen holnapra gondol, hogy most ne üssék el a bokáját. Eszmék, erkölcsök, haza- és valódi nemzettudat nélkül.

#4 Az érdemi működésnek, a hatékonyságnak feltétele lenne a nyelvhasználók száma, a pillanatnyi érdekérvényesítő képesség?

Nem inkább fordítva? Hogy aki hosszú távon tud működőképességben, hatékonyságban a szomszédjai fölé kerekedni, az kevésbé lesz kiszolgáltatott?

Történész tette fel a kérdést, meg tudtuk volna-e verni a törököt Mohácsnál, és utána, ellen tudtunk volna-e állni az oszmán nyomásnak.

A válasz egyértelmű nem. Mégpedig azért, mert potenciálban, erőforrásokban messze elmaradtunk ettől. Már akkor egy nyugati kereskedőváros nagyságrendben négyszer annyi - mai használatos fogalommal - GDP-vel rendelkezett, mint a komplett Magyar Királyság. Nem azért, mert okosabbak, szorgalmasabbak, vagy ügyesebbek, hanem azért, mert az együttműködő képességük jobb, az eredményorientáltságuk, összességében a hatékonyságuk, termelékenységük.

És ez azóta sem a mi javunkra/előnyünkre változott. Mi csak állunk, araszolva döcögünk, miközben a világ gyorsulva távolodik.

#8 Szerintem nem vagy tisztában a vásárlőerő paritásokkal. Nincs információd a valós átlagokról.

Egy német 4-5-ször magasabb életszínvonalon tengődik, mint a magyar.

Az EU-ban az utolsó, utolsó előtti helyre csúsztunk, burjánzik a korrupció, a demokrácia romokban. Nehogy már a német átlagmelóst sajnáljam, amikor ma Mo-on csak 17 %-a a lakosságnak tud kifizetni gond nélkül egy extra 100e Ft-os kiadást. 83 %-nak ez nem menne.

Tudom, hogy a agitprop azt harsogja, hogy a németek hülyék, meg lábon lőtték magukat, de legvadabb esetben a 4-5-szörös különbség átmenetileg 3-4-szeresre fog csökkeni. És? A háború után emberveszteséggel, bokáig bombázva megkérdezték az ellenség francia elnököt, mennyi idő kell a németeknek az EU csúcsig. Csuklóból 50 évet mondott, tehát az fel sem merült még benne sem, hogy nem fog bekövetkezni.

Jött a Marshall segély és 15 (!) év alatt a csúcsra értek.

A mi hatékonyságunkkal 30 év alatt és az EU-s € milliárdokkal hová jutottunk? A végére, nem az elejére.