Egyetértetek ezzel a megállípítással: Régen azt hittem, hogy rossz világ van, de már tudom, jó világ volt?

Más volt.

Más volt jó benne és más rossz, mint most.

Az ember szeretné, hogy ami jó egy adott rendszerben, társadalomban, azt ne veszítsük el, csak ami rossz, azt változtassuk meg. Sajnos ez nem így szokott lenni.

És bizony kőkeményen benne van a saját fiatalságunk, gyerekkorunk iránit nosztalgia is. Gyereknek, fiatalnak lenni mindig jó - de ezt általában csak idősebb korban érzi át az ember.

Szerintem régebben összességében jobb volt!

Aki becsületes volt, annak semmi félnivalója nem volt és a fizetéséből meg tudott élni, korrekt hitelre lakáshoz is tudott jutni. Az állásából nyugdíjba is tudott menni.

Nem volt sok cucc a boltokban, de nem is vágytunk nagy dolgokra.

Nem voltak kéregetők, hajléktalanok, cgbűnözők az utcán és még este 10 után is lehetett sétálgatni nyugodtan. Jó volt a közbiztonság. Nem úgy, mint most!

Volt iskolaköpenyünk, aminek én nagyon örültem, mert eltakarta a társadalmi különbségeket, nem kellett divatozni az iskolában.

Tisztelték a tanárokat, a postásnak csak egy kis táskája volt és mindig leült beszélgetni pár szóra a nyugdíjasokkal.

Volt ingyen matiné, ahová minden vasárnap elmehettünk a moziba és még a színházat is meg lehetett fizetni a kis keresetűeknek is.

Hétfőnként nem volt adás a tévében, a családok együtt tudtak lenni, mert a boltba sem engedtek be zárás előtt negyed órával, nem volt ingyen túlóra és a színházba meg nem mehettél be, ha már elkezdődött az előadás, a moziba nem vihettél be kólát s rágcsát, így nem zavartad a többieket a zörgéssel, csámcsogással.

A dolgozóknak presztízse volt, mehettél üdülni, sehová nem kellett motivációs levél és rögtön felvettek, ha volt megüresedés, nem várták meg, míg összegyűlnek százan az állásra és nem csicskáztatták őket, valahogy volt tisztelet.

Egy ember csak egy ember munkáját végezte és nem úgy, mint ma, ahol mondjuk meghirdetnek pl.egy recepciós állást, de azért az csinálja meg a takarítást és segítsen be e büfében is a recepció mellett 12 órában....

A boltok szombat délben bezártak és csak hétfőn nyitottak ki, mégsem halt éhen senki.

Az emberek tudtak pihenni.

Nem volt így felpörögve a világ és az emberek boldogabbak voltak szerényebben is!

Továbbá más zenék, filmek voltak. Volt hangulatuk, szép érzéseket közvetítettek és nem a látvány dominált az üres semmitmondás közepette, mint manapság.

A mai világnak is meg vannak a maga jó dolgai, és a réginek is voltak árnyoldalai, de nem ömlött az ember nyakába annyi xar, mint manapság és kiszámíthatóbb volt az élet, nem változtatták a dolgokat óráról-órára az emberek feje felett..!