Az elmúlt tíz év során miért nem lett újra világnyelv a latin?

Nem gondolom, hogy a latint "világnyelvvé" lehetne tenni. Nem gondolom, hogy le lehetne cserélni az angolt a latinra.

Azt azonban gondolom, hogy Európa számára egy identitásképző közvetítőnyelv lehetne. Csakhogy:

Az a latin, amelyet a közbeszédben latinnak neveznek (az orvosi/jogi szaknyelvre vagy a klasszikus, aranykori latinra gondolok), nem alkalmas erre.

Az a latin, amelyet lehetne használni, létezett: neolatinnak hívják, egy kompromisszum a klasszikus ókori és a középkori latin nyelv között, ami az európai művelt polgárságnak a közvetítőnyelve volt. Ezen a nyelven írt Erasmus, Luther, Kálvin, Kepler, Copernicus, Morus, Hobbes, Newton, Euler, Orsted, Gauss, Bolyai stb. Az egyházi körökben, valamint a diplomáciában használt latin nyelv is ide tartozik.

[link]

Addig, amíg ennek a latinnak a szókincse nincsen rendesen feldolgozva, egységesítve, addig teljesen felesleges erről ábrándozni.

Igénytelenség, Idiocracy-jelenségek, társadalmi vakfolt-hatás.

Fontos, nyelvészeti, antropológiai szempontból értékes nyelvek kihalnak évről évre (ázsiai eszkimó, egyes indián nyelvek, rengeteg áziai és délamerikai bennszülött nyelv), pedig a megmentésük nem igényelne sokkal több társadalommérnökséget, mint a harmadik világbeli (vagy egyéb periferiális) mélyszegénység némi enyhítését, egy kis (talán utopisztikusnak ható) közösségszervezést, afféle kis kísérleti anarchokommunisztikus szervezést. Költségveti értelemben azért ez nem nagy ügy a dolog tudományos értékéhez képest, és a dolgot össze lehetne egyéb szükséges globális és harmadikvikágbeli kisérleti projektekkel is kötni (globális mélyszegénységfelszámolás, az ahhez kapcsolódó világjárvány-megelőző munka, ökológiai projektek).

Ezt a törzsi népek nyelvei kapcsán értem.

Ami a latint illeti, az kb. ezeknek az európai egyik fiók-alprojektje lehetne (egy másik fontos feladattal a, a cigány nyelvjárások természetes állapotukban való revitalizálásával együtt).

Európában lenne helye egy enyhén revitalizált latinnak, mndjuk kb. ezerfős természetesnyelvű beszélőközösséggel, pár tízezerfős folyékony beszélővel és egy olyan százezerfős művelt féllaikus közösséggel. A szerepe nem sima nosztalgia lenne, a latin egyszerre összeköt és elválaszt minket a többi kultúrkörrel, épp az iszlám vonatkozásában van egy jellegzetes kettős szerepe amit még az iszlám reneszánsz alatt kapott.

Lehet talán egy-két gyakorlatilag is előnyös mellékhatása, talán kissé lágyítani lehetne egyes kistérségi nacionalizmusokon is (akár épp a magyar-román viszonylatban is). E téren persze a dolog némileg megkésett: igazából a latinnak 1848 előtt lehetett volna egy pár évtizedes fékező szerepe az akkori nemzetiségi ellentétekben. Nekünk ez egy -- ha nem is megnyert, -- de valamivel **enyhébb** vereséges békefeltételekkel elbukott szabadságharcot jelentett volna, a jobbágyfelszabadítás valamivel kevésbé poroszutas módját, kisebb mélyszegénységet, és talán-talán az első (és ennek folyományaként a második) világháború elkerülését.

A nyelvi sokféleség ma fogyatkozik, sőt, épp mai napság folyik a leggyorsabb nyelvkihalási hulláma a történelemnek. Egy jövőbeli, poszmodern anarchokommunista emberiség lehet hogy visszanyeri a régi, őskori termszetes nyelvi sokféleséget --- ami az emberiség egyik legfontosabb etológiai vonása az emberré válás óta --- de az biztos, hogy a nyelvek szerepe más lesz, mint ma. Kevesebb lesz a közvetlen a létbiztonsághoz kötődő szerepe, több lesz az egyéni vagy kisközösségi identitásnyújtó jellege.

Igyekszem is ezeken résztvenni, legalább paszív hallgatóként, podcastokat, hírpodcastokat, videóelőadásokat, köznapi videóbeszédet, kisebb beszélgetős videótársalgásokat követni, meg persze ott van a modern ifjúsági irodalom műfordításokban való olvasása.

Aktív beszélőként nem veszek rész ilyesmin, kissé túl autisztikus vagyok ahhoz, de elvileg lehet nyelvtanároktól beszélgetés gyakorlatokat, alkalmakat kérni, akár videón keresztül is.

Enyhe élőnyelvi revitalisatio-nak azért örülnék de ez igazából már messzebb vezet, itt már menthetetlennül felmerülnek a tágabb, globális ökológiai és akcióantropológiai problémák: a ma létező harmadik világbeli közösségek is nagyon sérülékenyek. Az emberiség ősmúltja nem volt szép, de véletlenül éppen a nyelvi sokféleségnek kedvezett, ennek mai túl hirtelen eltűnése esetleg veszélyekkel jár. A legtöbb törzsi nyelv elég különös (az egyetlen amiben jobban elmélyedtem az a szibériai eszkimó). Némely elszigetelt népnél különösen összetett, poliszintetikus nyelvek alakultak ki (noha ez mint általános törvényszerűsége erősen vitatott). Mindenesetre egyes törzsi nyelvek különös algebrai, matematikai szépségeket is rejtegetnek.