A bulizós, szabad, problémamentes világnak egyszer és mindnekorra vége?

Arra gondolok, hogy mi fiatalok, az Y generációtól kezdve (melyhez én is tartozom) nem láttunk még igazi krízist. Évtizedes békeidőkbe születtünk bele, ezt szoktuk meg nem is tudtuk értékelni. A legnagyobb problémánk az volt, hogy hogyan veszítsük el a szüzességünket, majd minek tanuljunk tovább, aztán hogy este melyik szórakozóhelyre menjünk.

A betegségeket legyőzőttnek hittük, aztán jött a járvány és soha nem gondoltuk volna, hogy amit addig világváge-filmekből ismertünk, most megvalósul: karantén, maszk, halálos áldozatok, és ez még egy enyhe vírus. Aztán most bekopogtat a háború, ami lehet, hogy békével ér véget, de egy sokkal sötétebb korszakot vetít elő, és előkerült a harmadik világháború (= emberiség kipuszutlása) témája is. Most látunk életünkben először szétlőtt házakat, halottakat az utcán és újabban népirtást. Persze, volt már ilyen pl. a közel-keleten, de soha nem Európában, itt a szomszédban.

Ebből érzem azt, hogy a teraszra kiülős, szórakozós-csajozós kötetlen világnak vége, és valami sokkal sötétebb és bizonytalanabb kor jön, amit mindneki érez belül és tudja, hogy nem lehet rá felkészülni.