A pedagógushiány egy öngerjesztő folyamat?Mit gondoltok?

Kettős a probléma.

Az egyik, amit a 2. válaszoló is leírt. Sajnos a mai tanárok jó része kanyarban sincs a korábbi pedagógus-egyéniségektől, sem tudásukat, sem szakmaiságukat, sem emberségüket tekintve. Ezt azért írom, mert én is tanítottam. Katasztrófa, hogy néhány kolléga - tisztelet a kivételnek - mennyire nem képzi magát a saját szakterületén. Azt tanítják és úgy, ahogy 1980-ban a marxista egyetemen belévertek. Tényleg kb. az állatidomítás ma az, amit csinálnak - tisztelet a kivételnek!

Tehát egyfelől a pedagógusok egy része (sajnos a befolyásos, hangosabb része) magát is okolhatja ezért.

Másfelől tényleg a pálya társadalmi presztizsét a szülők is aláássák, mikor pusztán szolgáltatásnak tekintik azt, hogy a kölykeikre felügyelnek, netán a jó és lelkiismeretesebb pedagógusok valami emberségre, kultúrára, viselkedésre próbálják nevelni. Arra, amit otthon a gyerekisten nem kapott meg. Nincs konszenzus a nevelésben a szülő és a tanár között, ami nagy baj.

Jaj, ki nem állhatom az ilyen szülői munkaközösségis nagyképű, arrogáns hülye pitsákat, akik nem partnerként, hanem ellenségként tekintenek a tanárra, mindezt folyton a gyerekükre hivatkozva. A tanárra sajnos hajlamosak az ilyen szülők úgy tekinteni, hogy majd ő neveli a gyerekét, rásóz feladatokat, amik nem a tanár, hanem a szülő feladata kéne legyen. Pedig ha otthon nem neveli meg a gyerekét, az iskola nem fogja. Mert a gyerekistenen kívül van még 30 ember egy osztályban pl.

Általában az ilyen szülők totál elb*sszák a gyerekük nevelését, egy elkényesztett kis hülyét csínálnak belőle. Ha a tanár csak rosszul néz rá, akkor vérbenforgó szemekkel a tanárt hibáztatja.

Ez a helyzet egyébként a tanárok hibája is. A pedagógusok ugyanis nem képesek egységesen fellépni, egységes követelményrendszert alkotni, összefogni, összezárni. Pl. ha meg lenne határozva egy iskolában, hogy egy gyerek hogy viselkedhet, mik a határok, mik a szabályok, akkor a szülőnek sem lenne min pampognia. Ehelyett az történik, hogy mindegyik tanár csak saját magára tud hivatkozni egy konfliktushelyzetben, és nem az iskola szabályrendszerére.

Ha az egyik tanár elnézi, hogy a gyerek pofátlankodik vele, a másik meg nem, vagy ha a szülő az igazgatóval beszéli ki a tanárokat (sok ilyennel találkozom), és a tanárok vagy az igazgató bizonyos helyzetekben a szülő pártjára áll a másik tanárral szemben, onnantól kezdve nincs miről beszélni. Én ezt az összezárást, összetartást is hiányolom az iskolákból.