Miért buknak sorra a jobboldali kormányok?

Alapvető ideológiai tévedésben vagy, kérdező. Nyugaton a liberalizmus centrista és jobboldali ideológia. Magyarországon az Overton-ablak olyannira a szélsőjobb felé tolódott, hogy már a liberalizmus is baloldalinak tűnik, pedig egyáltalán nem az.

Jobboldalon a liberálisok is gyengülnek, és a szocdemek, szocialisták, és a zöldek törnek fel mindenhol. Miért? Mert a jobboldali kormányok a retorikájukat képtelenek gyakorlatba ültetni. Lásd Dánia: 2015-ben a Dán Néppárt egy migráció-ellenes platformmal bekerült a jobboldali kormánykoalícióba (később kikerültek, de a parlamentben a Dán Liberális Párttal, a Konzervatív Néppárttal, és a Liberális Szövetséggel együtt szavaztak). A migráció témában elsősorban ők döntöttek, és 4 év alatt konkrétan tönkreb@szták a dán bevándorlási és integrációs rendszert. A törvényjavaslataiknak köszönhetően a bevándorlók szociális és gazdasági helyzete tovább romlott, megnőtt a köreikben a bűnözés, megnőtt a gettók száma, rosszabb iskolai eredményeket értek el, stb.. Miért? Mert azokat a problémákat, amikkel a jobboldal mostanában kampányol (pl. a migráció, a szétnyíló társadalmi olló, a torzul piacok, stb.) nem lehet jobboldalról megoldani. Ez egyszerűen nem lehetséges. A jobboldalnak csak faék egyszerűségű javaslatai vannak, amik egyszerűen nem működőképesek a valóságban, mert sajnos a valóság bonyolult.

A jobboldal intézkedései az elmúlt 20-30 év alatt (gondolok itt elsősorban a neoliberális gazdaságpolitikára, de rengeteg más dolgot ide lehetne venni) gyakorlatilag pont azt érték el, hogy az elsődleges szavazóbázisuk, a vállalkozói középosztály a munkásarisztokrata középosztály szépen, lassan megszűnőben van. A társadalom szegényebb rétegeire meg nem nagyon tudnak támaszkodni, mert azok egyre jobban radikalizálódnak, és a szélsőbal, illetve a szélsőjobb irányába kacsintgatnak, egyre jobban veszítik el a hitüket a tradicionális jobboldali pártokban.

9 A gyakorlat nem ezt támasztja alá. A fejlett világban mindenhol erősen progresszív adóztatás zajlik, de a többség ennél is jóval progresszívebbet akar. Azt a legendát meg hagyjuk, hogy a gazdag dolgozik a legtöbbet. A gazdag dolgozik a legkevesebbet. Aki mások munkájából akar élni, az nem fog dolgozni. Az ezután is más munkájából fog élni. Csak kevesebbet tud zsebre tenni.

Érdekes egyébként, micsoda nyüszítést csap a jobboldal, amikor a társadalom többségéhez kerülnek források, de amikor a nagyvállalatokat tömik ki állami támogatásokkal, amikor a bankokat mentették ki a lakosság pénzéből, akkor érdekes módon nem sírt a képmutató jobboldal. Ők amolyan inverz Robin Hoodok.

Ha már idézetek, FDR-nak nagyon igaza volt abban, hogy a legjobb, ami az amerikai iparral történhet, az az erős kereslet. És valóban. Ez pörgeti a gazdaságot, a kereslet, az általános jólét. Nem az elitizmus.

Azt se feledjük el, hogy a válság tavaly teljesen a baloldali narratívát igazolta és támasztotta alá. Bebizonyosodott, hogy ha jön egy válság, az egész társadalom csak egy nagy, erős, szociális államba tud kapaszkodni. A kis állam neoliberális koncepciója összeomlott. Ha jön egy válság, még a magánszektor is az államhoz megy mentőcsomagért kuncsorogni, a markát tartani, hogy a melósok pénzéből mentsék ki őket.

Ez pedig Nyugaton ki is verte a biztosítékot. Hogy van ez, hogy a lakosság kiment egy céget, pénzt pumpál a cégbe, de nem részesül a nyereségből? Ha valaki pénzt pumpál egy cégbe, osztalékot kap a nyereségből, mert joga van részesedni abból a pénzügyi sikerből, amelyhez pénzügyileg hozzájárult. De ez nem lehet a nagyrészvényesek kiváltsága. Ha a lakosság pénzt pumpál egy cégbe, onnantól kezdve részesednie kell annak nyereségéből, joga van részesülnie abból a pénzügyi sikerből, amelyért pénzügyi áldozatokat hozott.

Németországban pont a Lufthansa-ügy (és sok más, de ez volt a legnagyobb) ütötte ki a biztosítékot. A lakosság állandóan csak a költségeket vállalja, a nyereséget meg mindig csak néhány nagyrészvényes teszi zsebre. Erre az igazságtalanságra, erre a neoliberális fosztogatásra egy valamire való társadalom nemet mond.

A neoliberális jobboldal meg, ahogy fentebb írták, megbukott. Hogy vegyük el az átlagos és átlag alatti jövedelműek pénzét, és adjuk a gazdagoknak, ez a trickle-down-féle szemlélet megbukott, szitokszó már a Nyugaton. És teljesen logikátlan. Az volt a neolib jobboldal koncepciója, hogy a gazdagoknak kell adni a pénzt, mert majd csinálnak jó vállalkozásokat, és ezzel majd mindenki jól jár, és "lecsorog" a pénz, a jólét, fentről lefelé Eltelt néhány évtized, és kiderült, hogy nem csorgott le a világon semmi. A lakosság pénzéből felhízó milliárdos pont nem a sarki kifőzdében fog ebédelni, hanem egy elitista helyen. Az elitista puccos étterem tulajdonosa pont nem egy átlagos szatócsboltban fog vásárolni. A pénz, amit az elitnek adunk, megreked a legfelső szinteken, és ott gomolyog körbe-körbe, nem csorog le a társadalom teljes szövetébe.

Ráadásul, valóban, a tőke koncentrációja miatt a középréteget kinyírta a jobboldal, a hagyományos szavazóbázisát. Ezért is szakadt be többek között a CDU támogatottsága.

17) Be is szakadt az ÖVP támogatottsága. Egy szocialista vezetésű vörös-zöld-rózsaszín koalíció ma már verné a szebb napokat látott, lefelé menő jobboldalt.

A fejlett világban már nem menő az elitizmus, és a tőke koncentrációja miatt egyre kevesebb emberrel lehet elhitetni, hogy a kapitalizmusban az lehetsz, aki csak akarsz. A nagyok kiszorítják a kicsiket, ezáltal még nagyobbak lesznek, és egyre nagyobb halakat tudnak kiszorítani. Ez egy öngerjesztő folyamat, a végére a piacok néhány oligarcha kezébe kerülnek, és túszul ejtik az adott piacot. Onnantól kezdve a társadalom ki van szolgáltatva néhány szupergazdag mohóságának.

Lásd Berlinben, ahol a lakosság 80%-a kénytelen volt fizetésének átlagosan 46%-át csak lakbérre költenie, mert a szinte monopolhelyzetben levő ingatlankonszernek úgy fosztogatták, sarcolgatták a lakosságot, ahogy akarták.

A végeredmény: a társadalom logikusan balra tolódott, és több százezer lakást vesznek köztulajdonba az ingatlankonszernektől, akik pofátlanul kirabolták a lakosságot.

Csehország, Szlovénia pffff. Ennyi erővel a Zöld-foki-szigeteken meg a szocialisták győztek két hete.

A tendenciák egyértelműen balra tartanak a fejlett világban, ráadásul Latin-Amerika, amely nem a fejlett világ, de gazdaságilag roppant jelentős, szintén balra tart. Lula vissza fog térni Brazíliában, az elitista Bolsonaro megy a levesbe. Bolívia, Peru, Argentina, Mexikó, mind balra tartott az elmúlt választásokon.

Az elitizmus nem menő, hanem gáz. Lefelé megy a jobboldalnak.

A trendek általában hullámoznak, de én is úgy látom, hogy itt most nem egy trendről van szó, hanem egy fejlődéstörténeti szükségszerűségről. A tőke valóban olyan szinten koncentrálódik, hogy az USA-ban a legjobban kereső 1% például az összjövedelem 42%-át fölözi le. Eljutott egy olyan szintre a tőkekoncentráció, hogy egy történelmi jelentőségű baloldali átrendeződésnek kell megtörténnie. Ami nem egy hullámzó trend, hanem egy fejlődéstörténeti mérföldkő, egy szerkezeti dolog.

Az egyik legforróbb téma, a környezetvédelem, meg szintén a vörös és zöld irányvonalnak kedvez. A jobboldal a status quo-pártisága miatt látványosan nem tud, és nem is akar mit kezdeni ezzel a kérdéssel, pedig ez az emberiség túlélésének a záloga. A nem megújuló energiaforrásaink ki fognak merülni, a világ vagy zöld lesz, vagy nem lesz. A zöld irányt felkaroló, status quo-döngető, progresszív pártok, legyenek vörösek vagy zöldek, valóban nagyot mennek emiatt (is), és ez sem csak egy hullámzó trend, hanem egy történelmi szükségszerűség egy komolyabb, hosszú távú átrendeződésre. Zöld fordulat nélkül az emberiségnek kampec. Ez tény. Igényes társadalom nem többségében szavaz a jobboldalra, amely az egyik, ha nem a legfontosabb kérdéssel nem tud, és a status quo-pártisága miatt nem is akar mit kezdeni.