A magyarság örökre a nyugat alsóbbrendű rabszolgája marad?

Nemzeti érdekeket képviselő kormány kell, aki képes nemzeti tőkés réteget is létrehozni.

De, a magyaroknak Orbán kell meg Gyurcsány, akik kiszolgálják az idegen cégek érdekeit.

2: a nemzeti tőkés rétegnek is valami olyasmit kellene előállítani, ami kell nyugaton

Az államnak a kutatás-fejlesztésbe kellene rengeteg pénzt öntenie, nem a sportba, hogy feltaláljon itt valaki valami olyasmit, amit aztán el lehet adni külföldre, illetve lehessen szedni jogdíjat azért is, ha máshol gyártják.

3#

Oké, de előbb versenyelőnyt kell biztosítani a hazai vállalkozásoknak, hogy képesek legyen megtőkésedni.A nyugati cégeknek 40 év előnye van.Ezt csak protekcionista politikával lehet csökkenteni.

Például a hazai termékek ÁFÁját lecsökkenteni.Kvótákat előírni a kiskereskedelmi multiknál.

4: mint írtam, az államnak kellene a kutatásba sok pénzt önteni, ahogy most önt egy csomót sportba, templomépítésre, stb.

Vagyis ehhez nem kell, hogy a hazai vállalkozásoknak legyen erre tőkéje, nem kell ezt megvárni, mert az állam adná a tőkét, és cserébe természetesen részesülne a haszonból, ha a cég olyasmit talál fel, ami eladható külföldön.

Az oktatásra kellene költeni azt, amit az Orbán templomokra meg sportra, meg a családjára herdál el. Elég csak az Észt példát megfigyelni, hogyan lett Szovjet tagköztársaságból igazi Skandináv gazdaság.

Magyarországnak van a legéhenkórászabb politikusai egész Európában, egy szalmaszálat nem tesznek kereszttbe ha az nem szolgálja a saját érdeküket, de a nép sem sokkal különb, elég nekik ha az egójukat fényesítik néhány olimpiai arannyal vagy egy zsák krumplival betömik a szájukat. A maradék pedig csak morgolódik meg panaszkodik, viszont 4 évente egyszer nem veszi a fáradságot hogy elmenjen szavazni.

Kína kitört a perifériáról, mert a beáramló tőkét sok esetben társadalmi részesedéshez kötötték. Konkrét példa: amikor a Volkswagen céget alapított Kínában, ezt 40%-os társadalmi részesedéshez kötötték. Így az állam, a társadalom képviselői résztulajdonosként ott vannak ezeknek a vegyes vállalatoknak az igazgatótanácsában, döntéshozatalában, és meg tudnak vétózni azokat a döntéseket, amelyek szembe mennének az ország érdekeivel. Ezeket a vállalatokat el sem lehet mozdítani Kínából, miközben mi itt azon rettegünk, hogy a multik összecsomagolnak és lelépnek. A kínaiak viszont kitörtek ebből a periféria-szerepből, sőt, a társadalmi részesedésnek köszönhetően a multik know-how-jához is hozzáférhettek, amely szintén hatalmas szerepet töltött be a felemelkedésükben.

Nálunk ez a modell még csak szóba sem került a neoliberális, jobboldali gazdaságpolitika miatt, ez az irányvonal pedig elfogadta az ország periféria-szerepét, és bele is nyugodott. Magyarországon az volt a narratíva, hogy akkor lesz majd itt jó világ, ha teljesen kiszolgáltatjuk magunkat a multiknak. Ez pedig be is betonozta a periféria-szerepünket. A függésünket a világszerte bevezetendő minimál társasági nyereségadó bevezetésével csökkenhet, így nem kell rettegnünk attól, hogy a multik összecsomagolnak és lelépnek egy alacsonyabb társasági adót kínáló, fejletlen országba.

"Kína kitört a perifériáról, mert a beáramló tőkét sok esetben társadalmi részesedéshez kötötték."

Ezt Kína azért tehette meg, mert hatalmas ország, hatalmas piac és törték magukat a nyugati országok, hogy bejussanak oda, ezért kérhettek részesedést.

Nálunk viszont a kis kelet-EU országok tolonganak, hogy odamenjen a tőke, mindenféle kedvezményt adnak, hogy ne a másikat válasszák, mert oda mennek, aki többet ad nekik.

Szóval a két helyzet nem összehasonlítható, egészen más helyzetben vagyunk kis országként..

8 Nem, nem voltunk más helyzetben, és pont a harmadik bekezdéseddel igazolod ezt. A hatalmas kelet-európai piac nagyon is kellett a Nyugatnak. Ahelyett, hogy a kelet-európai országok egymás alá licitáltak volna, és egymás lovalták volna bele egy lefelé tartó spirálba, együttesen kellett volna fellépniük, egységes feltételekkel. Ehelyett mindenki igyekezett a másik alá licitálni.

Pontosan ugyanaz volt a szituáció, és teljesen másképp reagált a két politikai megközelítés. Az egyik bebetonozta a periféria-jellegét, sőt, még hajtott is erre, a másik kitört belőle.