Jobb volt élni a Bronzkorban, mint manapság? Valahogy vissza lehetne térni a korabeli élethez?

Nézve a történelmi felhozatalt, és a lehetséges környezeti katasztrófákat amiket a mai ipari társadalom és a túlnépesedés hoz el (lehet 100 év múlva már az ételért meg a vízért fognak harcolni az országok) szerintem az ideális történelmi kor és terület a Földközi-tenger vidéke volt az időszámításunk előtti 2. évezredben. A Minószi Kréta, Mükéné, Egyiptom stb.

Az első városiasodott birodalmak voltak, amik az újkőkor után kialakultak, és még sokkal élhetőbbek voltak mint később a klasszikus Görögország, Róma, vagy a középkor.

Jó nem volt áram meg modern orvoslás, de még a 19. században is kinevették Semmelweis-t mert szarás után kezet mosott és úgy állt neki a műtétnek, és manapság is egy putri a Dél-pesti kórház. Ma sem tartunk sokkal előrébb, aki meg akkoriban nem halt bele a gyerekkori betegségekbe az simán élt 70 évet, ha nem ölték meg háborúban. Ráadásul az alacsonyabb népesség miatt higiénikusabbak voltak a városok és kevesebb járvány volt. Akkoriban egy húszezres város birodalmi fővárosnak számított.

Uralkodna az Istencsászár, lenne alatta a papság, azok alatt a harcosok, azok alatt az írnokok, azok alatt a kereskedők, azok alatt a vezérek, azok alatt a köznép (mesteremberek és földművesek.)

Úgy nézne ki egy napod pl. földművesként, hogy felkelsz a házadban a feleséged mellett. A házadat egy vezér osztotta ki neked, lényegében az államé, de amíg meg nem halsz, laksz benne a családoddal.

Felöltözöl, kimész a folyómenti földekre. Jön egy vezér egy zsák vetőmaggal, elmondja, hogy mit hova vess és hogyan, te megcsinálod. Ha aratás van, akkor ugyanígy elmondják, hogy mit hogyan csinálj, learatod, és beviszik a terményt a város közepén lévő templomba, ami magtárként is szolgál.

Hetente kioszt a családodnak a helyi vezér egy fejadagot, abból lehet kenyeret sütni, kását, főzeléket készíteni, idénynek megfelelően lenne mellette friss zöldség, gyümölcs, meg hús.

Ahogy leszáll az este, a barátaiddal elmehetnél mulatni a kocsmába, ahol lenne bor, sör, zene, szerencsejátékok, nők.

Ha magasabb kasztba születsz pl. írnok, harcos, vagy papi család akkor majdnem olyan kényelmed lenne, mint manapság, sőt több is pl. szolgálók hoznák neked az ételeket, nőket, zenészeket, mutatványosokat, kereskedők a távoli vidékekről érkező portékákat.

Hosszú távon ez egy teljesen fenntartható társadalom, nem terheli a környezetet nem függ fosszilis energiahordozóktól, nem népesedik túl.

El lehetnénk relatíve boldogságban és stabilitásban.