Igaz, hogy azok a magyarok, akik külföldre költöztek és már régóta kint vannak nem szolgamunkát végezve, azoknak arany élete lett?

Én 22 évesen jöttem ki Angliába, érettségivel, nyelvtudás nélkül, még ismerősöm sem volt. Nehéz volt. A kezdeti életkörülményeim borzalmadak voltak. A szobában amit béreltem sokszor nem volt fűtés, sokszor feljutott a csótány és az egér is, illetve betörés is többször volt. Kezdetben magazint osztogattam metróállomásokon hajnalban. Nem tudtam kiállni magamért így sokszor volt, hogy kihasználtak vagy lenéztek. Viszont nyitott voltam a bem magyarokkal való ismerkedésre. Kezdetben sok indiai barátom/ismerősöm lett, akik mellett felfejlődött az angolom annyira, hogy jobb munkahelyet tudjak találni. Ez London volt, innen elköltöztem egy kissebb városba, sokkal jobb környék, saját lakást bérlek, tiszta, több az angol és mégjobban fejlődött a nyelvtudásom. Majd elvégeztem az egyetemet is, mert az állami támogatás az nagyjából a minimálbérnek megfelelő összeg. Most ott tartok, hogy lassan meglesz a házra való. Évi 2x tudok menni külföldre nyaralni, minőségi élelmiszert eszek és márkás ruhákat hordok. Már csak egy társ hiányzik az életemből.

Tesómék örökölt családi házban két fizetésből élnek olyan szinten ahogy én egyedül. Szóval nincs okom panaszra.

Sokan feladják, mert nincs kitartásuk vagy túlzottan nagy a honvágy. Most közel anyanyelvi szinten beszélek angoul, de ehhez teljesen ki kellett zárnom a magyar környezetet. Sokan megrekednek itt. Beköttetik a magyar tv csatornákat, magyar könyveket olvasnak, csak magyarokkal barátkoznak. Majd nem jutnak tovább a gyári melónál, holott lenne lehetőség. Sokan nem akarnak beilleszkedni, utána meg csodálkoznak, hogy a helyiek nem fogadják be őket. Viszont ez a kirekesztettség érzés sokaknál depressziót okoz. Inkább keres ek otthon kevesebbet, de ne kelljen még egy karácsonyt egyedül tölteni.

5

Igaz magyar vagy. Amig a "borodon nem erzed"... Persze vehetnél jobb bort is, mindenütt kapható minőségi magyar BOR.