A koronavírus járvány és a válság beárazza a modern világunkat, és az arról alkotott képünket?

Hosszú lesz, de talán érdekes.

A mai ember élete , főleg a fejlett/ nyugati világban, békeidőben már-már szinte a tökéletesre hajaz. Sosem voltak ennyire nyugodt körülmények a történelemben, mint az utóbbi néhány évtizedben, és sosem volt ilyen magas az életszínvonal. Ha csak 100 évet megyünk vissza az időben, az máris egy teljesen másik világ, mindenestül.

Viszont ez az egész csak látszat, a kényelem, a fogyasztói társadalom, a luxus mögött nem csak milliárdok éhezése, nyomorgás, diktatúrák diktatúrák hátán, túlnépesedés lapul és még sorolhatnám, de még ez a mi "tökéletes" világunk is rettentően gyenge és törékeny.

A kapitalizmus problémáit és esetleges összeomlását csak a kapitalizmus eszközeivel vagyunk képesek kezelni - ez legtöbbször elég is volt idáig, viszont nem nehéz olyan esetet elképzelni, amikor már kevés lesz.

A mostani válságon ugyan valószínűleg kínkeservesen, de túllendülünk, viszont a felvetésem lényegét kiválóan igazolja: a koronavírus nem egy világrengető, mindent és mindenkit elsöprő vírus, mégis százmilliók elveszítik a munkájukat, még többen bezárva, bizonytalanságban élnek hetekig, hónapokig, és a válságnak csak éppen a küszöbén vagyunk. A közeljövőben nem lesz védőoltás sem.

Mi lesz akkor, ha jön egy vírus, aminek a mortalitása nem 2 százalék, hanem 20? Mi lesz, ha jön a 2008-asnál sokkal komolyabb válság?

Meggyőződésem, hogy a kapitalizmus, a mai formájában ugyanúgy összeomlik, mint a szocializmus, még az évszázad közepéig. Ugyanis ugyanúgy, ahogy a szocializmus, a vadkapitalizmus is - láthatóan és érezhetően - fenntarthatatlan. Amikor a tőke az emberélet elé kerül fontosságban, abban a pillanatban az emberiség túlságosan kiszolgáltatott helyzetbe kerül, és az egyén boldogulása helyett mindenki csak az 1 százaléknyi kiváltságost, és a kapitalizmust szolgálja. Ugyanakkor nem (csak) a kapitalizmust hibáztatom mindenért, rengeteg előnye is van, és fogalmam sincs, mi fog utána jönni.

Mikorra juthatunk el társadalmilag odáig, hogy egy nyilvánvaló vészhelyzet esetén végre félre tudjuk tenni az egyéni érdekeket és a politikát? Mi kell ahhoz, hogy mindenki belássa végre, hogy a kapitalizmust nem szabad ennyire elereszteni, mert brutális összeomlás lesz a vége? A demokratikus szocializmus, ahol a kapitalizmus nincs kivonva a rendszerből, csak észszerűen korlátolva van, és nem elsődleges, működhet-e?