Az ember sorsa társadalmi szempontból (is) gyakorlatilag eldől a születésekor, a jövője teljesen meghatározott?
Én történész vagyok és egyik haverommal arról vitatkoztunk egyik nap, hogy az ember jövője milyen mértékben dől el már a születésekor.
Én amellett érveltem, hogy gyakorlatilag 100%-ban eldől a sorsunk születésünkkor. Persze lehetnek kivételek, lehet lecsúszni/feltörni társadalmilag, de ez azért ritka. Én ezt arra alapoztam, hogy gyakorlatilag az ősi társadalmak óta jellemző az emberiségre a kasztrendszer szerű társadalmi tagozódás. A család, a vagyon, a társadalmi közeg nagyon meghatározó abból a szempontból, hogy az ember hol nő fel, milyen mintákat lát, milyen oktatásban van lehetősége részt venni, milyen kapcsolatai vannak a családjának stb.
A haverom meg amellett érvelt, hogy manapság kemény munkával bárkiből lehet bármi, nem is számít a születés, nincs is olyan, hogy sors, mert mindenki a saját szerencséjének a kovácsa.
Mik a tapasztalatotok, véleményetek erről a kérdésről?
Kategorikusan nem lehet kijelenteni, hogy eldől.
A valószínűsége viszont igen nagy.
Ha mindenkit lepontozol, aki nem egyértelműen neked helyesel, ne várj sok érdemi választ a kérdésedre.
Egyébként meg nem Indiában vagyunk, ahol a kasztrendszer tényleg meghatározza a sorsodat.
Visszakérdezek: apád is történész?
Kedves kolléga, történészként bizonyára képes vagy a megfelelő források felkutatására és értelmezésére, mégha ez alapvetően szociológiai témakör is.
A válasz röviden: attól függ, hol. Itthon pl. statisztikailag a feljebblépés jelenleg szinte nem létezik.
#3 Én nem is értékeltem még senkit. Ebben a kategóriában sok a lepontozós.
A kérdésre válaszolva: azért vagyok történész, mert az apám támogatni tudott, nem kellett 16 éves kortól gyárban dolgoznom. Azért lettem történész, mert a családban dokumentumfilmeken és történelmi könyveken nőttem fel. Nem csak a vagyonról van szó. A #4-essel is egyetértek, hogy a vagyont nem csak örökölni lehet, de ahhoz, hogy valaki megteremtse, ahhoz kell tudás, mint tőke és annak megszerzéséhez is szükséges, hogy a családja támogassa az embert.
"manapság kemény munkával bárkiből lehet bármi"
Ezzel én is egyetértek. A dolog ott bukik meg, hogy a gyereknek kell egy példakép.. aki előtte már elérte azt, amit ő is szeretne.
50es évekig senki nem hitte, hogy lehetséges 4 percen belül lefutni 1 mérföldet, aztán jött Roger Bannister és megcsinálta elsőkén.. rá pár napra mások is teljesítették 4 percen belül.
Viszont a gyerek az alkoholista szülőtől nem épp a kemény munkát fogja elsajátítani, hanem az eladósodást, linkséget, dohányzást, pesszimizmust. Tehát saját maga pecsételi meg a sorsát, ami amúgy bármi lehetne.
# 8/8 Időpont ma 18:30
Azt gondolom hogy ha a gyerek felnőtt korára se érti meg hogy ez nem jó, akkor meg is érdemli hogy ugyanúgy élje le az életét, mint a szülei.
Fel vörösök, proletárok,
Csillagosok, katonák,
Nagy munka vár ma reátok,
Állnak még a paloták.
Királyok, hercegek, grófok
Naplopók és burzsoák,
Reszkessetek, mert feltámad
Az elnyomott proletár.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!