Manapság miért nincsenek ilyen kalandos vágyakkal rendelkező uralkodók?

Most arról az Elagabalusról van szó akit más néven Heliogabasulnak is hívnak? Mert én örülök annak, hogy nem vele egy korban kell élnem:

"Császári arcképcsarnokunkban Heliogabalus az egyetlen, aki többé-kevésbé szórakozásból űzte a halottidézést; unalmas óráit akarta elütni vele. Ehhez valamiféle torz, kifacsart keleti szertartásrendet használt, amely borzalmasnál borzalmasabb emberáldozatokat írt elő. Ekkoriban kezdett uralkodóvá válni a nekromanciában az a nézet, amelyre már a perzsa hagyományanyag ismertetésekor is utaltunk: hogy ti. az elhunytak szellemei annál hasznavehetőbbek, minél fiatalabbak és előkelőbbek voltak a haláluk idején. Jövendőt mondani például csak az a lélek képes, amely kilenc hónapnál kevesebbet élt az anyagi világban.

Nos, Heliogabalus rendeletére valóságos hajtóvadászat indult a birodalomban a rangos családból származó ifjak, kisgyermekek és csecsemők összefogdosására. Ezeket a szerencsétleneket aztán hol megnyúzták, hol elevenen eltemették, hol bunkóval törték apróra a csontjaikat. Az udvari nekromanták ugyanis azt hirdették, hogy minél többet szenved az áldozat, annál hathatósabb lesz a közbenjárása a túlvilágon. Ugyanezen okból kímélték meg a császári pribékek az árvákat és félárvákat; tudniillik az áldozat értékét az apa és az anya gyásza is növelte."